2013. augusztus 16., péntek

Jelenetek egy házasságból 1.

A férj bár még csak középkorú, bizonyos esetekben már szemüveget hord, rosszul lát, rövidlátó. Ami nem gond, ha valaki tisztában van vele és a megfelelő pillanatban felrakja a plusz két szemét, hogy a szükséges dolgokat jobban lássa. Ilyen pl. a mosogatás, bár ha az ember végighúzza a kezét egy tányéron vagy egy láboson, akkor érzi (ha nem is látja) hogy még maradt ott valami.....
Férj tegnap a sarki közértestől állított haza egy szalámival. Bár véleményem szerint a szalámi és a kolbász azonnal hűtőbe rakandó, főleg ilyen melegben, a férj a szalámit az esti csemegezés után a konyhaasztalon hagyta, majd reggel végül berakta a hűtőbe. A közértestől a zacskóban elhozott szalámira a délelőtt folyamán a feleség  talált rá.Nagyjából a proszektúrához hasonló látvány fogadta: hűtő állati  tetemekkel.
Gyanítható, hogy a hangyák nem bemásztak a hűtőbe, hanem már eleve a zacskóban és környékén voltak, amit a férj nem vett észre. Feleség nagy állatbarát, ezért úgy dönt, hogy menti ami menthető, a hibernálódott hangyákat a szalámival együtt kiveszi a hűtőből, útjára ereszti őket felmelegedés után. Kis gondolkozás után a döglött hangyákat a hűtőben hagyja mégis, Ő ugyanis csak élő állatokkal hajlandó foglalkozni,  a halottak a proszektúrára valók és a hullaszállítók feladata (magyarra fordítva: a férj).

ps.: A férjet ma este a következő, hűtőbe rakott figyelmeztetés fogja várni: The morgue is full! Pls clean away the cadavers! Thk u! (A hullaház megtelt! Kérem takarítsd el a tetemeket. Köszönöm! )

