Imádtuk!

2 hete terveztük a mai kirándulást Tündiékkel - Novo Sancti Petri, a népszerű üdülőhely a Costa de la Luz-on egybekötve Cádiz-i városnézéssel. Kizárásos alapon sajnos csak vasárnap jöhetett szóba, a többi napon vár és várt a munka. Szerencsére az idő kedvezett, Tündit pedig felkészítettem lelkileg, hogy mire számítson - ha betervezem, mi mindent szeretnék megvalósítani, akkor jólesik, ha teljesítem is ;-) Megbeszéltük a "menüt", este összepakoltam amit lehetett; feltöltöttem a tucatnyi elektronikát, letöltöttem egy Cádiz térképet a tabletre (amit egyáltalán nem használtam végül); meleg ruha, fürdőruha, egy hétre való élelem....(pedig churros-ozni is készültünk!).
Aztán a héten eszembe jutott, hogy ránézek az fb-re és kivételesen én kérdezek, hogy van e valaki Cádiz környékéről, amikor megakadt a szemem Erika kérdésén, aki pont ugyanazt kérdezte, hogy van e valaki Cádiz-ból :-) Megbeszéltük, hogy hívom ha odaérünk és összehozunk egy kis találkozót egy churros mellett - amit szintén a netről kerestem ki, vajon melyik a helybéliek és a turisták kedvenc helye.
Sikerült időben, 10 után picivel elindulni, bár az út viszonylag hosszú volt, igy 12 előtt értünk Novo Sancti Petri-be. Sikerült elsőre meglelni ugyanazt a kis utcát, ahol tavaly áprilisban is parkoltunk, néhány lépésre a Barrossa Playa-tól; összeszedtük a homokozós cuccokat a gyerekeknek, hogy kedvükre túrhassanak. A nap ugyan nem sütött (akkor még), de kellemes volt az idő; a sétány tele volt spanyolokkal és meglepően nagy élet volt a vendéglátóhelyeken is. Rögtön sikerült ötperces kapcsolatot teremteni az egyik kávézó vécéje előtt egy német nővel, aki 25 éve Magyarországra jár nyaralni a Balatonhoz, így értette a beszélgetésünk egy részét aztán fele mondandóját keverve a németet a magyarral adta elő. Viccesek ezek a szituk, hogy az ember a leglehetetlenebb helyeken akad össze olyanokkal, akiknek valamilyen viszonya volt/van a mi országunkkal.
Sajnos itt NSP-ben egy fagyizó is szembejött velünk, aminek nem tudtunk ellenállni - a "dulce de leche" (karamell) viszi a pálmát. Tündi ugyan mondta, hogy ne kóstoljuk meg, mert akkor lehet ide akarunk járni fagyizni és hát mégiscsak messze van, de azért végül Ő sem mondott nemet ;-)

Playa La Barrossa - Novo Sancti Petri

A művésznő alkotott :-)

A sétány

A séta után Cádiz-ba indultunk - a társaság többi felnőtt tagja békésen szunyókált, és csak akkor nyitották ki pilláikat, mikor parkolóhelyet kerestem az Óvárosban a Plaza Espana-n. Nagyjából átnéztem a térképet még tegnap este, mit szeretnék bejárni, bár a parkolóhely hiánya miatt felül kellett írni kissé a programot. Persze, így is a lehető legjobban sikerült a Cádiz-i délután: a Katedrális közelében tudtuk lerakni a kocsit és nem sokkal később össze is futottunk Erikáékkal, majd együtt sétálgattunk a csodálatos kis utcákon. 2,5 éve én már jártam a városban, de akkor valahogy kimaradtak a hangulatos kisebb-nagyobb terek, a szűk kis utcák, így most igazi meglepetésként ért, hogy mennyire rendezett és tiszta a város, milyen hangulatos, élettel teli. Megtaláltuk - vagyis Erikáék megtalálták - a keresett churros-ost, amiről később kiderült, hogy vasárnaponként sajnos zárva van, de sebaj, kaptunk másik címet és egyáltalán nem bántuk meg - isteni volt a frissen sült churros a forró csokival a Roscoking-nál!

A Katedrális

Medence a sokadik emeleten

Egy különleges fenyőfa

2,5 év alatt Cádiz rengeteg változott: a nagy Parque Génoves teljesen megszépült, átalakult; a sétányok burkolatának újjárakását befejezték, nagyjából megszűntek a nagy daruk az Óvárosban, gondolom befejezték a nagyobb építkezéseket. Üdítőleg hatott a sok-sok tér és a sok zöld park; a két hatalmas gumifa is fantasztikus. Kicsit sajnálom, hogy nem jutott több idő, mert még este is szívesen bóklásztam volna, de holnap az ifjúság iskolába megy és hát így is jó későn értünk haza. Egy biztos: Cádiz-t (is) imádjuk és biztos, hogy hamarosan újra visszamegyünk.