Nincs idő írni

Anyukám kesereg, hogy senki nem ír mostanában akiket olvas (vagy keveset), úgyhogy csak megerőszakolom magam és míg megérkeznek a gyerekek a suliból, nekiveselkedek az írásnak.

Az elmúlt hetek nagyon gyorsan és pörgősen teltek, pedig míg otthon voltunk az ünnepek alatt, kicsit tartottam tőle, hogy unatkozni fogunk majd mert ha sokat esik ki sem lehet menni annyit, meg vendég sincs.

Ehhez képest lassan itt a nyár - ha kinézek az ablakon most, akkor mondjuk még nem :-D -, a napok szélsebességgel robognak. A hétvégéinket új barátainkkal töltjük mostanában akik La Líneán laknak: Betty ugyanannyi idős mint én, a nézeteink nagyon hasonlóak, tök jól kijövünk és ami óriási szerencse, hogy a lányok is hipphopp összehaverkodtak. Xio sokkal magabiztosabb, úgyhogy Lindának jól jön az erősítés, mert Ő kicsit visszahúzódóbb. :-) Voltunk játszóterezni La Líneán, hosszú idő után átmentünk Gib-re (rá is fáztunk, 2 órát álltunk sorba úgy, hogy alig volt előttünk pár autó), és megmutattuk kedvenc kirándulóhelyünket, a Rio de la Mielt Algeciras-nál. Utána ők jöttök hozzánk, megmutattam Casarest, Estepona-ban sétáltunk, és persze a macskát is a lenti lakóparkban, akit Ők már régebbóta ismertek ;-) de akkor még egy másik kislány volt a gazdája... :-) Este a lányok pizsipartit tartottak, második alkalommal sikerült fél 2-kor elaludniuk :-D

Casares még mindig gyönyörű!

Egy kis hegymenet a fáradt ifjúságnak ;-)

Kávé és tiramisu a teraszon - nálam jó vendégeskedni :-D

Bourbon vaníliafagylalt IGAZI narancslével - kóstoljátok meg, királyság ;-) És még a  napocska is sütött hozzá!

December utolsó napján érkezett egy nyugdíjas pár Németországból az egyik apartmanunkba, akikkel nagyon jól összebarátkoztam, ritka kedvesek és nem is annyira németesek pedig, annyira lazák és közvetlenek voltak (nem olyan vonalasok, ahogy én nevezem őket). Rendszeresen találkozgattunk, hol ők hívtak minket grillezni, hol én csináltam nekik paella-t magyarosan, tiramisut, csúsztatott palacsintát, citromos kockát és még a madártejet, mert teljesen le voltak nyűgözve mindegyiktől ;-) (én meg tudom, hogy mivel kell bedobni magam :-D ). Felvetették, hogy német származásommal (az őseim valóban a Ruhr-vidékről származnak), a némettudással és a mentalitásommal valahogy jobban illenék Németországban, így odáig "fajult" a helyzet, hogy egy nagyon jó ötletet adtak, miben tudnám hasznosítani magam német földön. Ehhez elkészítettünk közösen egy pályázati levelet, írok önéletrajzot, összeszedem a papírjaimat, aztán meglátjuk....Még emésztem a dolgot, mert én ugye sosem akartam Németországba menni, de ha ez összejönne, erre abszolút nyitott lennék. Legfeljebb majd én is ide jönnék telelni ;-)

A suliban egyre jobban alakulnak a dolgok, Lindát kezdi értékelni az utálatos szigorú tanárnője is :-) 2-3 hete környezetórán babot kellett ültetniük, és mivel ők már otthon elsőben csináltak ilyet, pontosan tudta, hogy mire kell figyelni, hogy a bab ki is nőjön :-) Természetesen az Övé volt az egyetlen, amelyik a következő héten kibújt, úgyhogy nagyon büszke volt magára - és a tanárnő is rá, mert irdatlan mennyiségű fotót készített róla és a babjáról és mindenki előtt megdícsérte, úgyhogy most kitapétázták a termet a képekkel :-D
Januárban fogadóórán is jártam a Victornál, mivel vele tudok angolul beszélni és kicsit közbejártam Linda érdekében, hogy eztán angolórán igenis legyen ott, mert az kell és inkább csak a lengua-ról és a környezetről vigye el Pili, amit a szigorú tanít úgyis és nem ért belőle sokat. (mondjuk már bevallotta, hogy sokszor érti, de de amikor úgy találja jobbnak, rávágja, hogy nem érti :-D )  Azóta megúszta az összes felmérőt is szerencsére, illetve Pili felkészíti most jobban azokra a témákra amiket tanulnak környezetből és lenguaból. Kb. most jött el szerintem a pillanat, hogy már meg is mer szólalni, bár még óvatos, de menni fog ez :-) Matekból változatlanul a legjobbak között van, megint írt egy osztálylegjobb-felmérőt amiért megdícsérték (csak a szövegesekkel van gond, hogy nem érti rendesen).  Matekból amúgy loholnak - nem tudom hova - már a százalékszámítást veszik, minden héten van valami új, ami nekem túl gyorsnak tűnik. Azok után, hogy sokan még az egyjegyű számok többszöröseit sem tudják, kicsit túlzásnak tartom. Szerencsére google barátunk mindig segit, hogy hogy tudom a gyereknek legegyszerűbben elmagyarázni (pl. százalékszámítást), igy ezt az akadályt is sikeresen vette: három példát irtam csak, hogy mégis érezzen rá, de már nyögött érte, hogy minek, érti ő.... :-D
Majd a következő felmérőn kiderül ;-)

Patriknak is egyre jobban megy az írás meg kezdi összeolvasni a betűket; én nem gyakorlok vele soha külön, mert nekem még ezt az 5órát ülünk a suliban témát is emészteni kell, úgyhogy nem vagyok hajlandó még délután is nyúzni. Amikor lehet és nem esik, kicsapom őket a levegőre meg megyünk játszótérre, vagy kirándulni. A múltkor úgy éreztem, hogy kicsit elég volt neki így kivettünk egy szabadnapot :-D Szerencsére egész jól alakult az elmúlt hét, mindenfélét kísérleteztek, hétfőn meg bemutatnak valamit, minden osztály csinál valami "kutatást"  vagy kísérletet és azt bemutatják. Ennek örömére írtak, hogy jó lenne, ha a gyerek "tudós"-nak öltözve menne, fehér ing, bajusz, szemüveg, stb. de mondtam, hogy felejtsenek el, lassan egész délutánokat fogunk ilyen dolgokkal szórakozni.....Mert a babos sikernek is volt ám némi hátulütője, Linda volt az egyetlen ugyanis, aki kapott egy kétoldalast leírást hogy milyen kísérletet végezzen el: a PVC csőtől kezdve az 1x1 cm-es tükördarabig egy csomó vackot kell összeszedni, úgyhogy az embernek elmegy a fél napja mire mindent beszerez. Jövő csütörtökön viszont a nagyok a malagai Tudományos Múzeumba mehetnek, kár, hogy túl rövid lesz az idő, mert a honlap szerint van bőven mit kipróbálni! Kezdek elégedettebb lenni és megbékélni a sulival :-)

Jövő hét végén újra hazamegyünk, újra repülőzés, ezúttal Varsón keresztül, bár városnézésre nem lesz idő, mert alig két óra különbséggel indulunk tovább BUD-ra. Ezúttal a Norwegian-t fedezzük fel, állítólag van wifi a gépen, hát nagyon remélem, mert akkor talán kibírom a majd' négyórás utat. Sajnos hatalmas viharok vannak most mindenfelé Európában, a német vendégeim is írták, hogy táncolva landolt a gép Kölnben, olyan erős széllökések voltak.

A konyhában mostanában többet alkotok, de nem fogok recepteket írni, ezt az egyet osztom meg, mert ez valami elképesztően jó (és könnyű összedobni), másfél hét alatt a 4.tepsit sütöm meg ma... :-( :-D  Az ilyenekkel vigyázni kell ám, mert a szomszédok meg a vendégek is szeretik :-D Anyukám szerint 40 felett nagyon kreatív az ember a konyhában és ekkor teljesedik ki; mondjuk ebben lehet van valami, bár én csak a hipp-hopp elkészülő dolgokban szeretnék kibontakozni, egész nap nincs türelmem ott állni.

Azért a fotót az enyémről is berakom, a citromosról:

Ami még kimaradt, hétvégén mikor Bettyék itt voltak, átmentünk Estepona városnézni, meg a Carrefourba, vettem meleg takarókat ...tudat alatt lehetett, hogy négyet kell vennem, bár akkor még ki gondolt arra, hogy amikor a pénztártól eljöttünk és mind a négy gyerek magáévá tett egy-egy hengert, melyekből a kocsiban már macskák lettek, és amint hazaértünk, csináltak nekik szemet, szájat, nyakörvet meg mindent ami egy macskának kell. Nem is kell játékot vennünk eztán, mindenbe bele tudnak álmodni valamit :-D

Balról jobbra: Linda, Xio, Vali és Patrik macskája

Tény és való, hogy én közel nem voltam ilyen kreatív gondolkodású gyerek, a LEGO-t is szigorúan a leírás szerint építettem össze - volt is belőle bunyó mindig a tesómmal, aki viszont kreatívan mindenféle színes házikókat épített :-)  Jó hír, hogy mostanra viszont már eléggé kiterjedt a fantáziám, ha nem is ilyenekben persze, de ha valamit ki kell találni, meg kell oldani, akkor általában gyorsan jön a megoldás ;-)

Ez a hét is hamar eltelt, már csak azért kell szurkolni, hogy jó idő legyen és akkor irány Tarifa ;-)