Szőkésre vettem a figurát

Ma megint elég bolond nap volt, bár látok némi összefüggést aközött, hogy ha nyugisnak indul/látszik egy nap, akkor abból estére diliház lesz a javából. A hét elején két napos Tarifát iktattunk be, onnan már csak Kriszti csatlakozott hozzám (meg az utánfutóm, Patrik természetesen), a fiúk visszamentek B-vel Mijas-ba. A tegnapi hullára fáradtunk nap után ma délig lazultunk, estére meg felpörgött minden. Egy baráti házaspárnak segítettem kimenni a reptérre, majd a kocsijukat kellett leadnom az autószerelőnél; így ugye két kocsival mentünk TM-ig, onnan én átszálltam, a reptéren ők kiszálltak, majd itt jött a meglepetés. Eleve elég későn indultunk, pontosabban fél órát csúsztunk a megbeszélthez képest, de azért még időben voltunk. Nekem jó kis öreg hagyományos autóm van, mindenféle csilivili nélkül, és szerintem pillanatok alatt felmérhető, hogy mi hol van (minden ott, ahol számít rá az ember). Ehhez képest ebben a rámhagyott autóban kapásból nem találtam a kéziféket. Az egy dolog, hogy automata (nem szeretem az automatát egyáltalán), ez lett volna a kisebbik baj, mert azért már vezettem ilyet (kemény 6 hétig, mert utána ellopták a kocsit), de ez a kézifék biza kifogott rajtam. Úgyhogy ott álltam az indulási oldalon miután kiszálltak vagy még 10 percig, és próbáltam rájönni, hol lehet. :-D Mondanom sem kell, hogy mindenki engem nézett már egy idő után, ahogy próbálkozom megmozdítani a kocsit -eredmény nélkül. Végül valahogy csak megmozdult - sokkal érzékenyebb a fékje is mint az enyémnek, de ezeket a dolgokat pár pillanat után megszokja az ember - és kievickéltem a sávba (ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy-két sáv + jobbra leállnak az autók mig ki-be szállnak az érkezők és az indulók). Valaki meg mindig feltartja a sort. Na, ez lettem most én. Ugyanis kiálltam a parkolóhelyről némi süvítés után (ez is olyan kocsi, hogy mindenért süvít; ha nem vagy bekötve, ha behúzott a kézifék, ha szervíz kell, rosszabb mint egy gyerek, komolyan) de aztán úgy ahogy volt, az egy szem sávban nem volt hajlandó megmozdulni többé az autó. Próbálkoztam kérdezni a tulajdonost, hol lehet a kézifék, de szegény izgalmában valahogy nem jól mondta (vagy én értettem totál félre). Néhány perc elteltével tehát még mindig ott álltam a sávban, feltartva mindenkit, senki nem dudált, míg a végén már én voltam kénytelen integetni egy rendőrnek, aki odajött és kérdezte mi a gond. Mondom, nem találom a kéziféket, erre kérdezi, hogy megnézheti e, megengedem -e. Hát persze és itt ennél a pontnál azért elkezdtem mondani, hogy barátoké az autó, csak most vezetném először, amúgy nyugodjon meg, tudok vezetni (ott abban a pillanatban szerintem éppen egy balfék autótolvajnak néztem volna magam az Ő szemével). Nézte, nézte, de Ő sem találta, aztán felhívta a kollégát, meséli mi újság (itt egy szőke liba nem találja a kéziféket) , a kolléga valamit válaszolt, és mikor harmadszor benyúlt a kocsiba, egyből megtalálta és röhögött. Én is :-D
Megköszöntem, aztán viharzottam is el. Vissza TM-ba a kocsihoz, fel a szerelőhöz, ott nem tudtunk beállni a kocsival a műhelybe hétfőig, úgyhogy megint SOS ki kellett találni ,mi legyen. Felhívtuk Kriszti férjét, hogy átvinnénk az egyik kocsit Mijasba a parkolóházba, de vissza kéne hoznia engem TM-ba a sajátomért. Próbálom elmagyarázni az eseményeket, hogy két autó van, de nem tudok kétfele szakadni, mire B valamit félreértett és azt hitte, hogy autó kell nekem, mire fetrengek a röhögéstől Krisztivel meg A-val együtt a műhelyben, hogy több autó nem kell már köszönjük, egyelőre megszabadulni szeretnénk egytől, nem még kérni egy harmadikat. Krisztivel amúgy tök jól kijövünk (mint egy házaspár tisztára )  Amúgy is ezen a délutánon már mindketten tiszta szenilisek voltunk, meg fáradtak a tegnapi naptól, úgyhogy ilyenkor már a semmin is vigyorgunk. Végül minden zökkenőmentesen lezajlott, kocsi fel Mijasba, B visszahozott az Övével TM-ba.  B-nek közben magyaráztam a dolgokat, jót nevetett végül, hogy még egy autót rám akart sózni; aztán szó esett a férfi agyról, meg a női agyról, hogy én is tudok semmi dobozba menni, de most tanítom K-t is, hogy néha Ő is bújjon ám bele, kikapcsolni, kizárni a külvilágot, ha már lakatlan szigetre nem repülhet az ember néhány órára :-)
Még nem írtam, de az idő itt sokkal kellemesebb, kevesebb elviselhetetlenül meleg óra van, nem is gondoltam volna. Remélhetőleg az augusztus is ilyen marad ;-)