Visszatértünk

Bő 5 hét után ma este 10 után visszatértünk Javea-ba. Bevallom, teljesen vegyes érzésekkel, ami még engem is meglepett. Imádtam itt lenni, élveztem a nyugalmat, a csendet, és az első pár napban nyomasztónak éreztem a pörgést Costa del Sol-on. Aztán egyre jobban belejöttem, több magyarral is megismerkedtünk, történtek kellemes és kevésbé kellemes dolgok, de ezek egyike sem történt véletlenül. Hétfőre terveztük a visszatérést, a gyerekek már nagyon akartak jönni: Linda leginkább Kormit hiányolta, Patrik pedig a Thomasos vonatot, amit nem voltam hajlandó elvinni, mivel nagy és sok darab. Hétfőn viszont korán kellett kelnünk, Bogiékat kivittük Fuengirolába a vonathoz, hogy kiérjenek a reptérre, így a fáradtság miatt megtoldottuk a tartózkodásunkat előbb egy, majd még egy éjszakával. Kedden összejött egy találkozó valakivel, gyakorlatilag erre vártam mióta Spanyolországba érkeztünk és úgy érzem, zöld utat kaptam :-) De erről majd később, ha valóban úgy történik minden, ahogy elterveztem.
Krisztiéknél még ma délelőtt gyorsan összeválogattam mit kell hozni és mi maradhat, náluk, ugyanis egy kis autóval kell beérnem, és nem erre terveztem a szállítandó mennyiséget. De még a  kocsi miatt is vissza kell mennünk, kb. 2 hét múlva lehet csak kész; beugrottam a szerelőhöz, aztán irány Javea. Két gyerekkel jobb éjszaka utazni, mert akkor alszanak, de már türelmetlenek voltak, meleg is volt, úgyhogy fél 5-kor kezdtük a 600 km-es távot. Persze szokásos nyűglődés, mert valamiért nem működött a konverter (a szivargyújtóba kell bedugni a készüléket és gyakorlatilag a másik oldalon egy konnektor van, mint a fali, hogy tudjanak mesét nézni. Nem tudom mi lehetett a gond, a lejátszó persze pont nem volt feltöltve, mert amúgy kibír 2 órát kb. Végül maradt a laptop, de az is csak 3 órát bírta. Tudom, káros a túl sok mesenézés, de ilyenkor nincs más választásom. :-) Végül azért egész nyugisan telt az út, a szokásos pisilni kell, éhes vagyok kántálást leszámitva, de Alicante után már őrjöngtek és kiabáltak, hogy éljen Javea, éljen Kormi :-D
Mikor letértünk az autópályáról, már fura volt, hogy teljesen kihalt minden, és gyakorlatilag tök sötét van. Beértünk Javeaba, igaz a hátsó úton, de sehol egy ember, még autó se, pedig épp 10 óra volt. Tisztára deja vu érzésem támadt, mikor 14 éve épp Nizzától indulva Németország felé valahol Genf felett járhattunk Anyuval francia részen teljesen kihalt utakon és olyan félelmetes volt az egész, alig vártuk, hogy végre autókat és embereket lássunk.

Mindenesetre itt most a lakóparkban autót is alig láttunk, pedig kezdődne a nyár ugye, de élet semmi (de majd holnap persze lemegyünk a partra szemlélődni). Szóval most nem esik még jól ez a nagy nyugi, és ezért furcsa minden.  Kormi viszont szinte itt várt minket és borzasztóan örültek a gyerekek, egyből kaját is kapott, mert bizony láthatóan nagyon sovány (ahelyett hogy egerészne :-) ). Patrik nekiesett a vonatpályának, de aztán hamar kidőlt, elvégre 11 óra is elmúlt, mire bepakoltunk meg úgy-ahogy elrámoltam a szállított "konyhámat".

Meglátom milyenek lesznek a következő napok, visszatér-e a régi érzés, bár most elég keményen el kell merülnöm a munkában :-)