A héten egyik nap Tündi átküldött egy linket a manilvai programokról, hogy hova érdemes elnézni, ha időnk engedi. Ahogy behívtam az oldalt, egyből a Feria del Caballo - Jerez jelent meg, mint ajánlott program, ahova busszal visznek Manilva-ból. Ez a Lovas Fesztivál az egyik legjelentősebb és legnagyobb Andalúziában. Linda nagy lóimádó, így nem sokat hezitáltam: menjünk. 10-re terveztem az indulást először, végül teljesen spanyolosan 3/4 12-kor sikerült mindennel elkészülni. Mivel nálunk 19 fok és felhő, esőre hajló idő volt, ezért kicsit jobban beöltöztünk - igen ám, de ahogy elindultunk északra Algecirastól Jerez felé és elhagytuk a nagy hegyeket, úgy lett szinte egyik pillanatról a másikra úgy 30 fok. Az odaút változatos volt, tetszett a táj, nem az a szokványos, mint amikor az Alföldön autózik az ember. Irány a centrum, mert nem néztem meg előre, hogy pontosan hova is kéne menni, de amúgy is, ha már egyszer végre elmegyünk Jerez-be, akkor a várost is látni akarom. Persze az office turismo zárva volt, de hogy őszinte legyek, néhány olyan őrülten kívül mint mi, délben egykor nem sokan sétáltak a városban - 35-37 fok volt ugyanis napon. Ennek ellenére elmentünk az Alcazar felé, ott beszélt a pénztáros németül (nagyon cuki ám ahogy egy spanyol németül beszél, most hallottam először), elmondta, hol van a Feria. Elcsigázottan sétáltunk a Katedrálishoz - San Salvador, Andalúzia legrégebbi katedrálisa - meg bóklásztunk kicsit, tele van szebbnél szebb templomokkal a város, de szerintem majd egy őszi napot választok legközelebb alaposabb városnézéshez, amikor max. 20 fok van. És ugye még kellett némi erőt tartalékolni a Feria-ra is.
Kiautóztunk az Avenida Alcálde Álvaro Domecq-ra (Kongresszusi Központ és a Jerez-i Motor Week-et is itt tartják), szerencsére találtunk parkolóhelyet is, és besétáltunk a parkba. Körbe az utcán tele árusokkal, főleg feketék voltak, mindenféle kézzel faragott kis szobrokat, meg szőtt kosarakat árultak, elképesztő mennyiségben. Bent a Feria területén mindenféle feldíszített lovak és lovaskocsik vitték körbe az embereket -természetesen nem ingyen. A poén az volt, hogy az egyiktől megkérdeztem, hogy mennyibe kerül egy kör, mire azt mondta - fényképezőgép a nyakamban, meg úgy látszott, hogy turista vagyok - hogy 30 EUR. Aztán mentem tovább, csökkent az ár: 25 EUR. Még utána mondott valamit, de mentünk tovább nézni a lovakat. Mire egyszer csak az egyik spanyolnak mondja a kocsis, hogy 20 EUR (a normál ár). Ja kérem, a turista az turista :-)
Éttermek sokasága egymás mellett, zene, flamenco, volt itt minden, tudnak élni a spanyolok, állapítottam meg újra. Sok nő és gyerek a buli kedvéért vett fel flamencoruhát a hozzá illő cipővel. A parkon kívül, a vasúti sínek alatti üres területen az ilyen alkalmakhoz illő hatalmas vidámparkot üzemeltek be: szó mi szó a területén egészen elképedtem, mert simán túltett még a bécsi Prater-en is, viszont lakosságát nézve Jerez 200ezres, míg azért Bécs a sokszorosa.
A gyerekek rendkívül fegyelmezettek voltak, néha egészen meg is lepődöm, hogy milyen "felnőttesen" viselkednek, igaz, tömegben dupla óvintézkedéseket szoktam tenni, meg persze azt is mondtam már, hogy sajnos vannak kevésbé jó emberek, akik elcsábítanak gyerekeket vagy elvisznek..... muszáj erről is beszélni, jobb az óvatosság. Felülni semmire sem akartak (ezt mondjuk nem értem, bár gyanítom, Lindában is van némi tömegiszony - tőlem örökölte), végül Patrik ment volna, de Linda nélkül nem akart, tiszta megtakarítás volt a nap :-)))
 |
| Plaza del Arenal, Jerez |
 |
Iglesia San Miguel
|
 |
| Alcazar |
 |
| Katedrális - és Tio Pepe szobra (Sherry márkaneve, a legmenőbb a világon) |
 |
Sétálóutca
|
 |
| Feria del Caballo |
 |
| Az a szép aranyszínű Linda kedvence |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése