Jó egy hete nagy mellénnyel írtam Marcsi bejegyzésére reagálva, hogy nem kell félni, még én sem láttam ilyen csótányokat, úgyhogy lehet, hogy nincs is belőle olyan sok errefele. Nos, a mai nap erre rácáfolt. Szerencsére persze nem nálunk történt az első találka.
Ma majdnem egész nap esett, de délutánra már a gyerekek olyan szinten felturbózták az idegeimet, hogy muszáj volt kicsit kimozdulnunk. Nem akartunk messzire menni, mivel az eső is csak épp hogy elállt, így csak Manilvába ugrottunk fel. Gondoltuk - és a leírásokból is úgy tűnt -, hogy Casareshez hasonlóan ez is bájos kis andalúz falu. A helyzet az, hogy semmi különös nincs benne, egy-két helyes házikó, ahogy a képen is látszik lentebb, egy nagyon régi templom, egy kút, de igazán a főutcája sem egy nagy szám. Az egyik utca viszont tele volt a Marcsi által vázolt afrikai csótánnyal, a zöme már nem élő állapotban, de volt közte néhány szép termetes példány is, úgyhogy próbáltunk arra koncentrálni, hogy a kutyaszart és a csótányokat kerülgetve valahogy visszajussunk a kocsinkhoz, anélkül, hogy rájuk lépnénk. Tiszta szerencse, hogy nem jutott akkor és ott eszembe, hogy ezek repülnek is, különben biztos sikítva menekültem volna, bár arra figyeltem, hogy ne erkély alatt menjünk, nehogy a nyakamba essen egy dög.
Azt hiszem, Manilvába nem fogunk menni többet és ajánlani sem fogom senkinek ezek után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése