2012. szeptember 26., szerda

Ismerkedés az afrikai csótánnyal

Jó egy hete nagy mellénnyel írtam Marcsi bejegyzésére reagálva, hogy nem kell félni, még én sem láttam ilyen csótányokat, úgyhogy lehet, hogy nincs is belőle olyan sok errefele. Nos, a mai nap erre rácáfolt. Szerencsére persze nem nálunk történt az első találka.
Ma majdnem egész nap esett, de délutánra már a gyerekek olyan szinten felturbózták az idegeimet, hogy muszáj volt kicsit kimozdulnunk. Nem akartunk messzire menni, mivel az eső is csak épp hogy elállt, így csak Manilvába ugrottunk fel. Gondoltuk - és a leírásokból is úgy tűnt -, hogy Casareshez hasonlóan ez is bájos kis andalúz falu. A helyzet az, hogy semmi különös nincs benne, egy-két helyes házikó, ahogy a képen is látszik lentebb, egy nagyon régi templom, egy kút, de igazán a főutcája sem egy nagy szám. Az egyik utca viszont tele volt a Marcsi által vázolt afrikai csótánnyal, a zöme már nem élő állapotban, de volt közte néhány szép termetes példány is, úgyhogy próbáltunk arra koncentrálni, hogy a kutyaszart és a csótányokat kerülgetve valahogy visszajussunk a kocsinkhoz, anélkül, hogy rájuk lépnénk. Tiszta szerencse, hogy nem jutott akkor és ott eszembe, hogy ezek repülnek is, különben biztos sikítva menekültem volna, bár arra figyeltem, hogy ne erkély alatt menjünk, nehogy a nyakamba essen egy dög.
Azt hiszem, Manilvába nem fogunk menni többet és ajánlani sem fogom senkinek ezek után.





A hang

Kedden reggel J panaszkodott, hogy valami "hang" van a szobánkban és nem tudja mi lehet. Nem erős hang, egy enyhe búgás - nem vagyok süket én sem, de bevallom, amíg nem mondta, nekem fel sem tűnt. Viszont este nem hagyott már engem sem nyugodni a kérdés és próbáltunk utánajárni, mi okozhatja. Először a hűtőre gondoltam, ami a fal túloldalán van, de aztán kikapcsoltuk és még mindig volt hang - tehát nem attól van.
Valószínűsíthetően a mennyezeti lámpa trafója okozhatja, most cselezünk, hogy lekapcsoljuk az automatákat, hogy úgy is van e hang, ha nincs, akkor megvan  a megoldás :-)
Mondtam is J-nek, ez tök jó, hogy 9 napig semmit nem hallottam, erre jön, és teljesen felspannolom magam estére és nem tudok elaludni a hangtól :-)))

2012. szeptember 25., kedd

Sotogrande

Vacsora előtt leugrottunk Sotogrande-ba - tényleg egy ugrás :-))) - eddig mindig kimaradt.
Nem mentünk be kocsival, a sorompó előtt leraktuk a parkolóba a kocsit, csak simán besétáltunk. Első ránézésre minden gyönyörű, makulátlan, hibátlan. Aztán úgy 100m "csodálat" után az emberbe belehasít, hogy úristen, itt nincs egy lélek se, pedig kellemes az idő és még csak szeptember vége van - mi van itt januárban?? Aztán amikor a sokadik élettelen ház előtt sétálunk el, akkor egyre rosszabb érzés kerít hatalmába. Nem tudom megmagyarázni, de már kikivánkozom. Szimplán semilyen. A stílusa bejön, de hogy itt lakjak?? Szerintem semmi pénzért. Ettől függetlenül ez állítólag az egyetlen hely Spanyolországban, ahol az ingatlanárak kb. 47%-kal emelkedtek a válság kezdete óta. Sznoboknak ideális :-)














Andalúz faluk - Casares

Persze ahol két gyerek van, ott acsarkodás is van meg vita, úgyhogy amikor ezt meguntam ma délelőtt, úgy döntöttem, hogy kell egy kis mozgás is, menjünk fel Casares-be. Sikerült ugyan elhúzni az időt, de még gyorsan megcsináltam az ebédet, meg a gyerekek gyümölcsözni akartak, így csak fél 1 körül értünk fel, éppen ebédidőben.
Ahogy már írtam régebben, én imádom az ilyen kis falvakat, Franciaországban is lelkesen jártuk végig a szebbnél szebb, "mintha megállt volna az idő" helyeket. Bár lehet, hogy a képek alapján egy idő után egyformának tűnnek, de a feeling mindenhol más és igenis jelentős különbségek vannak.

Mi az MA8300-as úton érkeztünk Casaresbe. Ebben a faluban született Blas Infante, spanyol politikus, akit "Andalúzia atyjának" is neveznek itt.

 Rögtön a falu szélén található az óvoda és az iskola illetve a Pueblo Vasari - egy kis urbanizáció, nagyon hangulatos bár kihalt utcája, de szédületes kilátással az utca aljából.


Pueblo Vasari - Casares

Pueblo Vasari - Casares

Casares az arab várral

Szűk kis utcák

Casares főtere







A Pueblo Vasari Casares várából

A legfontosabb - a bár


Mivel délidőben-ebédidőben sétáltunk végig a kis szűk utcákon és az emberek nyitott ajtók-ablakok mellett élik életüket, így kuktasistergést és a sült krumpli sercegését hallgathattuk/láthattuk, jó éhesek is lettünk elég hamar az illatoknak köszönhetően :-) Turista nem  volt amúgy sok a faluban, néhányan sörözgettek csak a téren az egyetlen bárban.

A környék tele van amúgy hasonló kis hangulatos falvakkal, majdnem mindegyik csúcsán kisebb-nagyobb várral, van néhány megtekintésre érdemes víztározó illetve a Nemzeti Park közvetlen közelünkben, mely egy érdekes barlangot is rejt. Azt hiszem, unatkozni nem fogunk :-)

Így kerek a világ :-)

Ezúton jelentem, hogy megvan a teljes család :-) Nagy izgalommal vártuk Őket a reptéren, persze tudtuk, hogy minden ok lesz, de akkor is. A várakozás közepette néztem az embereket, ki hogyan üdvözli és mennyire örül  hozzátartozójának érkezésének. Igazából még nagyon csendes volt a reptér, sok megfigyelnivaló nem akadt, az viszont feltűnt, hogy egy fejkendős, láthatóan iszlám vallású házaspár fel-alá járkálva várták valakit - egy szintén fejkendős nőt. Persze nem derült ki, hogy a hozzátartozó kicsoda, milyen                      
rokonsági kapcsolat lehet köztük, viszont az számomra érdekes volt, hogy a várakozó nő egyből a másik, érkező nyakába ugrott és összevissza puszilgatta, míg a férfi tisztes távolságból mindössze egy mosollyal üdvözölte. Minket aztán persze sok szem figyelt, ahogy Linda futott hozzánk és a nyakamba ugrott :-)
Az útjuk jó volt, fura módon a vizet velük kiöntették Ferihegyen (tudom, hogy Liszt Ferenc, de nekem Ferihegy marad még) viszont nem vették el tőle a iskolai tolltartóból az ollóját :-) Az út nem volt döcögös, de semmit sem láttak, végig felhők voltak, kis szundikálás is összejött, de az Ő gépük, a Ryanair Boing-ja sokkal lassabb volt, mint a mi Airbus-unk - ezt a flightradar alapján is meg tudom erősíteni, hiszen mutatja végig a magasságot illetve a gép sebességét. Míg a Wizz Airbus-ok általában 800 km/h sebességgel mennek, addig ez a Ryanair 737-es 730-710 km/h-t produkált. Úgyhogy azt hittük, előbb érnek, de még a tervezett képest csúsztak 8 percet.

Hazafelé elintéztük a nagybevásárlást a La Canada-ban Marbella-nál - azt hiszem ez lesz a kedvenc mert tényleg jók az árak és jó nagy a választék is (amúgy Auchan - itt Al Campo de már írtam). Az érdekes, hogy
otthon nem szeretem igazán az Auchan-t, ott sosem vettem pékárut, húst, de itt kimondottan nagyon jó a választék és gyönyörű húsok várakoznak a pultban megfelelő tárolás mellett.

Itthon jó kis magyaros gulyáslevest ebédeltünk, felköszöntöttük Lindát - feketeerdő tortát csináltam - majd mentünk le medencézni és Lindát 2 órán át ki sem lehetett imádkozni a vízből. Bár kicsit fájó szívvel hagyta most ott a sulit, ahogy ideért, ez már elpárolgott és kijelentette, hogy itt sokkal jobb, mert meleg van és van medence :-)

Napfelkelte




Leszállás előtt  

2012. szeptember 23., vasárnap

Az aggódó anyuka

... a repülő indulása előtti napon csak 333x kérdezi meg, hogy megvannak-e a beszállókártyák és az útlevelek, minden bekerült-e a kézipoggyászba, felhúzott-e minimum 3 db telefont és 2 db vekkert hajnali 3/4 4-re, hogy garantáltan felébredjenek és le ne késsék a gépét. Persze aggódó anyuka magának is beprogramoz minimum 2 db telefont ébresztőre + saját magát is, biztos ami biztos alapon, hogy azért rácsörögjön az Urára, hogy tényleg felébredtek-e és tényleg ki fognak-e érni a reptérre, és számolnak e némi ráhagyással, mert mi van ha éppen akkor állítja meg őket a rendőr és szondáztat, meg valami nem tetszik a kocsi papírjain, vagy egyáltalán.... Aggódó anyuka persze már 3.30-kor ébred, nézi az órát, 3.55-kor csörög kitartóan és nem érti, miért nem veszik fel a telefont - csak nem elaludtak??? Aztán mégis, csemetéjének sikerül közölni, hogy már a nadrágot veszik és persze, ki fognak érni a reptérre.... Fél megnyugvás, hogy legalább nem aludtak el. Aggódó anyuka aztán megpróbál visszafeküdni és kicsit szundítani a következő jelzésig, hogy igen, már a gépben vagyunk - kb. 5.45 körül. Persze ez nem jön össze, mert rémképek jelennek meg, hogy az autó pont akkor nem indul, meg a biztonsági ellenőrzésen majd nem engedik át az UTP kábelt, mert azt fogják hinni esetleg, hogy valakit megfojtani készül az Uram és elveszik az én kis speckó teáskanalaimat is amiket kértem, mondván, szúrásra alkalmas - a nyele. Aztán mikor aggódó anyuka mégis majdnem bekábul, akkor csöng a telefon, és kérdezi a vonal túlsó végén a hang, hogy nekik sorban kell-e állni kézipoggyásszal a csomagos becsekkolásnál is, mert legutóbb kellett Malaga-n (csak éppen azt felejtette el az Uram, hogy akkor két nagy feladnivaló poggyásszal voltunk), mire mondom, hogy nem, dehogy, irány a biztonsági ellenőrzés és aztán nézni a képernyőt, hogy melyik gate-ről megy a Ryanair. Nem összetéveszteni ám a szintén 6-kor induló Milano-ba tartó géppel! Persze ezután már nem jön álom aggódó anyuka szemére, úgyhogy kimegy a konyhába és a kotyogósban csinálja a kávét, kávé mellett leül blogbejegyzést írni nyugtatásképpen és várja a telefont, hogy na igen, már a gépben vagyunk....

update: 05.55 : hívás aggódó anyukától: gépben vagytok már? Miért nem hívsz?? - Persze, már a gépben vagyunk. Megnyugvás :-)

update: 06.13: skype Apunak: miért van az, hogy a flightradar-on a Wizz meg a Ryan gépe egymáson van???

update: 06.16: végre felszálltak! Micsoda megkönnyebbülés .... lesz majd 9 után, mikor leszállnak! :-)

2012. szeptember 22., szombat

Az első hét

A hét közepén elkezdtem írni egy bejegyzést "Felhők az égen" címmel - nem az időjárásra gondoltam persze -, de aztán ki is töröltem gyorsan, nehogy emiatt kedvét szegjem az ide készülődőknek :-)
Az már egyértelműen látszik, hogy ez a rész, ahol most mi vagyunk, lényegesen kuszább és nagyobb a káosz, mint a Costa Blanca-n. Persze ebből tavasszal keveset láttunk, akkor alapvetően Marbella és Malaga illetve Tarifa környékén mozogtunk. Biztos befolyásolja az is a képet, hogy hónapok óta nem esett egy csepp eső sem, és bizony még a körülöttünk fekvő golfpályák füve is rendesen ki van száradva, lehangoló a sárgaság, a repedezett föld és több helyen látszik a tűz nyoma is.

Nagyon sok házon látszik, hogy szimplán összecsapták az építkezést, sok a félbemaradt, üresen kongó betontömb - jóval több, mint északabbra. A házakból sokszor értelmetlenül futnak ki a vízcsövek, de a part mentén sétálva is nem egy helyen találkoztunk össze-vissza kilógó kábelekkel (kicsit hasonlított Phuket-re). Ugyanazon boltok kínálata is némileg eltér a megszokottól és itt volt az első Aldi, ahol biztonsági őr volt a boltban - igencsak meglepődtem. Ettől függetlenül  itt a lakóparkon belül élvezzük a "csendet" és a nyugalmat, és itt a kapukon belül abszolút biztonságban is érzem magunkat. Kint egy fokkal kevésbé, de nem tudom az okát. Sok az arab ezen a részen, jönnek át és viszik a lepukkadt furgonokkal a kukázott, kiselejtezett dolgokat. Több hajléktalant látok, de azért nem annyira szakadtak, mint mondjuk Mo-on - az tényleg horror volt a belvárosban.

Kerítésen belül persze minden csodaszép. Szinte csak angol szót hallunk, ha szembejövünk egymással, mindenki mosolyog és köszön, bár kicsit azért "mű"-nek érzem az egészet. Átellenben felettünk is egy nagy angol család lakik, kicsit fura, hogy az erkélyen ha kinéznek, akkor telibe látnak, ezt még meg kell szoknom, meg azt is, hogy az alattunk lévő ház ablakai is elég közel vannak a teraszunkhoz és látják, mit reggelizünk :-)    

Reggelente úgy 8-9 óra között, mikor hogy, kakasszóra ébredünk madárcsicsergés helyett. Őszintén szólva fogalmam sincs, hol van a kakas, mert az urbanizáción kívül itt gyakorlatilag semmi nincs körülöttünk, hacsak nem a golfpálya aljában rendeztek be tyúkólat. Itt bent meg biztos nem lehet kakast tartani, még a macskák etetése is kiírás szerint szigorúan tilos, ehhez képest gyönyörű macskáink vannak akik igencsak jól tápláltak és a bokrok alatt mindenhol van egy-egy rejtett tányérka meg víz.

Kirándulások élménybeszámolói jövő héttől lesznek, még két nap és teljes lesz a család :-)






2012. szeptember 17., hétfő

Elmélkedek

Leginkább azon, hogy én szeretek orvosi blogokat olvasni, és el nem tudom képzelni az elmúlt napjaim tapasztalata alapján, hogyan lehet kibírni 24-48-72 órás ügyeleteket ahogy írják, szinte alvás nélkül?! A két napi alig pár óra alvás után is még mindig úgy érzem magam, mint egy kicsavart mosogatórongy :-) Most is simán tudnék aludni, pedig az elmúlt két éjszakánk jól telt, nyugiban. Persze napközben nincs akaraterőm pihenni meg lazulni, szeretnék végre túlesni a nagytakarításon, még a zuhanykabin ecetes-fogkefés súrolása is vár rám (rémesek ezek a tolóajtós zuhanykabinok mert oda beragad minden kosz és bár nekünk is van otthon, de én rendszeresen szoktam ecettel vízkőmentesíteni és ahova nem érek el, ott meg marad a fogkefe kis feje), amihez 6 éve nem nyúltak. Erre szoktam azt mondani, hogy baktériumtenyészet. :-D
Lehet, hogy már irreálisan háklisnak tűnhetek így, de szerintem mindenki jobban szereti a saját koszt, vagy nem? Ami nem szokott izgatni, az egyedül a por, ha látszik egy sötétebb bútoron, minden más zavar. Kriszti szerint még a vécéülőkét is lecserélhetném, de most beértem egy alapos fertőtlenítéssel. Azért nem akarok túlzásba sem esni. És persze tudom, hogy az agyonfertőtlenítéstől romlik majd az immunrendszer....

A tengert még csak "messziről" láttuk, még ahhoz sem volt lelkierőm, hogy lesétáljunk a partra. Sokan vannak, nyűglődöm ebben a melegben, azt hiszem nekem Spanyolország csak úgy október közepétől május végéig jön be igazán, a maradékban túl meleg. Tegnap pont délidőben jutott eszembe boltba indulni, ráadásul elfelejtettem, hogy itt nincs nyitva semmi vasárnap, úgyhogy tettünk egy kis potyakirándulást Esteponába, de legalább felmértem, hogy melyik bolt hol is van pontosan. Rengeteg az angol, nem is hallok más szót szinte. Itt a lakóparkban is tele van velük, mindenhova ki van írva, hogy csend legyen, úgyhogy talán ezért nyugisak éjjel, mert amúgy hallottam ám mindenféle rémsztorikat. A part még tele, a homok így messziről szép tiszta, rendezett. Szerintem bevárom a család másik felét, úgy sokkal jobb lesz mászkálgatni :-)

