Az első teljes nyár Spanyolországban

Tudom, már októbert írunk, de valójában itt még mindig nyár van, úgyhogy fogjuk rá, hogy nem késtem el semmivel :-) Az igazság az, hogy a nyár "leszoktatott" az internetről; legalábbis részben, hiszen hol itt, hol ott voltunk, ráadásul azt az időt, amit Krisztiékkel töltöttünk, általában kisebb kirándulásokkal töltöttük ki. Többször voltunk Tarifán, amikor pedig Mijasban laktunk Náluk, akkor lementünk Fuengirola-ba, vagy bementünk Malagára, elutazásuk előtt pedig még El Chorro-t is megnéztük velük.
Munkaügyileg nem volt kiemelkedő, voltak kemény napok, de összességében laza nyár volt; lakásra költségünk nem volt, így nem volt zavaró sem.
Augusztus végén Linda is kijött 2 hét látogatóba a Tesómmal; a fapados árak az egekbe szöktek, úgyhogy kivételesen egy komfortasabbra váltottunk és hát nem bántuk meg, Linda áradozott róla. Az mondjuk vicces, hogy a két útra lebontva az ára kevesebb volt, mint a fapados - igaz, ehhez egy fapados éjszakát kellett tölteniük Zürichben a reptéren, de a mi családunk edzett már, úgyhogy meg sem kottyant :-D (Csak a 7 évvel fiatalabb Öcsém jegyezte meg, hogy Ő ehhez már öreg). A karácsonyi hazamenetelünk is velük lesz majd, de Tesóm 2 hét után azt mondta, hogy inkább kibírja még egyszer, annyira tetszett itt neki.
Érkezésük napján gyakorlatilag egyből rongyoltunk a Mijas-i Aquaparkba, Krisztiék ugyanis másnap mentek haza, igy más lehetőség nem lett volna, hogy együtt töltsék a gyerekek a napot egy vizi vidámparkban. Igaz, istentelenül sokan voltak és utálom a tömeget, de Ők azért élvezték. A sorbanállás a legrosszabb; én úgy szeretek menni ilyen helyre, ha nincs senki és nem kell várni :-)
Egy héttel később aztán megérkeztek Tündiék is, végre eljött nekik is a nagy nap. A gyerekek persze nagyon örültek egymásnak, bár a mókának az iskolakezdés vetett véget illetve Linda is hazautazott, hogy egy kicsit a magyarországi iskolájának padját is koptathassa. Szeptember közepén aztán mi mentünk Patrikkal Velencén keresztül - az "ismerd meg Európa reptereit" akció keretében, hogy Linda születésnapját együtt ünnepelhessük - ez volt ugyanis a nagy kívánság, hogy otthon legyünk. Az 5 nap nagyon hamar eltelt persze, jutott idő a barátokra egy röpke találkozóra, jól sikerült a lányok bulija (a két barátnő együtt tartotta, immáron 3.éve, mert egy nap különbséggel van a szülinapjuk), jókat dumáltunk a rég nem látott ismerősökkel. A visszaút fárasztóbb volt, lévén hajnali 3 után kellett kelni, de a gyerekek hősiesen bírták, főleg Linda; ezúttal Milano Malpensa-n kellett átszállni. Még szerencse, hogy több idő volt az indulásig, ugyanis nem figyeltem, és szépen sorbanálltunk a secucheckin előtt jó fél órát, szakadt rólunk a víz, aztán mire odaértünk közölték velünk, hogy az easy a másik terminálról indul...hurrá. Elslattyogtunk a buszig, a 2-es terminálon elkávézgattam (az olasz capuccino-nál nincs jobb!!!), aztán túl sok idő nem is maradt már. Mivel helyet foglaltam kivételesen, nem rohantunk, ráértünk volna utolsónak is beszállni, de itt az easy-nél a gyerekeseket előre hívták, úgyhogy mégis az elsők között jutottunk fel a gépre. Az eltérő kézipogyóméret miatt (elvből nem fizetek soha nagyobb csomagért, csak ami a megengedett) kissé ki voltunk tömve, de soha odafele, se a visszaúton nem nézte senki a méretünket. Pedig odafele a bőröndöm 2 cm-rel nagyobb volt a Ryannél, de beraktam egy jó kis szatyit ha  netalántalán kekeckedne valaki.... (de senkinek nem jutott eszébe). Elvileg Velence-Treviso-n nem lehet már átmenni kézi mérése nélkül, súlyra és méretre is nézik, de én szimplán nem raktam bele a keretre és nem is szólt a kislány a pultnál (született mázlista vagyok).
A változások nem értek véget, új helyre költöztünk, de nagyon közel a korábbi lakásunkhoz; gyönyörű a hely, sokkal nyugodtabb, igaz, sokkal szelesebb is, de valamit valamiért, a panoráma kárpótol mindenért :-)

A nyár nem volt vészesen forró, sőt. Elmaradtak a korábbi tüzek is szerencsére, teljesen jól viseltem. Cserébe most október 3-án még nyáriasan enyhe az idő (az otthoniak fűtenek miközben mi még itt simán medencézünk :-D ) és ez remélem sokáig is fog tartani, ugyanis ma sikerült előszedni a fürdőruhámat is és október elején először csobbanni is sikerült (kéretik nem nevetni, de nem vagyok az a kifekvős-napozós típus, komolyan!).
További változás, hogy Linda végre iskolába fog járni, most, hogy sikerült elrendeződnünk, beköltöznünk és elpakolnunk, sort kerítek a beiratkozásra is. Már Ő is nagyon várja, bár most ellentétes fenntartásaim vannak: valahogy a kelleténél jóval lazábbnak tűnik minden, fogalmam sincs, hogy ebben a suliban tanulnak e egyáltalán a gyerekek???
Na de majd beszámolok róla, ha végre a gyerekem mesél saját tapasztalatairól.