2014. május 29., csütörtök

Anyja fia :-)

A suliban a gyerekek az "utolsókat" rúgják, már készülnek az év végi mulatságra, tanévzáróra, osztálykirándulások vannak. Rég nem beszéltem a tanárokkal se, úgyhogy múlt héten volt néhány kérdésem, megvártam a Christinat, aki külön foglalkozik Patrikkal spanyolból (elvonulnak kettesben a főbb órákról) és akinek a fia, a Pedro, tök jóban van Patrikkal.
Megbeszéltük a főbb kérdéseket a kirándulással kapcsolatban (2 gyerek lisztérzékeny, külön rendeltek nekik kaját, ez nekünk fontos, mert amúgy nem mer hozzányúlni semmihez, ha nem kap 100x megerősítést, hogy nyugodtan megeheti).
Aztán egyszer csak mondja a tanítónő, hogy Patrik ma kijelentette neki, hogy Ő nem fog tanulni spanyolul, mert nem spanyol :-D Szerencsére Christina vette a lapot, azt mondta, oké semmi gond, akkor angolozni fogunk :-)
Jót nevettem, mert hát én is ilyen vagyok, amihez nincs éppen kedvem, arra aztán senki nem vesz rá (na jó, felnőttként nyilván más).
Amúgy most éppen jó passzban van, nincs reggeli nyűglődés, kínlódás; nincs itthon tanulás (igen, akkor se ha fel van írva :-D, illetve előfordul, hogy Linda gyorsan megírja neki).
Nem tudom, hogy ez jó-e így, de igazából a játékok során amit együtt kitalálnak, olyan sok dolgot megtanulnak, hogy ez szerintem hosszabb távon hasznosabb és maradandóbb (én meg amúgy is nagyon liberális vagyok a tanulást illetően, ez van).
Az is igaz, hogy azért sok jó dolog - jó kísérlet is van a suliban, ami kicsit életszerűbbé teszi az anyagot; ma Lindáék lapos kőre szénnel őskori rajzokat rajzoltak például. Őt beválasztották az osztályban a legjobb rajzolók közé, és kaptak egy -egy képrészletet, amit a megadott méretben meg kell rajzolni. A képrészleteket majd összeillesztik - mint egy puzzle :-) Szörnyella de Frász amúgy sokat változott, egészen megjavult, Linda éppen ma gondolta, hogy talán át kéne Őt nevezni :-D
Még 3 hét, és vége, és megyünk haza, ennyit már fél lábon is ki lehet bírni, hangzik a biztatásom reggelente ;-)

2014. május 22., csütörtök

Parkolás olasz módra



Így parkolnak az olasz vendégeim :-D És ezek után érthető talán, hogy miért volt szükség 6 órára egy 87 km-es út megtételéhez ... ;-)
Az olaszok amúgy rendszeresen középre veszik a fehér szaggatott vonalat, ezt már megfigyeltem.