2012. szeptember 15., szombat

Viszontagságok

Tegnap hajnali 3-kor már sikerült felébrednem, holott csak 4-re programoztam az ébresztőt, de nyilván az utazás miatti izgalom már nem hagyott aludni. És még szerencse, hogy maradt csütörtök estére 2 ujjnyi bódítóm, így legalább azt az 5 órát végigaludtam. Simán ment minden, Patrik kicsit nehezen ébredt, de a tervezett időpontban, 5-kor, sikerült elindulni. Hamar kiértünk, hiszen még üres volt a város. Minden flottul ment, a csomagom nem lépte túl a 32 kg-ot, a kézipoggyászba nem kötöttek bele, sőt, még Patrik fél literes vizét sem kellett kiöntenünk, pedig amikor megláttam a nénit, aki a csomagjainkat nézte, megesküdtem volna rá, hogy mindenért pampogni fog, olyan volt az arca - de néha én is tévedhetek :-)
A gate teljesen fapados volt, lent a földszinten, de nem kellett sokat várni, sorba álltunk és már szinte mehettünk is a buszba, ráadásul P miatt a Priority részbe, hogy elsőként szállhassunk be. Sikeresen elfoglaltuk helyünket a megszokott 3. sorban (előttünk kettővel pedig Presser Gábor utazott :-) ), gép tele, mehetünk. Ködös, felhős idő volt, sokat nem láttunk fentről. Pont kezdődött volna a szervírozás, amikor a pilóta jelezte, hogy öveket becsatolni, göröngyös szakasz következik. Hát mit mondjak, nagyon de nagyon göröngyös volt! Kb. mint amikor egy terepjáróval próbál az ember jó nagy köveken menni úgy 140-es tempóval.... Elég gáz volt, én próbáltam Patrik miatt nyugodt maradni, bár sztem az egész repülőn éppen a gyerekek voltak a legnyugodtabbak, mert fogalmuk sem volt, hogy amúgy ez a dobálás meg komoly liftezés (többször "zuhant" a gép; na nem sokat, de azért borzasztó szar érzés volt) nem éppen normális és megszokott dolog. Én szó szerint markoltam az előttem lévő ülést, egy srác mellettem szintén verejtékezett ám rendesen, sztem még nálam is idegesebb volt. Néztem a sztyuvik arcát, ők sem voltak éppen vidámak, de persze mindenki őket látja, tehát nekik különösen fontos a higgadtság. Lepergett előttem az addigi életem,   aztán gondolkoztam, hogy ezt vajon miért kapom. Persze tudom én valahol, hogy ez mondjuk az óceán fölött megszokott dolog, voltak ennél már rémesebb esetek is, mindenesetre azt kell mondjam, hogy az óceán fölött eddig lényegesen simábban repülgettem és ez volt életem eddig legszarabb repülőútja. Kb. fél óráig, tehát elég sokáig tartott ez a nagyon erős dobálás, még kétszer mondta vissza a kapitány, hogy nem lehet elkezdeni szervírozni. Ahogy kiértünk a tenger felé Olaszországban, ott már végre jó volt. Nem fogadtam meg, hogy soha többet nem ülük repülőre, de azért erősen elgondolkoztam rajta :-)
Végül fél órával korábban érkeztünk meg - jó hátszelünk volt állítólag, köszönöm -, Krisztire még várni is kellett, mert ugye 11 lett volna a hivatalos. Elvonatoztunk a kocsiért, aztán fel hozzájuk, de én még mindig totál le voltam eresztve és remegtem ettől az egésztől. Lehet, hogy gyakorolnom kellett volna a vidámparkokban korábban az ilyen szabadesést ;-) Aznap még el kellett mennem Tiborhoz is Alicante-ba, elhozni a cuccaimat, mert Ő is költözött ma (ha minden igaz). Bár mindenki sztrájkolt, hogy ne jöjjek vissza aznap, persze hajthatatlan voltam, é. s végül éjjel 3 előtt értem Mijasba közel 1000 km után... azért elég volt :-) Frufru néha megpróbált bebújni mellém az ágyba, de most nem voltam jókedvemben, lezavartam.
Sokat aludni nem sikerült, így ma még álmosabb voltam, de most ezt majd ha befejezem, holnap 11-ig meg sem nyekkenek ám :-)
Délelőtt átpakoltam a kocsit, hogy a rengeteg cucc (aminek kb. háromnegyede játék-és könyv és DVD) mellé még Krisztiék is beférhessenek és elindultunk Casares felé új lakásunkba. Gyors bevásárlás még a La Canada-ban Marbellánál, az  a kedvenc Al Campo (Auchan) és meglepődés, hogy mennyiért vásároltam mennyit. Rendben átvettük a lakást, ami óriási a javeai házhoz képest  és bizony bevallom, hogy olyan furán is érzem magam, sokkal jobb volt a kisebben. Bár itt van Rozi, ami jó, mert a sok maszatosan hagyott tányért meg poharat mind egyből bedobáltam, valahogy mégsem az igazi még. Jó persze első nap, meg még kimerült is vagyok ennyi izgalom után. Meg nincs kitakarítva minden, bár igyekeztem, meg nem a saját törülközőmet használhattam; más illata van az ágyneműnek is, na és én engem ezek frusztrálni tudnak ám. Saját kosz mindig jobb mint a másé. A mosogatónál a lefolyó nem működött, elúszott a konyha, és persze most itt megint arra a megállapításra jutottam, hogy a spanyolok tényleg nem tudnak normálisan építkezni és össze van csapva az egész. Tény és való, hogy szakember a szolgáltatások területén nem igazán van (vízvezeték-; villany-; autószerelő pl.), és még azok is csak gányolnak. Nem tudom azt sem ki tervezte a konyhában az elektromos vezetékezést, de az összes konnektor elhelyezése csapnivaló például - hogy lehet egy sarokba a mosogató fölé, a mosogatócsaptól 20cm-re konnektort rakni??? Se pultfelület, se hely nincs, ami indokolná ottlétét. Van még ám persze épp elég ilyen, majd szépen lassan megírom.
 Most kezdem érteni, hogy Kriszti miről is beszélt eddig, ha fejetlenséggel illette a spanyolokat :-)

2012. szeptember 12., szerda

BP City

Ma berohantam a városba, egészen a Nyugatiig, a WestEndbe, ahol sztem már legalább 3-4 éve nem jártam, mert mint tudjátok én utálok vásárolni meg aztán a belvárost se igazán csípem. Igazából csak a H&M volt a cél és fél órát adtam magamnak, de hamar kiderült, hogy ez is sok volt, ugyanis egészen más a portéka  itt Mo-on, mint bárhol máshol és 134-es méretben gyakorlatilag már semmit nem találtam.
Először azon hüledeztem, hogy még a Jászai Mari téren ahol  kiszálltam pár percre, az Európa Kávéház előtt is milyen húgyszag van, de mindez semmi sem volt ahhoz képest, ami aztán a Nyugatinál fogadott a híd alatt...mindenhol összecsinálva a fal mellett. Tele hajléktalanokkal a környék, akik vígan iszogatnak csoportokban.
A WE tele van viszont biztonsági őrökkel, úgyhogy ott legalább biztonságban érezhetné magát az ember, bár attól tartok, hogy a húszas éveik elején járó majdnem tini "biztonsági" őrök adott esetben bizony elég tehetetlenek...legalábbis kinézetre sajnos eléggé úgy néznek ki. ...Amúgy meg engem irritál már nagyon, hogy akárhova megyek, folyton a nyakamba kullog egy ilyen őr. Tegnap pl. a Mammutban végigkérdeztem egy párat, hogy hol van egy bizonyos üzlet, de nem tudtak rá válaszolni. Őszinte leszek:  sokszor azt sem nézem ki belőlük, hogy a saját nevüket meg tudják mondani.Csak állnak ott mint egy rakás szerencsétlenség, néznek ki 8 órán át a fejükből, meg beszélnek egymással vagy nem tudom kivel, de hogy minek? Ez a feltételezés, hogy biztosan lopok meg kiviszek valamit, csak még jobban elveszi a kedvemet a vásárlástól ami már így is a béka feneke alatt van :-)

