Ma reggel volt egy kis sírás P részéről, hogy nem akar menni. Nagy komolyan kijelentette, hogy "Anya, már mentem két napot, most már kiirathatsz!" :-D Mondtam, hogy oké, de akkor bizony a Verdás-Avion-os bőröndöt vissza kell vinni a boltba, mert az csak ovis nagyfiúknak jár. Erre szimplán közölte, hogy az viszont még jó lesz máskor is ;-)
Végül azért csak sikerült kapun belül jutni, Linda meg átvette az istápoló szerepét: mióta neki kell erősíteni Patrikot, azóta persze nincs ám semmi baja. Sőt, ma már úgy jött haza, hogy kár, hogy holnap nincs suli!!
Néztem hát reggel a kapun át, hogy ott vigasztalja, míg sorbanállnak - és mindig ezerrel figyelem a telefont, hogy mikor hívnak esetleg.
Kijönni már fáradtan, de jókedvűen szokott. Ma például kiderült, hogy nem akart felmenni a focipályára, ahol a tornaórát tartják, meg sírt, úgyhogy szóltak Lindának, hogy menjen - a tornaórát így P mellett töltötte, cserébe megúszta a matekot :-) Ez kimondottan szimpi. Az első amit betanítottunk P-nak, hogy Linda cinco B, hogy tudja jelezni, ha kéne a Tesó :-)
Lindáék egyetlen szigorú tanára a lengua-t tanítja de mondta, hogy ma nagyon megdícsérte Őt a szigorú néni, mert Ő olvasott a legjobban spanyolul!! Ami azért nagy szó, lévén sok szó kiejtését nyilván nem tudja még 9 nap után....Bár abba bele sem merek gondolni, hogy akkor a többiek vajon hogy olvasnak?
Azt hiszem, sikerült kifogni az egyetlen olyan iskolát, ahol az új, spanyolul semmit nem beszélő gyerekekre nem a vadidegen szövegeket zúdítják, hanem először az alapoktól tanítják a spanyolt. Ezt Kittinél és Lindánál is látjuk. Az iskolában külön tanár van ezekhez a gyerekekhez, így a "nehéz" órákról Ők ilyenkor kivonulnak és külön tanulnak. Ez nekem nagyon szimpatikus, mert bizony paráztam ezerrel, hogy mi lesz, ha másokhoz hasonlóan majd este 9-ig görnyedünk a lecke felett. Itt erről szó sincs; eleve még könyveket sem kaptak, ha jól tudjuk, akkor majd csak akkor kapják meg, ha már nagyjából belerázódtak a nyelvbe. A brazil nő, aki a beiratkozásnál tolmácsolt, azt mondta, hogy nagyon laza a suli, sokkal lazább, mint Angliában (ami nagy szó, hiszen ott sincs házifeladat, meg gyerekkínzó bebiflázandó olvasmányok). Persze a lazaságnak is van hátulütője, de mivel nálunk kizárólag a spanyol elsajátítása a cél, ezért kifejezetten jól jön ez nekünk most.
Patrik 3 nap alatt 3 különböző helyen szerzett kisebb sérüléseket: mind a három állítólag annak köszönhető, hogy a lányok csikizték és elesett :-) Úgyhogy az ilyen napok után azzal fogadott, hogy "Anya, nem volt jó napom ma sem" és akkor mutatja a sebeit (semmi komoly amúgy).
Én a plusz 5 órával még nem sokra jutottam a héten, unatkozni nem volt időm. Tündivel elkezdtünk mi is spanyolra járni, ami nem rossz, bár néha olyan érzésem van, hogy az angolunk erősödik tovább :-D (vagy két legyet ütünk egy csapásra). A tanárnő ugyanis született angol és mellékesben tanít spanyolt - igazából beszélni tanít, ami tök jó, nem magolunk nyelvtant, nem görcsölünk ragozáson, de nem tudja megállni (mert mi kikényszerítjük :-D ) hogy ne szólaljon meg angolul.... Igazából az kéne, hogy végre erőt vegyünk magunkon és itthon is nekiüljünk foglalkozni vele - mert a heti 2x1 órának önmagában elég sokára lesz kézzelfogható eredménye :-(
Sajnos, a lazulós andalúz stílus itt hamar úrrá lesz az emberen, ráadásul remek idő van - szokatlanul remek! -, és hát kinek van így kedve dolgozni meg tanulni??? ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése