Titkos tippek

A tegnapi nap sikere után alig értünk haza, már bújtam a netet, hogy ma hova menjünk szép idő esetén. Megint a Wikiloc segített: nem akartunk sokat autózni, de legyen valami "víz", ahol a gyerekek kedvükre pancsolhatnak egy kicsit. Így esett a választás a tőlünk 5 percre lévő Banos de la Hedionda-ra. Végignéztem a sok-sok képet és leírást a neten és persze tudtam, hogy remek választás lesz: nem csalódtunk!
Ma reggel ugyan sikerült jó későn kelni, de legalább ragyogó kék ég és verőfényes napsütés tárult elénk, ahogy felhúztuk a redőnyöket. Kapkodni nem kellett, ez nem egy hosszú túra volt, ráadásul kocsival is csak 5 perc. Azért a szokásos készenléti csomagot bepakoltam, víz lévén gumicsizmákat is beraktam - és most már feltétlenül nekem is be kell szereznem egyet :-D és irány Manilva. Jó szokásomhoz híven ha lehet, mindig a street view-val nézem, hol kell kanyarodni, parkolni, ez most sem volt másképp.
Persze, hiú ábránd, hogy egy ilyen szép napon majd csak mi járunk arra, még akkor is, ha ez állítólag "szupertitkos" tipp és többnyire csak a helyiek ismerik. :-(
A gyerekek persze rögtön kiszúrták, hogy a víz szinte tejfehér - nem, nem tejet öntöttek bele, ez itt bizony rendkívül jótékony hatású kénes víz!
Kivételesen utánanéztem a történetnek, úgyhogy röviden le is írom:
Manilva felett a völgyben található a Roman Sulphur baths of Hedionda. Több, mint 2000 évvel ezelőtt felkeltette a rómaiak figyelmét a kénes víz, mely a völgy felett egy mészkő sziklából fakadt. Erre építettek egy ívelt fürdőkomplexumot, melyből négy kamra még ma is létezik.Mivel több csatornán is folyik a víz, valószínűsíthető, hogy régen sokkal nagyobb volt a komplexum. I.e. 60 és 63 között még állítólag maga Julius Ceaser is itt kezelte bőrproblémáit.
A fürdő megóvása érdekében kívülről egy "modern" betonmennyezetet húztak fel az eredetire. Az első kis kamrából 3 alagúton lehet átúszni a nagyobb terembe.
A környék kissé elhanyagolt; bár Casares-hez tartozik, valójában csak Manilva felől lehet megközelíteni. Tervben volt egy luxus spa szálloda építése is, bár remélhetőleg ez nem fog megvalósulni.

Az első kisebb kamra; jól látható, hogy szemben és balra is van egy alagút ami egy nagyobb kamrába vezet át

Jobbról lehet beúszni a szabadból

3 alagút vezet át a nagyobb kamrába

A fürdőtől 50 m-re folyik a Rio Manilva

Mondanom sem kell, nekik ez volt a legjobb móka :-)

Átmegyünk a túloldalra!

Anya, ez agyagos!

Vicces a vízben állni

Semmitmondó betonkaszni, alatta a fürdő

A "fürdőben" amúgy néhány férfi úszott ide-oda; a víz meglepően meleg, kb. 24 fokos lehetett (de csak az ujjamal mértem a víz hőfokát :-D). Kint a folyónál pedig, amíg a gyerekek a vízben álltak és vizicsigákat kerestek, egy orosz család férfitagja próbált átjutni a "túloldalra", az agyagos falhoz (utolsó kép). Anyukája (vagy anyósa) a partról "dirigált", a gyerekek meg - a 10-11 év körüli fiú majdnem öltönyben, a 3-4 év körüli kislány ahogy illik egy ilyen kiránduláshoz, utolsó divat szerinti szoknyában, exkluziv bőr csizmában - sóvárogva néztek az enyémeket, hogy a vízben kedvükre szórakozhatnak :-) Miután elmentek, én is megpróbáltam átjutni a túloldalra - végül is sorban lépéstávolságra nagyobb kövek voltak a vízben, elvileg nem mutatkozott nehéznek a mutatvány...Igen ám, de valamennyire lendületnek kellett volna lennie, hiszen egy kőre csak egy lábbal fértem fel, tehát egyszuszra kellett volna átérni és nem meditálni, hogy hogy lépjek vagy mozog e majd alattam a kő - így aztán az utolsó kőnél egy nagy lendülettel a vízbe léptem :-D Nagy baj nem történt, leszámítva, hogy fenékaljig vizes lettem; nem a mélység miatt, hanem ahogy kiléptem a vízből, azzal a lendülettel hátracsaptam a vizet. Visszafele már nem kellett viszont gondolkozni, hogy hova lépjek, mert ha bele is esek, nem történik semmi (amúgy meg visszamenni nem volt gond a köveken, nem is értem). Mindenesetre már látom, hogy mivel nagyon fekszenek nekem ezek a vizes túrák, mihamarabb beszerzek magamnak is egy térdig érő gumicsizmát :-)

Az eredeti terv szerint a fürdőtől még északra vezet fel egy út a folyó mentén, amit végül meg is találtunk. De, ahogy a képen is látható (a kék lufi mellett kellett volna végigmenni)

valahogy kicsit ijesztőnek tűnt élőben az a három hosszúkás ház és mindenféle rémes gondolatok jutottak eszembe, így inkább gyorsan visszafordultunk :-D Biztos jót tett, hogy tegnap 30 évig fogságban tartott rabszolgákról olvastam ;-)

Azért nem adjuk fel, mert közben megnéztem, hogy egy másik út is megy fel, csak éppen egy kapun kellett volna átmenni, ami magánterületnek nézett ki, és hát nem akartunk próbálkozni...
Mindenesetre ide biztosan többször el fogunk menni, sőt, még kénes vizet is fogunk hozni!