2014. május 21., szerda

Izgalmas érkezés, még izgalmasabb távozás

Valahogy nagyon éreztem, hogy a mai nap sem lesz "sima ügy".
Már eleve a reggeli-délelőtti kapkodás, hogy a suliba időbe beérjek a mákos gubával, aztán az olasz vendégeim is rámijesztettek, hogy 11-kor indulnak a reptértől és már csak idő kérdése, mikor érnek ide és a lakás még sehogy sem áll. Mindeközben a lengyeljeim a bőröndjeikkel kínlódtak, az utánuk érkező másik lengyelekről azonban semmit sem tudtam, így adtam nekik még 2 órát a lakásban, hogy nyugiban ebédelhessenek, ha az olaszok hamar érnek, max. megcserélem őket és kész. Ehhez képest két óra múlva az olaszok még sehol nem voltak, gondoltam is, hogy na, ezek is eltévedtek, nesze neked útleírás meg google link.... 1-kor gyorsan nekiálltam kitakarítani a lengyeljeim után, viszonylag könnyű dolgom volt, Ők azért nem hagytak disznóólat maguk után :-) 4-re átmentem az angol pasiért a 8 km-re lévő másik lakóparkba, aki mindössze két éjszakát maradt és megmutattam neki ezt is, ahol én vagyok. Az olaszok még mindig nem jelentkeztek be 4 után, és már necces volt, hogy ha 1/2 6-kor indulok a reptérre a nőcsapattal, akkor ideérnek e időben, vagy majd várnak ki tudja meddig. Végül 5 előtt pár perccel leparkoltak a ház előtt - három nő - érdekes fejek ők is, mit ne mondjak :-D Igazából már kinézetre sem igen passzol a társaság....a 200 kg-os vezette a Pandát, szegény alig bírt kimászni belőle. Természetesen angolul két szót sem beszélnek és még a nagyon szerény spanyol szókincsemmel sem jutottunk sokkal előbbre. Azt ugyan próbáltam megérdeklődni, hogy ha 11-kor indultak a reptérről, akkor mi tartott ennyi ideig - közel 6 óráig - ideérni, de erre azt válaszolták, hogy de hát 80 km volt az út! (??!!) Remélem nem késik le a repülőjüket jövő héten...ja és nem mellesleg ők voltak azok, akik foglalni akartak, de nem volt hely, irtam másik időpontot, amire közölték, hogy az nem jó, mert már megvan a repjegyük....Ennyiben is maradtunk, nem volt visszaigazolva a szállás, ehhez képest múlt héten írt az egyik, hogy akkor megerősíti a jelenlétüket az általa írt első időpontban....hát köszi aranyom. Végül sztornó miatt tudtam őket itt elhelyezni, bár esélyes, hogy minden hülyeség miatt majd csengetni fognak...hogy miért nincs napágy a teraszon például, mert a szomszédban meg van. Próbáltam megértetni, hogy ezek magánlakások, minden lakásnak más a tulaja, de nem akarta capito-zni... :-D Én meg amúgy is elviharzottam végre a lengyeleimmel, akik meg a Mama miatt aggódtak. A Mama ugyanis nem volt elérhető, hiába próbáltam többször is hívni, és írtam is Bettynek, hogy rossz érzésem van, a Mama nem lesz ott a reptéren. Mint utóbb kiderült, nem tévedtem :-D
De jöjjenek a részletek. A beszállókártyák náluk voltak, még a Mamáé is - ez utóbbi nem volt jó ötlet, jobb lett volna egy náluk, egy a Mamánál is, de végül is a telefonom és a SIM kártyám miatt úgyis muszáj volt találkoznunk. 6 előtt két perccel viszont megcsörrent a teló és hívott! : most fog indulni Granadából. Ránéztem az órára, másfél óra az út....Malaga-n leszáll, ott vesz jegyet a reptérig, de még megkeresi a buszt, amit vagy megtalál rögtön, vagy nem, és a busz vagy indul rögtön, vagy nem. Mondom a többieknek, hogy ez kicsit necces lesz, de átgondolom. Ha akarják elmegyek Malagára a buszállomásra és ott összeszedem a Mamát, akkor visszajövök vele a reptérre, csak a csomagfeladás miatt kissé húzós időben...vagy a másik verzió, hogy megpróbáljuk nélküle, az Ő beszállókártyájával de útlevél nélkül, meggyőzöm a pult mögött ülő valakit, hogy a csomagnak mennie kell, mert a Mami ki tudja hol kószál, ha nélküle nem megy a csomagfeladás, akkor bizony lekési a gépet. A hölgyike próbált érvelni, hogy neki kell az útlevél, annak az útlevele, akié a beszálló, de akkor újra belekezdtem a sztoriba, és mivel már az utolsó előttiek voltunk így is, és utánunk szinte zárt a csomagfeladás, nagylelkűen belement a dologba. Ez volt a mázlink! :-)
A  Mama ugyanis lapított, hívni nem lehetett, Ő nem hívott. 20.10., 20.15. 20.20.....repülő indulási ideje 21 óra...a securityn meg kígyózó sor. Kapuzárás 20.40. Hurrá. Végül kiírásra került, hogy várható indulás 21.17. Hát, talán ez akkor megment minket..... Én mondtam, hogy itt fogok várni, a Mama beszállójával és némi még kézipoggyászba gyömöszölendő cipővel és dzsekivel a kezemben; a laptop töltőjével (hogy ezt miért nem vitte a laptopjával, az rejtély). A biztonságin már így is ők is csak 20.30 után jutottak át, Mama sehol. Leültem, írogattam mindenkinek a whatsappon, hogy lett egy Mamám a következő hétre és hogy ugye megmondtam és Ők is megmondták, mert a Mama már a télen is lemaradt a gépről Bangkokban, amikor elnézte az időt, és nem állította át ottani időszámításra, hanem maradt a németországi idő szerint... Állítólag az utóbbi 2-3 évben lett ilyen, amióta romlott annak az Alzheimer-es néninek az állapota, akit ápol (mondjuk ezen nem is csodálkozom...).
Ültem hát és csodára vártam, egyedül J biztatott, hogy oda fog érni. Közben muszáj volt elmennem a mosdóba, a telefon folyamatosan a kezemben volt, hogy mikor hív. 20.41. Na, mostmár kész, tuti, mehetek a jövő héten a Mamával Sevilla-ba, meg Cordobába, meg Rondába, elvégre Ő kirándulgatni akart, nem a medence mellett ücsörögni.....És akkor kisétálok a mosdóból, nézek az infopult irányába, és ott van. Nem akartam hinni a szememnek. Odafutok, hogy a csomagot feladtuk, de sietni kell - láthatóan iszonyú ideges, pontosabban a halálnyugalma keveredik némi fura idegességgel (remélem nem kapott szívrohamot). Visszaadta a telómat, benyomta a kézijébe a cuccokat, én közben mondtam, hogy nagyon kevés az esélye, hogy eléri a gépet, mert hosszú a sor a biztonságin, de itt fogok várni, ha lekési, akkor jöjjön oda vissza (hiszen se telefon, semmi nincs nála amin értesíteni tudna).Elrebegett néhány hálás köszönetet, megígérte hogy fog még jönni (hurrá :-D ), kidobálta a halom illatszert, amit mondtam, hogy legkésőbb a biztonságiak dobják majd ki és indult is. Pechje volt, mert persze, hogy szétszedték a bőröndjét, viszont a kijelzőn még mindig nem jelezték a beszállást. Nagyon sokáig vacakoltak vele, mondtam is magamban, hogy ilyen nincs, hogy már itt van és most ezek miatt a szarok miatt fogja lekésni a gépet.
Végül már csak annyit láttam, hogy egy Ryanair-es dolgozóval sietnek el, úgyhogy csak remélni tudom, hogy tényleg a gépen ül és hamarosan leszállnak :-) Hívni senki sem tudott, mivel mindegyiknek le volt merülve a feltöltős telója, és ilyenkor még a roaming miatt én sem tudom hívni, egyből megszakad.
Az információs pultnál kétszer is megkérdeztem, hogy a gate-et lezárták e már, de megnyugtatott a hölgy, hogy még nem. Elvileg 10 percnek elég kell lennie, hogy a secutól odaérjen az ember a kapuig, úgyhogy ebben a tudatban indultam el...a többi meg majd holnap kiderül, ha megírják, hogy a Mama is hazaért ;-)
Természetesen még a további probléma (bár ez már elenyésző) sem maradt el; a másik lengyel vendégpáros, akinek külön kérvényeztem, hogy irja meg mikor érkeznek, hát persze hogy nem irta meg, igy aztán épp a reptéren sétáltam a parkolóházon át, mikor hív, hogy akkor most itt áll a ház előtt, ahogy írtam. Mondom, ez jó, csak ugye azt is írtam, hogy akkor is írjon/hívjon, mikor a reptérről indul. Hát persze hogy nem tette meg, mint ahogy 70% nem teszi meg (olvasni luxus). Elküldtem a boltba, mondtam, hogy 1 óra múlva kb. leszek.
Hazafelé, vezetés közben hasított belém, hogy nekem az ilyen szituk meg "izgalmak" emelik az adrenalinszintemet szerintem, másnak ehhez ugye hullámvasút kell :-D És persze nyilván az adott pillanatban éles a helyzet, de hogy unalmas és egyhangú lenne a munkám, azt nem mondom :-) Kimondottan élvezem. :-)
Itthon a lengyelek tárt karokkal vártak már, nem voltak mérgesek, sőt, tök jó fejek. Először angolul csevegtünk, aztán mikor kiderült, hogy magyar vagyok, akkor átváltott a nő németre (mondjuk nem tudom milyen megfontolásból, bár azt megbeszéltük, hogy én nem beszélek oroszul, pedig te jó ég, hány évig tanultuk a suliban :-D ). Kocsival jöttek, itt laknak Torrevieja környékén és még nem jártak erre. Azt mondta az egyik nő, hogy a magyarok inkább németül beszélnek, de ezt nem tudtam igazán megerősíteni, hiszen a sulikban az angolt nyomatják (én nem tartom jónak a sorrendet személy szerint). Az viszont meglepett, hogy 4 lengyel, tök egyszerű emberek, mindegyik beszél németül és angolul....sőt, valamelyik közülük még oroszul is, és nálam jobban spanyolul ...(ami nem kunszt mondjuk :-D ).
Most viszont, jön két nap nyugalom, és sztem holnap ha a gyerekek kiteszik a lábukat, én bizony visszabújok szundizni egy nagyot, mert az elmúlt két éjjel nem sok alvásidő jött össze ;-)

Mákos guba siker

Reggel gyorsan vettem a Lidl-ben vmi kifliszerűséget, ledaráltam a mákot, raktam bele porcukrot, próbáltam édesebbre csinálni, mint ahogy mi eszünk, mert a spanyolok meg az angolok a dögédeset szeretik úgy érzem....Nem úgy csináltam ahogy amúgy szoktam, most még a felvert fehérjét is ráborítottam a tetejére és úgy sütöttem meg, ezt a neten olvastam és legalább az sem ment a kukába :-D 11-re berobogtam vele a suliba, előtte lefényképeztem és persze vettem ki egy kis kóstolót....

Ilyen lett:


 
Nagyjából sejtettem, hogy a gyerekeknek nem fog nagyon bejönni, a mákos süti itt eleve ismeretlen, arra azonban nem számítottam, hogy a tanároknak viszont igen :-) Victor állítólag több adagot is belapátolt, a többi tanár is odavolt, úgyhogy haza sem engedték a maradékot, hanem még szétosztották egymás között. Szerintem ez az egész kajás buli arra megy ki, hogy egyenek egy jót ingyen :-D Mondtam Lindának, legközelebb tiramisut küldök az egész tanári karnak, akkor garantáltan nem fog bukni :-D :-D

2014. május 20., kedd

Ma

Tegnap egy ismerősöm a fb-on megjegyezte a képeim láttán, hogy olyan, mintha mi itt csak üdülnénk ;-) Ahh, de jó is lenne, most is csak azért kezdtem írni, hogy el ne aludjak, amíg a vendégem idetalál.
Leírom hát a mai napot - jó, nem mind ilyen, de áprilistól október végéig egyre több.
6-kor keltem, kávé az ágyban, 6.30-kor ment egy vendég azt kicsekkoltam - reggel nem tudok dumálni még, de Ő nyomta 20 percen át a szöveget, azt hittem meghibbanok. Amúgy aranyosak, másodszor van itt, csak reggel nem tudok ilyen semmi dolgokról szövegelni....Mosást elindítottam, mert ma vendég is jött aztán oda. Visszasétáltam, gyerekeknek uzsicsomag, felugrottam a korábbi lakásba a telóért, amit vitt a lengyel Mama Granadába. Beüzemeltem, 7.20-kor indultunk Estepona-ba. Még kitalálta, hogy meg kell állni egy automatánál, hogy kivegyen pénzt és küldjön velem vissza az unokájának, hogy az tudjon bőröndöt venni... Busznál megvettem a jegyet neki, még egyszer elmagyaráztam mindent, a telót is, azóta ki tudja, mi van vele?! :-D
Visszajöttem, gyerekeket kihúztam az ágyból, szokásos 15 perces dünnyögés, hogy nem akarnak felkelni és amúgy is utálnak suliba menni (Patrik).
Ma csere volt, nem én vittem őket, úgyhogy 9-re átsétáltam egy másik lakáshoz, kicsekkolás. Vissza, reggeli. Mosás indítás, takarítás - jó nagy disznóólat hagytak (magyarok voltak), néha kiakadok, hogy milyen igénytelenek tudnak lenni az emberek. Sietnem kellett, hogy a másik apartman is legalább kész legyen félig, mert 12-kor meg a lengyel csapat többi tagját vittem be Estepona-ba. Vissza, ebédfőzés. Közben megint átballagtam, folytattam a takarítást, mosáscsere, teregetés. Közben, 1 után hív G, hogy jön a technikus a biztosítótól lefotózni a csőtörést. Mondtam, hogy siessen, mert 2-re a sulihoz kell mennem. Sietett :-) Egy fotó telóval, és már kész is volt - csak úgy lazán, spanyolosan ;-)
Gyerekekkel haza, ebéd. Fél4-re beszéltem a lengyelekkel, hogy megyek értük, de hívtak, hogy inkább 5-re menjek. Remek, mert így nekiláttam a harmadik apartman takarításának. Közben jön a levél, hogy az egyikbe mégsem ma jönnek csak holnap (persze az, amelyik már kész van, hurrá). A porszívózást lezavartam, aztán indultam Estepona-ba. Nem jött össze a vásárlásuk, mert a boltok ugye sziesztaidőben zárva vannak itt, úgyhogy még el kellett menni a kínaiba, hogy legyen bőrönd. Szakad rólam a víz... Visszaérünk, nekiálltam gofrit sütni, mert a gyerekek éhesek voltak, Megcsináltam 3-3-at, hogy legalább ők egyenek, közben hív a svéd család, hogy itt vannak de nem tudják a kódot a kapuhoz (hiába, leírni képtelenek, vagy a mailt kinyomtatni) Elmondom kb. 6x, de még mindig nem tudták megjegyezni (pedig elég érthetően beszélem az angolt szerintem :-D ). Végül összejött....Nagyon happyk, legalább már ennyi jó legyen. Folyt. köv. gofrisütés. Közben nézem a radaron, hogy hol jár a Wizz, amivel jön a félig magyar páros (férj magyar, feleség német). Megyek át oda is takarítani, befejeztem 8-ra. Gép csúszott. Közben a lengyelek problémáznak kicsit, hogy mi legyen holnap, mert főzni akarnak és hát 11-kor meg szóltam hogy menni kéne, mert jön a vendég 1-2 körül...mondom jöhetnek hozzám főzni, de muszáj megcsinálnom, mert 4-re megyek át a másik lakóparkba, fél 6 meg indulok velük a reptérre. Mamáról nincs hír, pedig szóltam, hogy hívjon, hogy megvan. Remélhetőleg megvan :-D Mesélte ma a lánya, hogy nem akarta nekik odaadni a beszállókártyát, hogy úgyis visszaér időben. Végül kicsempészték tőle. Szép is lenne, hogy egy helyett mind a négy ittmarad a Mama hülyesége miatt. Ki tudja , hol szórja el az útlevelét? Vagy robban le a busz? Esetleg valami spanyol elrabolja?! :-D
Most lassan éjfél, még várom a vendéget, aki szerintem eltévedt. Igazából sosem értem, hogy lehet eltévedni, hogy nem lehet egy egyenes tengerparti úton odatalálni, de holnap majd megírom, ha kiderül...ha végre ideérnek és bújhatok be aludni.
Ja és holnapra még a suliba  tipikus magyar kaját kell bevinni...mert azt hiszik, itt a szülő unatkozik vagy nem is tudom. Úgyhogy vagy reggel korán kelek, vagy később az angolórára odaviszem..sztem csak a Victor akar enni, de igazából jobb lett volna, ha szól, hogy délutánra lőjek valami kaját, és akkor mindig más szülő, de reggelre??? Persze semmi nem jutott eszembe a gulyáson kívül, de azt azért mégsem, úgyhogy marad a mákosguba. Igaz erre meg Betty azt írta, hogy nem fogják értékelni, mert ettől bekábulnak. Legalább csendesebb lesz az osztály, nem is értem, miért probléma...
Azért ezektől a sulis szülőnek szóló szórakoztató programokból olykor kicsit sok....

*****a vendégek itt voltak, csak a telóik nem működtek....adjatok hálát Magyarországon a kíváló mobilhálózatnak :-D ******

2014. május 19., hétfő

Könyvet kéne írnom?

Nekem úgy tűnik, mintha tegnap lett volna, hogy utoljára írtam, annyira gyorsan telnek a napok. És persze esemény, na az akad bőven. A helyzet az, hogy mióta a whatsappot használom a nagyon okos telefonon, azóta egészen beleszerettem, és már élni sem tudnék nélküle (függőség 2., a kávé után). Aztán a sztorikat mindig leírom Bettynek, onnan egyszerűen továbbítható, és így a blog meg elmarad, mert oda meg nem tudom továbbítani...vagyis igen, mert mailre is lehet ugye.
Ezeket a mostani sztorikat viszont tényleg megosztom, hátha egyszer tényleg majd összeállítok egy könyvet belőlük, jó lesz emlékeztetőnek ;-) (a könyv ötlete Bettyé volt amúgy).
Május beköszöntével megindult a forgalom, teltház van, minden apartman foglalt. Volt, hogy én tévedtem, és nem vittem be foglalást, mert nem volt egyértelmű a vendég leveléből és volt, hogy a vendég szimplán kijelentette, hogy Ő márpedig akkor jön, mert akkorra van repjegye és ilyenkor muszáj kitalálni, hogy hova legyen elszállásolva.
De kezdjük az elején.
Május 6-án indult a lavina azzal, hogy J lemaradt a gépről - a Ferihegyi gyorsforgalmin baleset volt, lezárták az utat, aztán hiába igyekezett, nem jött se busz, taxit leinteni se tudott, mert nem járt arra. Az első sokk után már keresgéltem másnapra a jegyet, pedig minden nagyon jól le volt szervezve: J lerakja a kocsit a Tesco-nál, felszáll a repülőre, Tesóm ugyanazzal megy hazafele, J átadja Malagán a reptéren a kocsikulcsit, Tesó meg hazamegy a kocsival. Ember tervez, sors végez :-) Fél órán belül megvolt a repjegy másnapra, délelőtti indulással, érkezés du. 3-ra.
Másnap irány a reptér, Patrik addig havernál - ja, a kocsim is megadta magát, ezúttal úgy tűnik, végleg :-( - ezért előző bérautót le kellett adni, és hoztam a másikat. Estére hazaérünk, de alig szusszantunk, jön a telefon az aznapra várt vendégtől....ott áll a reptéren és senki sem várja, mi történt....az úgy volt ugyanis, hogy a kedves vendég transzfert is kért....meg is kérdeztem, hogy akkor mikor jön - május 7-21-ig volt foglalása -, legyen szíves megadni járatszámot, abból én látom, ha késik, mikorra ér, stb., hiszen követem a radaron a gépeket. Megkapom az adatokat: május 21-én érkezik 20.50-re. 6 percen belül megy a visszamail tőlem, hogy az nem stimmel, hiszen 7-től van a foglalása, 21-én már haza kéne mennie. Válasz persze nem jön 3 napon át. Fogalmam sem volt, hogy most akkor melyiket rontotta el, az apartman foglalását vagy a repjegyét. Telefonszámot persze nem tudtam. Hát, ez van, majd jelentkezik. Tehát, jön a teló, hogy nem várja senki a reptéren és mi történt. Én elmondom gyorsan a szitut, amit először nem akarnak elhinni, aztán gyorsan előkerestem a mailjeit, kinyomtattam és már vágtattam is a reptérre. Bár a telefonszámot kijelezte, de persze mikor merüljön le a kártya, ha nem pont akkor. Nem akartam vacakolni a feltöltéssel, ami újabb 5-10 perc a benzinkútnál, így abból indultam ki, hogy annyit tudok, hogy egy (hang alapján) idősebb nő és 7 éves gyerek is van a 4fős társaságban. Parkolóházba gyorsan be, futottam a terminál elé, nézegetem az embereket - kb. 20 másodperc alatt találtuk meg egymást (zseni vagyok). Mutatom a mailt, rögtön belátják, hogy hibáztak. Hamar kiderül, hogy a nagymama intézett mindent, aki magát szenilisnek tartja, csak állítólag senki nem hisz neki (most már sztem igen :-D ). Nézegetem a csomaghalmot- 3 hatalmas bőrönd és 4 kicsi - 5 fő egy Seat Ibizában, érdekes lesz....de persze addig sakkoztam, míg elfért minden, a gyerek lába alatt egy kisbőrönd, a nagymama ölében szintén egy, a lányánál dettó; a kalaptartót is ölbe kapták, hát ez van :-D
Megérkezünk éjfél előtt, de akkor még mindig az a gond, hogy ahova mentek volna apartman, az foglalt, mert előtte a francia családból az Apuka cseszte el a foglalást, véletlenül egy nappal rövidebbet írt...kérdezte, maradhatnak -e, mondtam, hogy sajnos nem fog menni, de mivel a lengyeleimről semmit nem tudtam, ezért utolsó nap azt mondtam, hogy oké, akkor maradhatnak még egy éjszakát.
Szerencsére egy üres lakás még akadt, mondtam, hogy másnap v. azután át kell költözniük.
A nagy izgalmak után másnap reggel jön a Mama, hogy hova fognak költözni. Mutatom, ide. Azt mondja nekem, hogy az nem lesz jó (két hálószobás, két fürdőszobás lakás), mert Ő "ezekkel" nem tud egy szobában aludni (a lánya, és a két unokája, az egyik unoka 7 éves, a másik 18 éves és 6.hónapos terhes).... Kicsit itt kiakadtam...na de nagy levegő, és magyarázom, hogy lehet, hogy neki egyértelmű, hogy a 4 fő 3 hálószobás apartmanba mehet, de ha nem írja meg, hogy hányan jönnek, akkor sajnos nekem nem egyértelmű, hogy hányan vannak.... Kis szájhúzás után végül pénteken este 10-kor átköltöztek a kisebb lakásba.
Először nem voltak túl lelkesek, de aztán valahogy jöttek, hogy hova lehet menni, tudok e segíteni.... Így hoztuk össze végül Gibraltár-t - Őket levittem, J lejött busszal Líneára, és amigy Ők bent voltak, mi is olyan helyre tudtunk végül kirándulgatni, ahol még nem jártunk, fent a vár felett, elképesztő kilátással a reptérre (fotó is lesz :-) ). Este összeszedtem őket, előtte felraktam J-t a buszra - kiváló szervezés, nem? ;-)
Hullafáradtak voltunk persze, másnap meg Jerezt terveztük be - ami össze is jött, a Feria de Caballo volt éppen.
A lengyelekkel teljesen jól összehaverkodtam, a Mama lánya végül amikor nem volt ott a Mama, jó sokat mesélt is; a Mama nem egy egyszerű eset, manipulál mindenkit, azért hívta meg őket erre a nyaralásra, hogy ne legyen egyedül, viszont így azt akarja csinálni, amit Ő akar. Ja, közben kórházban is voltunk, jut eszembe, mert a Mama lánya Tamara lehajolt és kiment valami ideg hátul... úgyhogy múlt hét vmelyik este még kórházba is mentünk. Ott kezdett el mesélni a Mamáról, aki nem tudom miért akart velünk jönni (vagyis tudom, mert mindenhol ott akar lenni), mert amúgy egy szót sem beszél angolul. Én mentem be a lányával a dokihoz, aki sokat nem tudott csinálni, kapott egy szurit, aztán ennyi, a receptet másnap kiváltottam de az csak altató volt.