Last minute intézés folyik így indulás előtt két nappal, feltankoltam a nélkülözhetetlen kellékeimet, egy bizonyos pudingpor, meg sampon, meg fogkrém, meg nyírcukor mert az ott nincs, sőt, még 3 kg kókuszzsírt is  ki fogok ám cipelni (remélem nem csempészi ki valami egészséges táplálkozásra beállított reptéri dolgozó). Max. 32 kg lehetek :-D

Közben írom már a listát is, a napirenddel, hogy melyik nap mi az ebéd, mert ugye gondos anyuka 9 napra főz a gyereknek meg Apának, szépen leírva mit hol találnak, melyik szinű lábosban, a fagyasztó melyik fiókjában; mikor kell kivenni a fagyasztóból, hogy kell melegíteni, mert nekem az se mindegy és persze nálam mindennek úgy kell történnie, ahogy én ezt jónak látom :-D Szerintem amúgy ez teljesen jól működik, ki szoktam ragasztani a kinyomtatott napirendet a felső konyhaszekrény ajtajára és így mindig szem előtt van, csak kipipálják, amit teljesítettek.

A gyerekek amúgy ma teljesen meg voltak zakkanva, vagy az elmenetel miatt vagy a front miatt, de gondoltam, hogy megszököm, mert már nem bírom tovább. Majd ott végre kitombolhatják magukat :-)

Folyt. köv. délről hétvégén :-)

2012. szeptember 7., péntek

Ilyen is van!

Sokszor, sok blogban és fórumban olvastam már arról, hogy magyarok külföldön csak arra használják honfitársaik jóindulatát, hogy kihasználják őket. Biztos van ilyen, de most én két másik példát szeretnék leírni, ezúttal még egyszer, így nagy nyilvánosság előtt megköszönni Nekik a segítséget illetve a  fantasztikus ajándékot :-)

Tibor a blogon keresztül talált meg, szintén a kiutaztást tervezték Spanyolországba. Most annyira nem részletezem, de levelezgettünk, majd mivel úgy alakult, hogy még elutazásunk előtti napon Costa del Sol-ra értek, ahol sikerült SOS lakást szereznem Nekik, személyesen is megismerkedhettünk. Augusztusban már felmentek a Costa Blanca-ra, így történt meg, hogy mivel nekem a javea-i házat hirtelenjében ki kellett ürítenem, Őket kérdeztem meg, hogy esetleg tudnának e nekem segíteni kipakolni és tárolni a cuccainkat. Jött az SMS, hogy igen, mennek is, és úgy képzeljétek, hogy kétszer fordultak Alicante és Javea között, mert egyszerre nem fért be a kocsijukba minden. Nem tudok elég hálás lenni, hogy ezt megtették nekem, és nem kellett hirtelenjében repülőre szállnom! :-) Ezúton is egy nagy KÖSZÖNÖM Nekik!!!

Laci és Tünde szintén a blogon keresztül talált meg, éppen egy hetes pihenésre készültek Costa del Sol-ra július közepén. Amennyire tudtam, pár hasznos információt sikerült átadnom, illetve Ők is ott béreltek autót a Centauronál ahol Melinda dolgozik + néhány VIP(rogramm :-) ) -ra hívtam fel a figyelmüket. Mivel akkor még erősen kínzott a honvágy, kérdezték, hogy hozzanak e nekem egy kis tengervizet és homokot. :-) Én viccből visszaírtam, hogy persze, jöhet :-D
Tegnap kisebb halasztások után végre összehoztunk egy személyes találkozót Bp-en, ahova Krisztivel együtt mentünk, és úgy képzeljétek el, hoztak nekem egy-egy szép kis üvegben tarifai homokot és óceánvizet!!! Teljesen le voltam nyűgözve, úgyhogy most a tarifai homok és óceánvíz ott csücsül a szekrényen az ágyamnál :-) Nekik is itt nagy KÖSZÖNÖM érte, számomra ezek sokkal többet jelentenek, mint bármi drágaság.
Most szóljatok hozzá, milyen kedves emberek vannak! :-)



Közben eszembe jutott, gyorsan le is fotóztam, de előtte kényszert éreztünk, hogy megsimogassuk a homokot :-D Annyira finom, puha, hogy Linda bele akart ugrani a homokba. Az Atlanti-óceán vizét is megízleltük, finom sós :-)

2012. szeptember 5., szerda

Balhéztam

Tegnap elmentem a Telenor üzletébe itt nálunk, hogy +2 év hűséggel új telefont kérjek. Kérdezte az eladó, hogy milyen telcsit szeretnék, mondtam mindegy, csak okos ne legyen :-) Na abból már nincs választék, egy volt csak, meg aztán én Nokia párti vagyok sztem nem is volt más telefonom (legalábbis fő-telefon nem). Nézi a telefonszámot, látja hogy nem aktív - ugye aug. 21-én lekapcsoltak -, na ezt így nem lehet, be kell fizetnem 25400 Ft előleget. Mondom, hogy a számlámat amit látok online a telenor oldalán, azt kifizettem. De hát az nem számít, meg Ő azt még nem látja. Ma megyek újra, mert látom délelőtt az ügyféloldalon, hogy a számlát már kiegyenlítettnek tekinti, hátha. Elkezdi magyarázni a csaj, hogy az nem számít, ilyenkor be kell fizetni 25000 Ft előleget, addig nem tudok tarifacsomagot váltani, de még lemondani a szerződést sem. Mondtam is hangosan, akkor ez biza nem lesz még aktív jóideig - már "csakazértsem" alapon. 14 éve vagyok előfizető, nehogymár ezen szarozzanak velem. Eljöttem, mondom Öcsémnek mi a pálya, azt mondja ilyen nincs, de aztán kiderült, hogy tényleg van :-) Az új ÁSZF-ben már benne van ez a magas forgalmi korlátozás júliustól. Hurrá. Hívom a 1220-at, hogy mi a gond, mit lehet csinálni, Ő is azt mondja, hogy előleg. Mondom előleg nincsen, viszont természetesen kifizetem a számlámat ami eddig nyitott (de még nem számláztak tehát nem is látszik a rendszerben) és utána sürgősen le is szeretném mondani az előfizetésemet, mert ez igen rosszul esik így 14 év után. Na itt rögtön elkezdett gondolkodni a vonal túloldalán a hölgy, hogy megoldást találjunk a problémára, és meg kell mondjam, hamar talált is: elment a főnökéhez és megegyeztek a következő számlázásig egy magasabb korlátban, így  majd 2-3 óra múlva újra "élek" de nem kell előleggel vacakolni és persze azt is megjegyezte, hogy így nem kell felmondani a szerződést. Nocsak. Ezek szerint mégis számítok? :-)
Este már működött is a telefon, holnap megyek újra, hogy adjanak egy új nemokosat ;-)
Bár ez így fenyegetősnek/zsarolósnak tűnik, de nem annak szántam, mert ha még itt cseszegettek volna, akkor minden további nélkül tényleg szerződést bontok és ugyanazt a számot másik szolgáltatónál  kártyásra kérem. Jó ideig megint nemigen fogom használni úgyse, ha kint leszünk.
Mindenesetre lehet ám hatni a szolgáltatókra, csak kellő kitartás kell hozzá ;-)

2012. szeptember 4., kedd

Leszoktatós

Igazán hálás lehetek a Telenornak - hátha olvasnak -, hogy vigyáz a pénzemre, ugyanis Marcsival egyidőben engem is lekapcsoltak, mondván, az előző hónapokban míg kint voltunk, nem telefonáltam és alig volt fizetendőm, most viszont megugrott rendesen, ami gyanús. Ezért aztán se SMS, se kimenő hívás. Én ilyenkor nagyon durcás tudok lenni, úgyhogy ahelyett, hogy kifizettem volna az előleget, újra előfizettem a Skype korlátlan Európa csomagjára: Általában mindenkinek van vonalas száma, így szépen ott hívok mindenkit - havi 6,89 EUR és napi 24 órát is beszélhetek :-) Ha azt hiszik, hogy kitoltak velem, akkor most közlöm, hogy nem, sőt, már egészen hálás vagyok, hogy az utóbbi másfél - két hétben hány ezres maradt ennek köszönhetően a számlámon. Csak így tovább :-)

Készülődünk! :-)

Tegnapelőtt egy hetes kitartó várakozás után (óriás lengedezés volt az árakban) megvettem a repjegyeket P-nak és magamnak; L és apja majd 24-én jönnek, az Övék már egy hete megvolt. Nekem kötött volt, hogy szept. 15-tel bezárólag el kell hozni a kint maradt cuccaimat Alicante-ból, L viszont mindenképpen maradni akart a születésnapján a barátnőjével, amit már tavaly is együtt tartottunk a Szemlőhegyi barlangban. Sokszor rákérdeztem, mégis majdnem 10 nap amit külön töltünk, de hajthatatlan volt. Remélem kibírjuk :-)
Közben a suli is ugye kezdődött, arra is készültünk valamennyire, mert úgy beszéltük a tanítónővel, hogy amíg itthon van L, addig be fog járni. Fogalmam sincs, hogy fogok felkelni 7-kor, szerintem legalább 3 órát fogok felhúzni, meg telefont, mert mostanában a fél 9-es kelés is gondot okozott, bár újabban ágyba kaptam a kávémat, így volt idő észhez térnem.
Legnagyobb meglepetésemre Linda szó nélkül kelt 7-kor, 3/4 8-kor kell indulnunk és nagyon örül, hogy járhat suliba. Sőt, hiányolta, hogy csak 1-ig lesz bent - ebéd előtt elhozzuk -, mert az első két év iskolaotthonos volt, és így nyilván kevesebb idő lesz a játékra is. Tegnap már azt fontolgatta, hogy ha Apa hazajön okt. elején, akkor Ő is visszajönne Vele, mert szeretne suliba járni - hallottatok már ilyet? :-)
A tanulást illetően nem aggódom, marad magántanuló, mert az évet vegyesen fogjuk tölteni hol itt, hol ott, Anyukám miatt, annak meg semmi értelme, hogy 3 havonta váltogassuk a tanrendet.
Vasárnap, mikor átnézegettük a tankönyveket, akkor örömmel tapasztaltam, hogy a környezetismeret meg a földrajzi atlasz Őt is ugyanúgy érdekli és kiváncsian várja, miket fognak tanulni. Nekem a földrajz volt a mindenem, mondjuk ez minimum el is várható, ha az ember imád utazni ;-)
Ezekről és a különböző látnivalókról legalább szívesen is mesélek!

Csomagolást tekintve sokkal könnyebb lesz most, mint tavaly. Most megfontoltabban fogok csomagolni, egyrészt redukáljuk a játékokat drasztikusan. Itthon már a LEGO-kat meg a Playmobilokat szetenként bedobozoltam, imádom kiválogatni, melyikbe mi tartozik, ebben én borzasztó háklis vagyok. Mondjuk a gyerekekre nem lehet egy szavam se, mert nagyon vigyáznak a játékokra dobozával, leírással együtt.
A gyerekek kézipoggyászában zömében a játékok lesznek; kiváncsi vagyok, mit szólnak a reptéren egy bőröndnyi Icike-Picike láttán Patriknál meg egy bőröndnyi Verda okozhat majd némi szemforgatást :-)
Én beérem a laptoppal, nálam az az egy, ami elengedhetetlen tartozék, minden más huszadrendű.

Egyelőre nem tudjuk még, hogy a macskával mi lesz, hova tudjuk "bérbeadni". Nagyon okos tanulékony macska, este vacsi után szó nélkül bújik a dobozába és reggelig ki sem jön. Szigorúan csak a teraszon lehet, lakásba tilos bejönnie. Múltkor átvitték A-ékhoz, ahol bebújt F kosarába (szintén macska) aki azóta nem hajlandó belemászni korábbi saját vackába az idegen macskaszag miatt :-)

Reméljük, hogy a sajnálatos dél-spanyolországi erdőtüzek miatt a kiválasztott lakásunk még épségben megvan. Tegnapelőtt ugyanis összeszorult gyomorral olvastam a német hírekben, hogy fél Ojen leégett, ahol mi is jártunk áprilisban. Furcsa érzések ezek, emlékszem, amikor Ausztriában a kapruni gleccservasút égett ki, amivel nem sokkal korábban mi is mentünk fel többször is síeléskor.

Bő másfél hét múlva újra látjuk a tengert - hurrá! :-)

2012. szeptember 1., szombat

Csendet kéééérek!!!!!

Reggelente úgy ébredek legmélyebb álmomból, hogy Linda megkopogtatja a vállamat és valami egészen piszlicsáré kérdést tesz fel, amitől jobb híján kibukok - mivel semmi fontos és égbekiáltó dologról nincs szó. Patrik rendes, Ő általában csak bebújik, lehúzza rólam a takarót, de alszik (vagy legalábbis megpróbál). Valamelyik nap például Linda azért keltett 7-kor, hogy nem megy a wifi és nem tud állatkertezni - majdnem lecsaptam. Aztán másnap mondjuk megoldotta úgy - mert ugye milyen tanulékonyak a gyerekek, de ennek ne örüljünk mindig -, hogy összekötötte a telefonomat a géppel, és azon keresztül csatlakozott a netre. Na, itt gyorsan kipattantam az ágyból, ugyanis én tudtam, hogy nem az a kártya van a telóban, ami amúgy normál körülmények között szokott lenni az USB stick-ben, de mivel bedöglött a stick, ezért maradt a telefonon keresztüli konnektálás.
Mostanában kezdek amúgy is telítendő a "zajokkal", van, hogy fél óráig képes valami elképesztő hangon és hamisan fütyülni, ma reggel áriát gyakorolt fél órán át, most éppen xilofonoznak. Ha bárkit felhívok, akkor biztosan akad hirtelen valami közlendő, folyamatosan dumálnak közben mind a ketten, értelmetlen kérdésekkel kínoznak az amúgy értelmes gyerekeim. Bezárkózni sem tudok csak úgy, mert képesek kopogni, rángatni a kilincset. Mindig van valami számomra elviselhetetlen zaj, pedig igazán jólesne egy kis csend, ha van vmi ötlet, hova menjek, várom :-)