Túléltük :-)

Tegnap végre sikerült nyélbe ütni Patrik beiratását is. A kapuban összefutottam azzal a brazil nővel, aki már Kittinél is segített nekünk tolmácsolni, igy próbáltam még a papírok leadása előtt informálódni, hogy vajon lehet e esélyünk az "óvoda" utolsó évére, vagy kizárt, és irány az első osztály. Próbálta elmagyarázni az admin csajnak, hogy a gyerek még nem tud írni meg olvasni, meg amúgy sem járt még annyit közösségbe, talán első nekifutásra az jobb lenne, de sajnos hajthatatlan volt. Mindegy, én nem problémáztam, bár mondtam a brazil nőnek, hogy szerintem a fiam botrányt fog okozni, meg üvölteni fog, hogy otthagyom, igaz, magamban csak mosolyogtam ezen. Aztán  a mögöttünk álló, angolul szintén beszélő nő félreértett valamit, mert azt hitte, hogy én fogok sírni, de mondtam, hogy szó sincs róla, én végre fellélegzem, hogy egy héten lesz 5nap 5 szabad órával gyerekmentesen :-D Megkaptuk az osztályt is, mármint melyik osztályba megy; még rákérdeztem, hogy ugye legalább első nap bekísérhetem, de még ezt sem engedélyezték. Délután így összeültünk, megbeszéltem a gyerekekkel, hogy Linda kíséri be, elmondtuk jó sokszor, hogy haváriaesetben mit kell mondani, ha pisilni kell, vagy ki akarna menni a tesójához.
Délután beszereztem a legfontosabb cuccokat, amiket kiosztottak; a lelkesedése tetőfokára hágott a Verdás- Avion-os húzható bőrönd láttán, úgyhogy annyira készült, hogy végre mehessen, hogy magam is rendesen meglepődtem. Először ugyanis nagyon hevesen tiltakozott; aztán beleegyezett, de csakis abba, hogy iskolába nem megy, csak óvodába. Úgyhogy miután tegnap biztos lett, hogy iskola, így kénytelenek voltunk azt mondani, hogy itt ilyen az óvoda :-D
A mehetnéke szerencsére reggelre sem csillapodott. Kicsit bajban voltam, megpróbáltam volna becsempészni magam mégis, de a portás árgus szemekkel nézett és rögtön hívta az admin csajt, aki jött egyből. Mondtam, hogy legalább a testvére még mehessen velük, na abba beleegyezett. Gyors puszi, gyakorlatilag fél perc alatt elbúcsúztunk egymástól - semmi gond nem volt. A telefonra figyeltem ezerrel, minden csörgésnél összerezzentem - na ez biztos az iskola lesz, hogy menjek érte. Persze a délelőtt egy részében én azért kicsit ideges voltam, és vártam, hogy végre mehessek értük. Először Linda jött ki - a szünetben Ők tudtak találkozni szerencsére - és már mondta, hogy Patriknak nagyon tetszik minden és nagyon aranyos a tanítónéni. Itt már azért fellélegeztem. Végül megpillantottam a fiút, jött a tanítónéni kezét fogva; de amikor meglátta Lindát, kitépte a kezét és rohant hozzá egyből, aztán meg hozzám. A tanítónéni - aki tényleg elsőre nagyon szimpatikus, látszik, hogy szereti a gyerekeket - csak mosolygott szélesen és mutatta, hogy minden oké volt :-)
Mondanom sem kell, hogy azért túl sokat nem tudtam meg, hogy mik történtek a nap folyamán. Valami összekötősdit emlegetett, meg valami szövegben be kellett karikázni az a-betűt (ez még ment), de a másik betűt nem tudta. Volt sok játék (de ezt csak Linda mondta). És persze egyből lett három "barát" (csak és kizárólag fiúk!), akik, mikor beültünk a kocsiba, ott kopogtattak neki az ablakon. Mit mondjak, nem a legszelídebbeknek néztek ki :-D Úgyhogy mondtam, hogy nyugodtan barátkozhat ám a lányokkal is ;-) Linda szerint egy kislány már lecsapott rá, kimenetelkor felajánlotta Patriknak a kezét - a többi meg titok maradt, hogy a fiam élt e a lehetőséggel. :-)
Mindenesetre a lelkesedés szerencsére nem hagyott alább, készül a holnapi napra. Azt ugyan megjegyezte, hogy ez olyan, mint az iskola, de Lindával csak összenéztünk és nem mondtunk semmit ;-)
Most Lindának is könnyebb, nincs irigység, hogy a Tesó otthon maradhat Anyával, ráadásul a hét első három napja nagyon jól telt neki is, így ma már nagy hangon mondogatta, hogy tök jóóó suliba járni. ;-)