Mindeközben úgy talán pénteken éppen az egyik apartmant takarítottuk, amikor egyszer csak szól J, hogy úszik a hűtő felől a lakás, ki a nappaliba. Na, ez a jelenség már november óta fennállt, amikor a női G-ék minden tömítést lecseréltek (rejtély, hogy miért cseréltek mielőtt ellenőrizték volna, hogy egyáltalán mi a gond?!). Én viszont gyorsan rájöttem, hogy az egyik fszobai mosdónál ha engedem a vizet, akkor folyik a víz, tehát ez csak falban futó lehet....na persze nem akartak hinni nekem, de egy perc alatt bebizonyítottam... a női G rögtön félig magáévá is tette a dícsőséget, hogy milyen jó, hogy rájöttünk (????????????!!!!!!!!!!!!!!!), hogy ez a gond. Másnap kibontották a falat, kaptam a fotót, meg persze személyesen is megnéztük. J szépen levezette, hogy mi történt - erről külön bejegyzést írhatnék, "építkeznek a spanyolok" címmel...?! Az történhetett, hogy rövid volt egy cső, melegítéssel tágítani akartak rajta de a cső eldeformálódott meg ki is lyukadt. A munkások gondoltak egyet és szimplán a lyukat betonnal betömték, ami mostanra elfogyott, meg attól hogy eldeformálódott a cső, és nem volt teljes átmérőben szabad, dugulás is keletkezett. Majd egyszer arról is írok, hogy az ajtókeretek olykor a levegőben libegnek :-D
A hétvége eseménytelenül telt, J ment a reptérre, hazament. Ma kezdődött az élet újra, az egyik egy angol vendég, aki egy közeli körforgalomban eltévedt, aztán végül idetalált nehezen...na Őt pl. elfelejtettem befoglalni, de azért annyira nem vész, csak ha már egy hete levelezgetünk, akkor jó lett volna, ha nem itt szól, hogy csak 2 éjszakára jön a foglalt 7 helyett, mert akkor máshova szállásoltam volna el...Amúgy jó fej a pasi, egyedül jött, mert a barátja a lábát törte; a parkológarázsba nem tudott igazán beállni egy kicsi Ford Fiestával, azt mondta, az Ő autója otthon kisebb...nem mondom, hogy logikus a garázs, mert tele van értelmetlen oszlopokkal, de mindig ilyenkor derül ki, mennyien nem tudnak vezetni (bocs :-D ). Néha már számon van, hogy elkérem a kormányt... Nehezen megtaláltuk az apartmant (azt a lakóparkot nem ismerem, mert ott van a női G), szám szerint 31G, ott a házon a 31, megvan a G is, remek, kulcs félig elfordul, de semmi. Gyanus volt, végül elsétáltunk tovább, kiderült, hogy volt még egy 31G - logikát nem keresünk Spanyolországban, már írtam? Ezzel csak az volt a gond, hogy az angol vendégem sehogy sem tudta kinyitni az ajtót, nekem 10-ből 10x sikerült, semmi extra nem kellett hozzá. Mondta is, hogy varázskezem van - hát remélem, azóta bejutott :-D
A lengyel vendégeim eközben a Safari Parkba mentek, és 5-re beszéltük meg, hogy megyek értük. Már éppen indultam is, mikor leállított valaki itt az út közepén a lakóparkban - papír volt a közepén, így rögtön láttam rajta, hogy Ő az én emberem lesz :-D Mutatja, hogy a papírján szereplő telefonszámon nem ért el, és már fél órája hív...mondom oké, de minden levelem (emailem alján) ott szerepelt az új telefonszám, két napja írtam neki, hogy kicsit át kellett rendezni a foglalásokat a csőtörés miatt. Piaszag árad belőle és agresszív, mindenáron kötekedik. Gyorsan írtam egy SMS-t a lengyeleimnek, hogy kicsit később érek és elszaladok a németjeimmel (akik amúgy Dénia-ban laknak, arra, ahol mi laktunk régen) az apartmanjukhoz. Ilyenkor szoktam egyeztetni, hogy mikor mennek majd el, mikorra menjek a kulcsátadásra. Mondja a pasi, hogy akkor jövő hétfőn menjek 9-re. Mondom neki, hogy vasárnap, mert vasárnapig foglalt, 19-25-ig. Kérdezi, hogy akkor a 25-e már nincs benne? Mondom, ha 25-ig foglalt, akkor az a távozási napot jelenti, ahogy a legegyszerűbb szállásfoglalási oldalon is az érkezés és a távozás napját adjuk meg..... (ez tényleg nem mindenkinek logikus???). Mutatja, hogy de a kuponja 7 éjre szól...mondom, én azt látom, de ha Ő így foglal, hogy 19-25-ig, akkor én azt nem tudhatom, hogy mi a helyzet, nem akar e esetleg a repülő miatt mondjuk (hiszen 2 nappal ezelőttig nem tudtam mivel jön), hamarabb távozni. Teljesen ki volt bukva, hogy ez micsoda szervíz (??!!), meg hogy meg fogja nézni az emailjeit és nekem annyi, ha nem látja benne a telószámomat.... Végül megegyeztünk, hogy akkor vasárnap megy, hiszen jön vendég utána.
Fél óra múlva csengett ám a telóm (hahaha, megtalálta a levélben a telószámomat) .... :-)
Itthon meg utánanéztem, hogy még ki is hangsúlyozta, nem csak dátummal, hanem hogy hétfőn jön és vasárnap megy, úgyhogy az ilyen jobb, ha csendben marad :-D
Ennyit a vendégekről most hirtelen, amúgy sokakkal nagyon jókat dumálok, de mindig van egy két renitens, ez már igy is lesz. Viszont egyre több a visszatérő vendégem, ami azért csak jó jel ;-)
Gabi (ők új ismeretség) mesélte múltkor, hogy 7 éves szállodás évei alatt két hülye vendége volt - hát mondom, az nagy szerencse, mert nekem az arány sokkal rosszabb :-D Hiába, türelem, türelem, nem mindenkinek forog olyan gyorsan.... ;-)
Csak mert még van bennem szusz, írom, hogy ma leszerveztem a lengyel Maminak a granadai útját, mert teljesen ki volt akadva, hogy a többiek nem akarnak vele menni de Ő meg itt van két hétig és mi az, hogy nem látja Granadát (meg tudom érteni mondjuk).  Először nem bízott magában ( múlt pénteken kimosta az útlevelét a mosógépben, papír alapú, de túlélte), hogy meg tudja csinálni de azért biztattam; egyrészt kell neki egy kis városnézés, másrészt legyenek már egyedül a többiek, erre várnak :-D. De aztán ma a Mama megint alakított, mert az Aldi-ban rumot vett vörösbor helyett és itthon jött rá; pedig nem is néz ki vörösbornak és gondolta 6 EUR-ért már biztos jó bort vesz :-D . Szerencséjére volt nálam egy üveg vörösbor, úgyhogy elcseréltem a vörösboromat a rumjáért, jó lesz a tiramisuba.....
A Mamának a holnapi granadai útjához kinyomtattam mindent, elmagyaráztam, leírtam, buszjáratot, mindent, mit hogy, holnap Estepona-ban felrakom a buszra, szereztem neki telót is, mert nincsen, úgyhogy csak nem fog elveszni. Persze lehet, hogy szerdán még el kell rohannom majd Granadába érte, hogy elérje a repülőt, de megbeszéltük, hogy legalább a többieknek itthagyja a beszállókat, biztos ami biztos alapon. A Mama amúgy nagyon hálás volt, kérdezte, hgoy mindenkivel ilyen kedves vagyok-e, mondtam, hogy én igyekszem, aki velem kedves azzal én is az vagyok :-D Igazából fognak ők még jönni, azt érzem, de biztos, hogy a Mama külön, a lánya meg a férjével és a kisebbik lányával.
A lánya amúgy nagyon neheztel a Mamára azért is, mert 16,5 évesen vitte a családot Németországba, kivette a suliból, de Németországban nem járhatott suliba, 18 évesen meg papírok hiányában vissza kellett mennie Lengyelországba..... a kisebb gyerekeknek még oké, de Ő nem tudta később befejezni a sulit, nem tudott továbbtanulni. Az Ő lánya meg pont aznapra van kiírva, hogy szülni fog, amikor én születtem - micsoda egybeesések :-D
Na hát így zajlik itt az élet, igazából azt mondhatom, hogy egy percig sem unatkozom; valakinek persze már sok lenne ez, hogy én ezt hogy bírom idegileg, de néhány percnyi "mindjárt lelövöm a vendéget" után vagy utólag viszonylag szórakoztatónak fogom fel a szitukat. ;-)