Reakcióidő

Úgy gondolom, hogy engem azért (is) vetett ide a sors Spanyolországba, hogy türelmet tanuljak. Ha van hol, hát itt lehet(ne) és főleg kell is.
Nem vagyok egyáltalán zseni, egyszerűen vannak helyzetek a mindennapi életben, amit mondjuk másokhoz képest gyorsabban felmérek és mire mások egyáltalán elolvasták/felmérték/észrevették addig én azt rég megcsinálom. Ebből persze akad jó néhány konfliktus, hiszen, nem lenne szabad türelmetlennek lennem és igazán kivárhatnám, amíg a másik is elolvassa/felméri/észreveszi. Van néhány ember, aki ezt jól tolerálja és akkor rámhagyja az egészet és hátradől - ez a jobbik eset :-) Van, aki ragaszkodik, hogy Ő maga is megcsinálja  - ilyenkor kell elkezdenem nyugtatni magam belülről.
Amióta beindult a meló, azóta megint sokkal türelmetlenebb vagyok, rohanok mindenhol, utálok várni, sikítófrászt kapok, amikor előttem valaki megáll az út közepén és 5 percig mérlegeli, hogy vajon befér e a kocsija a parkolóba (aztán persze beáll, de itt úgy, hogy simán nagyot lök az előtte-mögötte álló autón és aztán röhög a visszapillantótükörbe); megáll a kapuban, mert csak a fél szárnya nyílik ki, holott már látta, hogy ha én a nagyméretű kocsimmal kiférek, akkor nyilván Ő is ki fog férni feleakkora kocsival. A spanyolok amúgy is mindenről híresek, de az nem a gyorsaságuk. Ma potom 6 percet álltam a pénztár előtt, és bár volt négy pénztáros, tetűlassan haladt a sor, a vevők csigalassúsággal keresték elő a pénzeket, vagy szarakodtak a bankkártyával, hogy hogy kell bedugni milyen irányban (fel van tüntetve minden készüléken amúgy). Sikerült aztán a leglassabb pénztárost kifognom; a pénzt már készítettem előre, mert azért 3 tételt még össze tudok adni fejben (ami a spanyoloknak hmmm hogyismondjam, nem kevés problémát jelent ahogy látom), és utána néz rám. Kicsit feléje tolom a pénzt, nulla reakció. Aztán másodpercek töredéke alatt elindul valami bennem, és kissé ingerült hangon megszólaltam, hogy itt van pont annyi, amennyi a végösszeg. Néz rám, nem érti, fél perc alatt sem sikerül felmérni, hogy amit kitettem pénz (két papír és 3 érme, tehát nem több tucat fémpénz!) az pont annyi, amennyit fizetnem kell. Ilyenkor azért le tudok hidalni rendesen, már csak azért is, mert ilyen naponta sokszor előfordul itt, Spanyolországban. A banknál dolgozó "szak"(?)emberek esetén sincs ám jobb tapasztalatom, ott is múltkor 10 percig tartott összeadni 5 db különböző címletű papírpénzt, úgyhogy nincsenek illúzióim. Ha valamit nehezen viselek, akkor az ez a rettenetesen lassú reakcióidejük a spanyoloknak, meg a nemgondolkodásuk.
* na, nem is kellett sokat várnom a tegnap elkezdett bejegyzés "megkoronázására".
Ma vettem megbízásból 26 db müzlistálat, amit az eladó 22-nek számolt...nekem így is jó végül is :-D