Hősök

Az ünnepeket idén is otthon töltöttük - mégiscsak az az igazi; hideggel, bár hómentesen, de mégsem napsütésben és pálmafák között. Itt, amikor két éve Javea-ban töltöttük a Karácsonyt, nem igazán sikerült ráhangolódni.
Persze a hazamenetel jár némi nyűggel is - a pakolászást, mázsálást, mit hova szorítok be, mi mehet, mi nem - valahogy egyre nagyobb nyűgnek érzem. Aztán szerencsére hamar elmúlik - hogy aztán újult erővel induljunk majd megint útnak :-)
A hazamenetelünk azért volt kemény, mert egy éjszakát Zürich repteren kellett töltenünk - a Swiss szuper árának sajnos ez volt az ára, bár hamar kihevertük és megállapítottuk, hogy egy ilyen reptér bármikor jöhet. Viszonylag korán értünk, úgyhogy a családi szobában (játszószoba és sok más) hatalmas csocsómeccseket tartottunk - kicsit néztek is ránk, mert hát eléggé beleéltük magunkat és ugye ezt nem lehet csendben játszani ;-)
Az ünnepek nagyon hamar és állandó menéssel teltek, gondolom ez másoknál is így szokott lenni, aki 1-2 hétre tud csak hazamenni. Barátok, családtagok felváltva, szünet nélkül ;-)
A visszautunk most viszont nagyon húzósra sikerült. Reggel 4-kor kelés - valamiért nem csörgött az órám, de nem volt pánik, Anyukám természetesen ébresztett! :-) -, bőröndátrendezés, ami felesleges, még gyorsan kipakoltam. Álmos gyerekek kocsiba be, reptéren ki, hűvös, süvítő szélben. Szokásos vetkőzés - már nagyon rutinosak vagyunk, de egy-két apróság becsúszott a ládázásnál, úgyhogy a secus kislány vadászta a karkötőket :-) Öltözés, ki a sátorba, mert hát a Ryanair ugye onnan megy. Szerencsére a bőröndméregetés elmarad - csak egy volt kritikus 3-4 cm-rel, de ha kekeckednek, akkor nincs mese. Kajákkal felpakolva, a gluténmentesek miatt, plusz egy szatyi - de végül is a kapucnikban is elférnek ;-)
Az utat egyre kevésbé bírom "csak úgy", úgyhogy mindenki játszik végig - én vagyok a legviccesebb, mert abszolút semmi érzékem nincs ezekhez a tabletes játékokhoz, úgyhogy a gyerekeknek előbb tanítgatni kellett - és persze türelmem sincs hozzá. Nem is értem a felnőtteket, akik ilyenekkel tudnak órákig játszani :-D
Végül eltelik az első közel két óra - szívdobogásom csak akkor kezdődik igazán, amikor 200m-rel vagyunk a pálya felett és tisztességesen billeg a gép. Először arra gondoltam, hogy kezdő a pilóta - egyszer mindenki elkezdi ugye - de azért amikor végre leszállunk és mindenki megkönnyebbül, akkor kiderül, hogy iszonyú szél fúj. Néztük is utána, az összes gép billegett, valamelyiknek a bal kere került először a pályára és utána a másik. Bíztam benne, hogy a felszállásnál nem lesz ilyen gond, elvégre van közte 7 óra várakozás - de sajnos tévedtem. A folyóson vagy 45 percet állunk és várunk ahonnan már sehova nem tud menni az ember. Mindenki ideges, nyűgös - Patrik a végén a lépcsőn ülve nyitott szájjal elalszik....
A felszállás végül is brutál (nem kell parázni, én ezeket nehezen viselem, nem dőltünk be 45 fokban, csak nekem már ez is sok :-D ), rázkódik a gép, de olvasom a Ropi naplóját, azzal eltelik azért az idő. A gépen talán focirajongók, de őrült hangzavart csaptak, alig bírják a sztyuvik lenyugtatni őket. Úton megint rázkódás, úgyhogy nem volt mese, amikor jön a kocsi, rögtön kérdezem, hogy milyen alkoholtartalmú van.... ;-) Az idegeim nyugtatására elég lesz, amúgy meg "befékezem" magam úgy, hogy nyomom a talpammal az előttem lévő ülés alsó rudait :-) A gyerekek nyugodtak persze, így naná, hogy nekem is nyugalmat kell erőltetni magamra. A kínálat - piából - gyér, úgyhogy marad egy 2 dl vörösbor, aminek a felét egyből benyomom - és persze bízom benne, hogy majd ki fogok tudni szállni :-D
Turbo-csigával és a vizialagút-fúrással végül ahhoz képest egész jól elröppent az idő, bár 35 percet késtünk az eredetihez képest. Mivel a kocsi szervizben és le kell adni egy alkatrészt is még, igy irány a vonat. A vonaton egyből kiszúrom "azt a bandát", akik zsebelésből élnek; egy nő mögött állnak, láthatóan turista, és már az egyik éppen nyúlna a zsebébe, amikor a nő leült, akció ugrik. Agyaltam mit csináljak, de nem volt ellenőr és semmi securitys a vonaton, velük egy pasi is, ha utánam jönnek, az szép eset....Leszállunk, ők is ugyanott, és a kiszemelt turista nő is - mennek is utána. Hát remélem megúszta....
Szervizből vissza, automata nem megy, jegy nincs. Fuengirolában persze semmi gond, mindenről tudnak, kifizetem ott a jegy árát, és már mehetek is...Pár perc várakozás után barátaink is befutnak értünk és irány haza :-)
Itt már csak egy kellemetlen meglepetés ér: a hűtőhöz tartozó automata látható ok nélkül lekapcsolt, büdös van és minden kiolvadt.....
De a gyerekek óriási dícséretet kaptak, mert zokszó nélkül - különösen Linda! - zavarták le a napot, márpedig ez még felnőttnek sem volt kispályás....
Megyek is aludni :-)