2013. augusztus 12., hétfő

Egyszer fent, egyszer lent

A tarifai kalandok és a pörgős, élményekkel teli napok után bekövetkezett az elkerülhetetlen, néhány nap mélypont. Kriszti mondta is, nem is gondolta, hogy ilyen is tudok lenni, nem látott még így; hát mondom, én sem vagyok az emberiség szuperpéldánya, ki kell ábrándítanom.
A káoszhoz és a béka segge alatti állapothoz hozzájárult a totálisan fejetlen szervezés (pontosabban szervezetlenség!), az értelmetlen ide-oda küldözgetés, Linda hiánya (1,5 hónap!) meg sok egyéb.... Most megint jó, a mélypont amúgy is úgy ért, mikor épp nem voltunk Krisztiéknél 2 napra; miután visszamentünk, sikerült felvidítania meg lefoglalnom Linda és a Tesóm repjegyét a jövő hétre, úgyhogy azóta megint happy vagyok :-)
Most egy hete amúgy a "sehol se jó" állapotban vagyok éppen; már nincs semmi újdonság az ittlétben, bár nem tudnám megmondani, hova mennék szívesen. Talán a meleg is teszi, bár még mindig egészen viselhető. A partra soha nem járunk le itt, nekem már csak az óceánpart létezik (tudom ciki). Ahogy nézem, a strand mindig tele van, az emberek egymás hegyén-hátán fekszenek alig 20 cm-re egymástól, aszalódnak. Fogalmam sincs, ebben mi a jó?! Bár soha nem voltam a kifekvő típus, szerintem nem is leszek már.
A fejetlenség tovább gyűrűzik; amit látok egyik nap a naptárban, hogy ki hova van beosztva, az az éjszaka leple alatt felülíródik és reggel az ágyból pattanva ér az SMS, hogy várnak rám. Szuper. Az egész beosztás tök agyatlan, már ami most a főszezont illeti, hiszen nincs annyi kulcsunk se, van, ahova egy van kettőnknek, ezeket figyelembe kéne venni, hogy ha tudják kinél van, akkor ne a másik legyen beosztva átadásra, mert akkor előtte még kulcsért is kell rohangálni. A vendégekkel hiába beszéli meg az ember, hányra jöjjenek; ha becsekkról van szó, 1 órával előbb jön, ha menni kell, később megy. Azt tudni kell, hogy a tulajok mindenre sajnálják a pénzt, tehát ilyenkor sűrűn előfordul, hogy nincs váltás ágynemű adott lakáshoz; megy a futkosás, mert hiába van meleg, fél óra alatt nem szárad meg - erre meg senki nem gondol. Ma is így jártam. A vendég szeretne mielőbb jönni, de legyen meg normálisan minden a "főnökség" szerint, mert csak ennyi vagy annyi a teendő; ez olyan nekem, mint vécét tervezni íróasztal mellől úgy, hogy az ajtó és a vécécsésze pereme között 10 cm-t hagy a tervező, hogy elférjen az ember.... Mondjuk ezek itt senkit nem érdekelnek, rajtam kívül. Mi meg oldjuk meg, ahogy tudjuk. Nem tudom, hogy meg lehet e nevelni a spanyolokat :-) Tegnap A-val és Zs-vel fagyiztunk Estepona-ban, A étteremben dolgozik, hát Ő is ki van akadva rendesen. Szerintem ha látná a magyar ÁNTSZ az itteni konyhákat, elájulna. HACCP na az itt max. 5 betű, de jelentése semmi :-) Mesélte, hogy van olyan evőeszköz, amit 6.napja küldözget vissza, hogy mossák már el rendesen. A kiszolgálás színvonala itt gyalázatos; jó lenne csinálni valami helyet, beszéltük, de kérdés, hogy egyáltalán lenne e igény színvonalra: a baj az, hogy mi az igényt sem látjuk. A fő igény amúgy itt is az a szaros ablak, hogy az tiszta legyen (ablakpucolásban nagyon rossz vagyok, mert nem érdekel). A mai vendégek első dolga a tévé volt, hogy nem megy a tévé, mi lesz. Ott van kinéz az ablakon, gyönyörű panoráma, én órákig tudnám nézni, neki meg tévé kell. Úgyhogy rohanhattam el elemért a távirányítóba, mert nem bírnak ki 10 napot tévé nélkül, magyarázta kétségbeesetten a fickó....Súlyos.




2013. augusztus 2., péntek

Szőkésre vettem a figurát

Ma megint elég bolond nap volt, bár látok némi összefüggést aközött, hogy ha nyugisnak indul/látszik egy nap, akkor abból estére diliház lesz a javából. A hét elején két napos Tarifát iktattunk be, onnan már csak Kriszti csatlakozott hozzám (meg az utánfutóm, Patrik természetesen), a fiúk visszamentek B-vel Mijas-ba. A tegnapi hullára fáradtunk nap után ma délig lazultunk, estére meg felpörgött minden. Egy baráti házaspárnak segítettem kimenni a reptérre, majd a kocsijukat kellett leadnom az autószerelőnél; így ugye két kocsival mentünk TM-ig, onnan én átszálltam, a reptéren ők kiszálltak, majd itt jött a meglepetés. Eleve elég későn indultunk, pontosabban fél órát csúsztunk a megbeszélthez képest, de azért még időben voltunk. Nekem jó kis öreg hagyományos autóm van, mindenféle csilivili nélkül, és szerintem pillanatok alatt felmérhető, hogy mi hol van (minden ott, ahol számít rá az ember). Ehhez képest ebben a rámhagyott autóban kapásból nem találtam a kéziféket. Az egy dolog, hogy automata (nem szeretem az automatát egyáltalán), ez lett volna a kisebbik baj, mert azért már vezettem ilyet (kemény 6 hétig, mert utána ellopták a kocsit), de ez a kézifék biza kifogott rajtam. Úgyhogy ott álltam az indulási oldalon miután kiszálltak vagy még 10 percig, és próbáltam rájönni, hol lehet. :-D Mondanom sem kell, hogy mindenki engem nézett már egy idő után, ahogy próbálkozom megmozdítani a kocsit -eredmény nélkül. Végül valahogy csak megmozdult - sokkal érzékenyebb a fékje is mint az enyémnek, de ezeket a dolgokat pár pillanat után megszokja az ember - és kievickéltem a sávba (ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy-két sáv + jobbra leállnak az autók mig ki-be szállnak az érkezők és az indulók). Valaki meg mindig feltartja a sort. Na, ez lettem most én. Ugyanis kiálltam a parkolóhelyről némi süvítés után (ez is olyan kocsi, hogy mindenért süvít; ha nem vagy bekötve, ha behúzott a kézifék, ha szervíz kell, rosszabb mint egy gyerek, komolyan) de aztán úgy ahogy volt, az egy szem sávban nem volt hajlandó megmozdulni többé az autó. Próbálkoztam kérdezni a tulajdonost, hol lehet a kézifék, de szegény izgalmában valahogy nem jól mondta (vagy én értettem totál félre). Néhány perc elteltével tehát még mindig ott álltam a sávban, feltartva mindenkit, senki nem dudált, míg a végén már én voltam kénytelen integetni egy rendőrnek, aki odajött és kérdezte mi a gond. Mondom, nem találom a kéziféket, erre kérdezi, hogy megnézheti e, megengedem -e. Hát persze és itt ennél a pontnál azért elkezdtem mondani, hogy barátoké az autó, csak most vezetném először, amúgy nyugodjon meg, tudok vezetni (ott abban a pillanatban szerintem éppen egy balfék autótolvajnak néztem volna magam az Ő szemével). Nézte, nézte, de Ő sem találta, aztán felhívta a kollégát, meséli mi újság (itt egy szőke liba nem találja a kéziféket) , a kolléga valamit válaszolt, és mikor harmadszor benyúlt a kocsiba, egyből megtalálta és röhögött. Én is :-D
Megköszöntem, aztán viharzottam is el. Vissza TM-ba a kocsihoz, fel a szerelőhöz, ott nem tudtunk beállni a kocsival a műhelybe hétfőig, úgyhogy megint SOS ki kellett találni ,mi legyen. Felhívtuk Kriszti férjét, hogy átvinnénk az egyik kocsit Mijasba a parkolóházba, de vissza kéne hoznia engem TM-ba a sajátomért. Próbálom elmagyarázni az eseményeket, hogy két autó van, de nem tudok kétfele szakadni, mire B valamit félreértett és azt hitte, hogy autó kell nekem, mire fetrengek a röhögéstől Krisztivel meg A-val együtt a műhelyben, hogy több autó nem kell már köszönjük, egyelőre megszabadulni szeretnénk egytől, nem még kérni egy harmadikat. Krisztivel amúgy tök jól kijövünk (mint egy házaspár tisztára )  Amúgy is ezen a délutánon már mindketten tiszta szenilisek voltunk, meg fáradtak a tegnapi naptól, úgyhogy ilyenkor már a semmin is vigyorgunk. Végül minden zökkenőmentesen lezajlott, kocsi fel Mijasba, B visszahozott az Övével TM-ba.  B-nek közben magyaráztam a dolgokat, jót nevetett végül, hogy még egy autót rám akart sózni; aztán szó esett a férfi agyról, meg a női agyról, hogy én is tudok semmi dobozba menni, de most tanítom K-t is, hogy néha Ő is bújjon ám bele, kikapcsolni, kizárni a külvilágot, ha már lakatlan szigetre nem repülhet az ember néhány órára :-)
Még nem írtam, de az idő itt sokkal kellemesebb, kevesebb elviselhetetlenül meleg óra van, nem is gondoltam volna. Remélhetőleg az augusztus is ilyen marad ;-)