2012. szeptember 26., szerda

Ismerkedés az afrikai csótánnyal

Jó egy hete nagy mellénnyel írtam Marcsi bejegyzésére reagálva, hogy nem kell félni, még én sem láttam ilyen csótányokat, úgyhogy lehet, hogy nincs is belőle olyan sok errefele. Nos, a mai nap erre rácáfolt. Szerencsére persze nem nálunk történt az első találka.
Ma majdnem egész nap esett, de délutánra már a gyerekek olyan szinten felturbózták az idegeimet, hogy muszáj volt kicsit kimozdulnunk. Nem akartunk messzire menni, mivel az eső is csak épp hogy elállt, így csak Manilvába ugrottunk fel. Gondoltuk - és a leírásokból is úgy tűnt -, hogy Casareshez hasonlóan ez is bájos kis andalúz falu. A helyzet az, hogy semmi különös nincs benne, egy-két helyes házikó, ahogy a képen is látszik lentebb, egy nagyon régi templom, egy kút, de igazán a főutcája sem egy nagy szám. Az egyik utca viszont tele volt a Marcsi által vázolt afrikai csótánnyal, a zöme már nem élő állapotban, de volt közte néhány szép termetes példány is, úgyhogy próbáltunk arra koncentrálni, hogy a kutyaszart és a csótányokat kerülgetve valahogy visszajussunk a kocsinkhoz, anélkül, hogy rájuk lépnénk. Tiszta szerencse, hogy nem jutott akkor és ott eszembe, hogy ezek repülnek is, különben biztos sikítva menekültem volna, bár arra figyeltem, hogy ne erkély alatt menjünk, nehogy a nyakamba essen egy dög.
Azt hiszem, Manilvába nem fogunk menni többet és ajánlani sem fogom senkinek ezek után.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése