A Tibidabo-ra kutyagolva pénteken egy német házaspárral érkeztem a 196-os busz megállójába, majd onnan a - zárva tartó - funicular Tibidabo megállójához is. Innen együtt indultunk felfele többen: egy japán fiatal pár, akik feladták hamar a hegymászást, két német srác, ők is megfutamodtak, két orosz nő és egy német házaspár. Az egyik elágazásnál a két orosz nő megkérdezte az arra futó pasit, hogy merre, mire az mutatta az irányt, és mivel én is ezt hallottam, mentem utánuk - a német házaspár viszont az ellenkező irányba indult. 300m után gyanús volt, hogy mégsem az lesz az út, így megkérdeztem én is egy arra sétáló bácsit, aki persze a másik irányt mutatta és azt is, hogy a meredekebb hegyen át végül is át lehet vágni, vagy a "sima" úton megyek 30 percet. A meredeket választottam, ott caplatott fel a két orosz nő is. Miután egy részt így levágtam, újra összetalálkoztam a német házaspárral, majd megelőztek, és így kerülgettük egymást folyamatosan, de aztán az én lábom annyira kikészült, hogy lemaradtam. Amikor felértem az aszfaltút melletti járdához, ahonnan már csak 500m volt hátra a tábla szerint, a német házaspár jött lefele és mondták, hogy ott csak a hotel van, így elmennének az ellenkező irányba. Mentem utánuk, bár ott lefele vezetett az út, holott még felfele kellett volna mennünk. Aztán jött egy busz, és a német pár előtt egy másik fiatal pár is gyalogolt akik leintették a buszt, majd én is intettem, hogy felszállnék - ha ki van rá írva, hogy 111 Tibidabo, akkor ez csak oda vezethet :-) A buszon két német nő mellé ültem le, és mivel hallották, hogy a másik házaspár is német és velük beszéltem, így megszólítottak. Elmondták, hogy kell lemenni majd a hegyről, néhány információt megosztottak velem és a másik házaspárral. Felértünk a bazilikához, Ők beültek kávézni, én is beültem ebédelni, mert semmi kaja nem volt velem és persze pihenni akartam kicsit.
Úgy alakult, hogy a 3-órás buszhoz megint együtt vártunk és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezték, honnan jöttem, és mikor mondtam, hogy Magyarországról, a fiatalabb nő szeme felcsillant és rázendített: '95 óta a magyar kézilabdacsapat nagy rajongója és folyamatosan jár meccsekre. Elmesélte, hol volt legutóbb, mikor lesz megint meccs, hova fog utazni, németes precizitással közölte a repülőutak, a meccsek, autóbérlés és az összes költség árait is. Aztán persze kérdezte, hogy én hogyhogy egyedül, mit csinálok, és mikor elmeséltem, láthatóan kiakadt kissé - de tény és való, én is rajta :-) Egyrészt, egy ilyen "rajongás" az elmondása alapján nem kevés pénzbe kerül, tehát ha Ő őrültnek tart, hogy én max. néhány eurós repjegyekkel járom körbe Európát, akkor nekem is jogom lehet őrültnek tartani valakit, hogy ezer eurókat fektet egy-egy ilyen útba egy meccs kedvéért. Azért viszont irigyeltem, hogy 2 hete volt már Barcelona-ban és Zaragozába is átmentek :-)
Áprilisban pedig Magyarországra jön Veszprémbe, azt hiszem a horvátokkal fognak játszani a kézisek, és utána talán Zágrábban, és ha Ő Bécsig elrepül Hannoverből, akkor bérautóval megy Veszprémig majd onnan Zágrábba és végül Bécsbe vissza. Állítólag huszan jöttek magyar kézilabdacsapat-rajongók Barcelona-ba és így csoportosan szoktak utazni.
Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy kicsi a világ - olyan emberrel összefutni, akinek valami "köze" van Magyarországhoz, több, mint szimpla véletlen :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése