Egyszer fent, egyszer lent

A tarifai kalandok és a pörgős, élményekkel teli napok után bekövetkezett az elkerülhetetlen, néhány nap mélypont. Kriszti mondta is, nem is gondolta, hogy ilyen is tudok lenni, nem látott még így; hát mondom, én sem vagyok az emberiség szuperpéldánya, ki kell ábrándítanom.
A káoszhoz és a béka segge alatti állapothoz hozzájárult a totálisan fejetlen szervezés (pontosabban szervezetlenség!), az értelmetlen ide-oda küldözgetés, Linda hiánya (1,5 hónap!) meg sok egyéb.... Most megint jó, a mélypont amúgy is úgy ért, mikor épp nem voltunk Krisztiéknél 2 napra; miután visszamentünk, sikerült felvidítania meg lefoglalnom Linda és a Tesóm repjegyét a jövő hétre, úgyhogy azóta megint happy vagyok :-)
Most egy hete amúgy a "sehol se jó" állapotban vagyok éppen; már nincs semmi újdonság az ittlétben, bár nem tudnám megmondani, hova mennék szívesen. Talán a meleg is teszi, bár még mindig egészen viselhető. A partra soha nem járunk le itt, nekem már csak az óceánpart létezik (tudom ciki). Ahogy nézem, a strand mindig tele van, az emberek egymás hegyén-hátán fekszenek alig 20 cm-re egymástól, aszalódnak. Fogalmam sincs, ebben mi a jó?! Bár soha nem voltam a kifekvő típus, szerintem nem is leszek már.
A fejetlenség tovább gyűrűzik; amit látok egyik nap a naptárban, hogy ki hova van beosztva, az az éjszaka leple alatt felülíródik és reggel az ágyból pattanva ér az SMS, hogy várnak rám. Szuper. Az egész beosztás tök agyatlan, már ami most a főszezont illeti, hiszen nincs annyi kulcsunk se, van, ahova egy van kettőnknek, ezeket figyelembe kéne venni, hogy ha tudják kinél van, akkor ne a másik legyen beosztva átadásra, mert akkor előtte még kulcsért is kell rohangálni. A vendégekkel hiába beszéli meg az ember, hányra jöjjenek; ha becsekkról van szó, 1 órával előbb jön, ha menni kell, később megy. Azt tudni kell, hogy a tulajok mindenre sajnálják a pénzt, tehát ilyenkor sűrűn előfordul, hogy nincs váltás ágynemű adott lakáshoz; megy a futkosás, mert hiába van meleg, fél óra alatt nem szárad meg - erre meg senki nem gondol. Ma is így jártam. A vendég szeretne mielőbb jönni, de legyen meg normálisan minden a "főnökség" szerint, mert csak ennyi vagy annyi a teendő; ez olyan nekem, mint vécét tervezni íróasztal mellől úgy, hogy az ajtó és a vécécsésze pereme között 10 cm-t hagy a tervező, hogy elférjen az ember.... Mondjuk ezek itt senkit nem érdekelnek, rajtam kívül. Mi meg oldjuk meg, ahogy tudjuk. Nem tudom, hogy meg lehet e nevelni a spanyolokat :-) Tegnap A-val és Zs-vel fagyiztunk Estepona-ban, A étteremben dolgozik, hát Ő is ki van akadva rendesen. Szerintem ha látná a magyar ÁNTSZ az itteni konyhákat, elájulna. HACCP na az itt max. 5 betű, de jelentése semmi :-) Mesélte, hogy van olyan evőeszköz, amit 6.napja küldözget vissza, hogy mossák már el rendesen. A kiszolgálás színvonala itt gyalázatos; jó lenne csinálni valami helyet, beszéltük, de kérdés, hogy egyáltalán lenne e igény színvonalra: a baj az, hogy mi az igényt sem látjuk. A fő igény amúgy itt is az a szaros ablak, hogy az tiszta legyen (ablakpucolásban nagyon rossz vagyok, mert nem érdekel). A mai vendégek első dolga a tévé volt, hogy nem megy a tévé, mi lesz. Ott van kinéz az ablakon, gyönyörű panoráma, én órákig tudnám nézni, neki meg tévé kell. Úgyhogy rohanhattam el elemért a távirányítóba, mert nem bírnak ki 10 napot tévé nélkül, magyarázta kétségbeesetten a fickó....Súlyos.