Bosszantó

Fél év telt el, hogy intenzívebb kapcsolatban állok a vendégekkel, úgyhogy ezalatt sikerült megállapítani, hogy nációtól függetlenül százalékos arányban kb. egyforma a nem gondolkodóak és totál figyelmetlenek (csak hogy szép kifejezéssel éljek) száma.
Most éppen azon húztam fel magam, hogy levelezek egy német vendéggel, már kb. 10 levelet váltottunk, de neki még még mindig HERR vagyok, pedig elég egyértelműen FRAU-t írtam alá. Persze ilyen máskor is előfordult már, hiszen a keresztnevemet más nációk nem ismerik, de ha FR.-t írok alá, akkor utána Ők (legalább másodszorra már) úgy is írnak vissza, de arra is volt már példa, hogy valakik elnézést kértek, hogy le-Herr-eztek :-) De most ez a pasi sajnos hajthatatlan :-(

Aztán vannak annyira "jófej" vendégek, akik képtelenek feljegyezni a telefonszámomat, helyette végigkérdezik a nevemet itt (senki nem ismer név szerint sztem). Ez is tök kellemetlen. Múltkor például már a rendőrséget hívta ki egy német pasi, mert nem találtak :-D Az eset azért is volt érdekes, mert a telefonszámom, ami még anno májusban meg lett adva neki, valóban nem élt akkor, de mivel volt egy nyomtatott papír a kezében, amin szerepelt a weboldalunk címe, nekem mondjuk az lett volna a logikus, hogy ha már pár órája (?!!) keresek valakit, akkor esetleg ránézek a weboldalra, hátha van valami más elérhetőség is..... És ez az illető ráadásul rendőr, mint később kiderült (persze lehet, hogy nem nyomozó, de akkor is?!).... Mikor a sztorit elmeséltem egy társaságban, akkor azért én lettem lecseszve, hogy az emberek 95%-a nem úgy gondolkozik, ahogy én, tehát felejtsem el, hogy ez valakinek eszébe fog jutni....hát jó, ezt már tényleg látom.
Múlt héten is jött egy házaspár, véletlenül láttam meg őket és csak sejteni véltem, hogy Ők azok, akiket várok: Nekik előző esti emailváltáskor lett sokadszorra megadva a telefonszámom, még válaszoltak (!!) is rá, erre felháborodva közölték, hogy hát nem volt telefonszám és már majdnem feladták a keresést, nem tudták, hova menjenek. Igazából ezekre nem nagyon tudok ilyenkor mit mondani ;-)

A másik legnagyobb gond a lakóparkunk megtalálása. Mindig berajzolt térképet küldök - de ez sem mindig segít. Pedig a fő-fő úttól alig 100m-re vagyunk és mindössze egy jobbra-balra-jobbra kanyar van - de aki ragaszkodik a GPS-hez, amiben nem vagyunk benne, az mindig ráfázik. Hiába mondom, hogy kapcsolják ki azt a vackot, mert az nem fog idetalálni.... ráadásul rávezeti őket a fizetős pályára, ami tök felesleges és nehezebb idetalálni, mert a fizetős pálya feljebb megy.

Két napja egy vidéki idősebb pár érkezett - volt telefonszámuk, de nem tudtak felhívni (max. azt tudom elképzelni, hogy külföldi tiltás van, mert amúgy oké a számmal minden és a telefonommal is, lecsekkoltam). Ők megint másfél órán át kerestek...Aztán szemrehányást tettek, hogy 4-re beszéltük meg, mire mondtam, hogy nem 4-re beszéltük meg, hanem azt írtam, hogy 4-től lehet becsekkolni :-) Nagy különbség. A nő aztán ki is jelentette, hogy elutazás napján este 8-kor mennének el - szó sem lehet róla, hogy előbb (!!!). Hát mondom, az nem fog menni, mert délután 4 után jönne a következő vendég, és addig ugye még ki is kell takarítani. De persze ez már nem érdekli...Nem tudom mit szólt volna, ha Ő is csak este 10 után tudná elfoglalni a lakását, mert az előző nem hajlandó este 8 előtt elmenni???!!!

A spanyolokkal leginkább az a gond, hogy képesek hatalmas rumlit hagyni; most legutóbb az egyik lakásban egy németjuhász is volt, úszott minden a kutyaszőrben, ráadásul a kutyával bent játszottak néhány golflabdával... Egy lámpa is bánta persze, ha a kutya rohangál, ez nem csoda.

Így zajlik itt az élet, persze vannak nagyon  jó fejek is, akikkel jókat lehet dumálni, akik örülnek a javaslatoknak, hogy mit érdemes megnézni és aztán hálásak, ha tényleg tetszett nekik :-)