Reggelente úgy ébredek legmélyebb álmomból, hogy Linda megkopogtatja a vállamat és valami egészen piszlicsáré kérdést tesz fel, amitől jobb híján kibukok - mivel semmi fontos és égbekiáltó dologról nincs szó. Patrik rendes, Ő általában csak bebújik, lehúzza rólam a takarót, de alszik (vagy legalábbis megpróbál). Valamelyik nap például Linda azért keltett 7-kor, hogy nem megy a wifi és nem tud állatkertezni - majdnem lecsaptam. Aztán másnap mondjuk megoldotta úgy - mert ugye milyen tanulékonyak a gyerekek, de ennek ne örüljünk mindig -, hogy összekötötte a telefonomat a géppel, és azon keresztül csatlakozott a netre. Na, itt gyorsan kipattantam az ágyból, ugyanis én tudtam, hogy nem az a kártya van a telóban, ami amúgy normál körülmények között szokott lenni az USB stick-ben, de mivel bedöglött a stick, ezért maradt a telefonon keresztüli konnektálás.
Mostanában kezdek amúgy is telítendő a "zajokkal", van, hogy fél óráig képes valami elképesztő hangon és hamisan fütyülni, ma reggel áriát gyakorolt fél órán át, most éppen xilofonoznak. Ha bárkit felhívok, akkor biztosan akad hirtelen valami közlendő, folyamatosan dumálnak közben mind a ketten, értelmetlen kérdésekkel kínoznak az amúgy értelmes gyerekeim. Bezárkózni sem tudok csak úgy, mert képesek kopogni, rángatni a kilincset. Mindig van valami számomra elviselhetetlen zaj, pedig igazán jólesne egy kis csend, ha van vmi ötlet, hova menjek, várom :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése