Nemnövekedés

Pár éve már olvastam róla a neten, de idén újra előtérbe került a téma, amikor Öcsém is linkelt nekem egy cikket és megpróbálta felvázolni, hogy milyen buli, ha az ember csak egy napot dolgozik egy héten, a többi időben viszont "él". Nem fogok belemenni most elmagyarázni a lényegét, aki akar, utána tud nézni. A barátaimmal gyakorlatilag osztjuk, hogy "ez a jövő", és ez a spanyol út is - én úgy érzem - erre próbál rávezetni. Pár napja olvastam egy blogban, hogy az évek során az ember mennyi felesleges dolgot halmoz fel, amiről úgy gondolja, hogy szüksége van rá, aztán egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy semmit sem jelent és simán meg tud válni tőle. Persze a mai világ elhiteti velünk, hogy a boldogságunk attól függ, hogy hány kütyünk van otthon és mekkora tévén nézzük a legújabb 3D filmet, így hát nyilván nehéz ennek hátat fordítani. Ráadásul ha az ember "elcsábul" az egyikre, akkor egy idő után rájön, hogy ahhoz, hogy azt a bizonyos valamit kellően ki tudja használni/élvezni, ahhoz még néhány kiegészítőre is szükség van és máris végeláthatatlanul azért gürcölünk, hogy ezeket a tárgyakat megszerezzük. Nem mondom, hogy én teljesen radikális tudnék lenni, de Krisztivel sokat beszélgettünk, hogy milyen jó lenne egy olyan "világ", ahol önfenntartóak vagyunk, nem másoknak dolgozunk, hanem magunknak és mindeközben úgy élünk, hogy még örömünk is van benne. Amit én nem tudok kizárni az életemből, az az autó - az igazán radikálisak kerékpárral járnak :-D -, de nekem az autó szabadságot jelent, amivel bárhova eljuthatok, és bár volt barátnőm, aki meg akart győzni, hogy valójában ez is függőség és az ember még szabadabb két lábon, azért erről jódarabig senki nem fog tudni meggyőzni, azt hiszem. Mindenesetre a ketyerék tényleg nem érdekelnek, mindent addig használok, amíg működik, és szerintem tök jó lenne, ha mindenki így tenné, nem lenne ennyi szemét se. Lassan  már a mobilról is le fogok szokni szerintem, mert minden fillérért kár, amit valami telefontársaságnak kiadok és persze amiért keményen meg kell dolgozni, másrészről én tényleg nem nagyon tudok telefonálni, mert a fülem folyton fáj, ezért inkább kihangosítom. Az egyetlen, amiben váltani "kell" néha, az a számítógép és persze net is kell, na enélkül nem tudok létezni, de talán ez a kevéske elvárás megbocsájtható. De szerintem jó úton vagyok egy új világ felé ;-)

Így tanulunk mi

Többen kérdezik, főleg az osztálytársak szülei, mi hogy tanulunk, de még részletesen nem írtam róla.
Mi nagyjából az osztállyal együtt haladunk, megkaptuk a tantervet és emailben heti kapcsolatban vagyunk a tanítónővel, Maryvel. Tavaly könnyű dolgunk volt, mert volt sok előnyünk a többiekhez képest, Linda ugyanis már elsőben - talán március körül -  elkezdhette a másodikos matekot, miután végzett az elsős anyaggal. Nyáron járt heti 2x a tanítónőhöz, aki felmérte, hogy esetleg maradt e "rés" a tananyagban illetve kicsit erősítettek még vizsga előtt. A vizsga amúgy nálunk nem volt stresszes, mivel nem tudta előre, hogy mikor vizsgázik :-)
Mary tudott róla, és nem csináltam titkot sem belőle, hogy nem tanulunk minden nap, viszont természetesen cserébe vannak olyan napok, amikor meg sokkal többet. Nincs szombat-vasárnap ebből a szempontból, most például keményen nekifeküdt, hogy ha jön a barátnő 2 hétre, akkor a játszáson-kirándulásokon lehessen a fő hangsúly :-) Igaz, őszi szünet lesz, meg a 23-a miatt 4napos hétvége, tehát eleve nem lesz sok tanítási nap.
Olvasni sokat olvas magától, azzal már nincs gond, a nyelvtanból jönnek be idén a szófajok, amire rendszeresen készülnünk kell.
Amit én tanítok/tanulunk együtt Spanyolországról, az inkább a földrajzi része még, ez érdekli is. Sokat böngésszük a térképet, ha valahol járunk/jártunk, utánanéz a google térképen is, megkeresi, hogy lehet eljutni, stb. Én ezeket elsődlegesnek tartom, szerintem a jövőre nézve alapvető fontosságú lesz, hogy mivel az interneten már abszolút minden megtalálható, jól tudjon rákeresni a dolgokra. Ismerkedünk az itt élő állatokkal, növényekkel, ha valami érdekli, akkor rákeres a neten és elolvassa - és mivel magától teszi, és nem kényszerből, így jó eséllyel meg is marad a fejében :-)
Írás. A blogjába ír , bár kevesebbet mint megbeszéltük. Ezt ha kell javítani, megbeszéljük és kijavítja a helyesírást, a fogalmazás részébe viszont egyáltalán nem kotnyeleskedek. A nyelvtant is persze csinálja, tankönyv-munkafüzet, meg tollbamondást szoktunk tartani. Fogalmazásuk amúgy még nincsen a suliba, bár szerintem idén már elkezdik.
Környezetismeret. Idén már van hozzá könyvük, de alapvetően szinte még elég, amit a napi életben tapasztal. Az állatokról amúgy is jóval többet tud, mint amennyiről a könyvük ír, rendszeresen olvassa a kutyás lexikonját, fajták szerint tudja, és hasonlóképpen állunk a lovakkal is. Megpróbálom a pozitív oldalát nézni ennek, bár hogy lassan már csak kutyákról tudunk beszélni, az néha enyhe túlzás :-) Mert persze a kutya a legnagyobb álma....
A suliban projektekben tanulnak, most éppen bolygó-projektjük van, ehhez gyűjt mindenki információkat és beszélik meg a suliban ill. jegyzetelik ki.
Kézügyesség. Ebből sem maradunk le, mostanában egy-egy lapos követ ha talál, arra fest valamit (erről rakok fel fotót). Tegnap megfestette Punta Palomát és Gibraltárt. Múltkor kartonból istállót készítettek Patrikkal, és volt szivacs szerű A4-es lapunk, abból csináltak szalmát, répát, meg ami kell az istállóból. A szobájukba rajzoltak és azokat kiakasztottuk, hogy "gyerekesebb" legyen :-) Amikor fent jártunk a hegyekben, találtunk parafadarabokat, arra is festett, van még két darab, arra is készül valami szép.
Igyekszünk néhány spanyol szót is tanulni,  nézzük a boltban a gyümölcsök, zöldségek neveit, vagy ha akad valami felirat, azt megtanuljuk - együtt.

Lady Jane

Még jó tizenkét-tizenhat éve, amikor szintén nem Mo-on éltem, begyűjtöttem egy csomó német nyelven íródott regényt, ami a leírás alapján szimpatikusnak tűnt. Mondanom sem kell, hogy a könyvek felét sem sikerült még kiolvasni, sem akkor, sem most, nincs túl sok időm olvasgatni, sajnos. De azért évente 3-4-5-et elfogyasztok, és idén augusztus végén került a kezembe Ghislaine Schoeller Lady Jane című regénye (nem azonos a wikipedia oldalain található Lady Jane-nel!). Most, hogy a könyv kétharmadán már túlvagyok, kezd olyan érzésem lenni, hogy nem véletlenül akadhatott a kezembe pont most :-) (nem hiszek a véletlenekben, semmi sincs "véletlenül"). A történet az 1800-as évek Angliájában kezdődik, amikor L.J. még csak 14 éves, majd az Ő életét meséli el a könyv. Nagyon sok hasonlóságot fedezek fel az Ő és az én életem között :-) Imád utazni és ahhoz képest, hogy azért 200 éve még közel sem volt olyan infrastruktúra, mint ma, egészen beutazta Európát és most éppen a görög szigeteket járja.
Ő is elég önálló, megy a maga feje után, általában senkire nem hallgat és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak, illetve mondanak. 200 éve egy nő egyedül ritkán indult el a nagyvilágba, egy-két gyerekkel az oldalán, Ő pedig folyamatosan önmegvalósít :-)
Az előzetesből még annyi derül ki, hogy végül egy sejk oldalán köt ki, akivel beutazza a Távol-Keletet.
Ha a végére érek, majd elmondom, hogy mire tanított a könyv ;-)

Gibraltár két keréken

Igen, tudom, most voltunk alig pár napja.... :-) De Kriszti hívott tegnap, hogy ma ünnepnap van, suliszünet, leugranának Gib-re, üzlethelyiségeket vizslatni a férjével. Mondtam persze, menjünk, Linda tegnap úgyis dupla mennyiséget tanult, előbbre is vagyunk. Mivel iszonyú sor volt, kint kerestünk parkolóhelyet, ami ugye nem volt egyszerű, keringtünk jódarabig. Végül csak összejött, a gyerekek jöttek a rolleren, én meg gyalog málháztam az ebéddel meg a nélkülözhetetlen cuccokkal a hátamon :-) A kifutópályát az orrunk előtt zárták le, épp egy easyjet készült felszállni, de annyira gyorsan történt mindez, hogy mindössze egy elkapkodott és meglehetősen csálé fotóra telt:

Hatalmas tömeg volt, közben Krisztiék is gyalogosan utolértek minket, csak úgy hömpölyögtünk befele - csodálkoztam, hogy fér el ebben a kis országban ennyi ember :-D Igazából utálom a tömeget, vasárnap nagyon jó volt, de itt folyton remegni, hogy hol a gyerek, hát nem volt egyszerű.

Meg is beszéltük, hogy legközelebb majd, ha a Juditékkal megyünk Gib-re, akkor felülünk végre egy ilyen piroskára :-)

A Main Street-en továbbra is hömpölygött az embertömeg, már voltunk párszor Giben, de ekkora tömeg még sosem volt.

Main Street -i embertömeg

Egy idő után meguntuk és felkanyarodtunk a szikla felé. Itt már sokkal jobb volt, leszámítva, hogy felfele kellett menni :-) Viszont olyat láttunk, amit eddig kocsival nem.

Az egyik háznál a tulajdonos kidíszitette a portálját, kirakta a beszélő papagájait, de még egy teknősbéka is ott sétált az ajtó előtt. A gyerekek jól eldumáltak a papagájokkal :-)

Gibraltár terjeszkedik

Ott jövünk be Gib-re, keresztezve a kifutópályát

Fentről persze nagyon jó volt a kilátás, csak a tűző napon 32 fokban felfele, 4 gyerekkel és két rollerrel azért nem kispályás :-)

Mire lejöttünk, mondtam Krisztinek, hogy nagyon leesett az "ingerküszöböm", ami azt jelenti kábé, hogy senki nem szóljon hozzám :-) Nyűgös voltam, sok volt a napból, a gyerekek is elfáradtak - összvissz kb. 5-6 km-t mentünk gyalog(!) , az emberek sem fogytak, úgyhogy minél hamarabb a kocsihoz akartam érni. Bár megfordult a fejemben, hogy befele már ugye délután nincs sor, és visszajövök friss tejszínért a Morrisonsba, de kifele akkora sorállás volt, hogy gyorsan meggondoltam magam. Valami okból kifolyólag nagyon lassan haladtak kifele a kocsik, ezért jó fél órán át tülköltek, gondolom azért, hogy csipkedjék magukat a határon. Bár azt mondtam, hogy most egy időre elég volt Gibraltárra, óhatatlan lesz, hogy következő Vendégeinkkel, meg a Juditékkal újra elmenjünk :-) Na, azért annyira nem lesz rossz ;-)

Meleg helyzetek

Tegnap este nekiálltunk, hogy kinyomtassuk J beszállókártyáit, aki elég érdekes úton megy haza épp most Barcelona-n át Budapestre, de kellenek a kalandok és amúgy is, ismerd meg Európa reptereit akciót szerveztünk magunknak :-) Wizz becsekkolva BCN-től, de nem találom a Ryanair emailjét sehol, pedig rémlik, hogy már becsekkoltam akkor mikor foglaltam okt. 4-én. Persze mindegyik böngészőm máshova rakja a mentett cuccot, és emiatt nem találtam a pdf-et. Levél viszont sehol, akárhogy nézem, akármelyik emailcímet. Akkor eszembe jutott, hogy jaj de jó, valami hetedik érzéktől vezérelve SMS-ként elmentettem a telóba (sose szoktam amúgy), elő a kódot - megvan. Igen ám, de a kód még kevés, mert nem tudtam, melyik emailcímről foglaltam, azt se, melyik kártyával, úgyhogy a három opció közül egyiket sem tudtam választani. Végül azt megnéztem a banki oldalon, persze az utolsó talált és már kezdtem megijedni, hogy le se vonták az összeget és nem tud hazamenni, aminek amúgy mindenki örült volna, de hát muszáj most egy kicsit otthon is lennie. Kód elő újra, kártyaszám stimmel,  hurrá, persze be volt csekkolva, csak újranyomtattam és megjegyeztem végre, hogy a Chrome hova rakja a mentett fájlokat. :-)

Ma este szépen kivittük este a reptérre, nagy búcsúzkodás, és megbeszéltük, hogy ha átmegy a biztonsági kapun akkor rámcsörög, hogy nincs semmi, amit visszadobnak a kéziből. Én elég infantilis lehetek más szemében, mert ezt úgy min. 13x mondtam el, és azt hittem, hogy vette az adást, de kiderült, hogy nem, mert nem csörgetett, és mi bár elindultunk hazafele, csak araszolva, hogy ha baj lenne, akkor irány vissza.( Mi állandóan mindenkivel mindenféle egyezményes jeleket találunk ám ki, de a vége az lesz, hogy kidobom a mobilt és vissza a 80-as évekbe, amikor még nekünk vonalas sem volt :-D ) Szóval, nem csörgött, már elmúlt 21.40, 22.10-kor száll fel a gép, mondom, ez nem lehet, mi van már. Csörgök, semmi, 3x végig kicsöng, nem veszi fel. Na mondom, baj van, letartóztatták, vagy elveszett a teló, vagy itt hagyta, vagy ilyesmi...már majdnem hazaértünk, akkor csörög, felveszem, izgatottan kérdem, hogy mi a baj? Azt mondja semmi, de megbeszéltük, hogy nem veszem fel, csak csörög, ha gépben van. Jaj de jó, mondom, hogy ennyire figyelt rám, mert nem azt beszéltük meg, de hát mindegy már, kettőnk közül valakinek álmodozni kell és hát nem én vagyok az :-D

És most mondja valaki azt, hogy én normális vagyok :-))

Városnézés kisgyerek(ek)kel

 Mindenkinek problémás egy gyerekkel egy városnéző túra, hát még kettővel. Bár egészen a tavalyi évig minden nyáron (nyár elején, amikor még Németországban javában tartott a suli) vidámparkos túrákat szerveztünk rájuk való tekintettel, azért 7-8 év után elég volt, és már vágytunk rá, hogy mi is lássunk valamit. Pontosabban azért ez így nem teljesen igaz, mert a másfél-két hetes körutakba beszuszakoltunk egy-egy városnézést is. Linda már egyéves korától a legegyszerűbb, csak Mo-on kapható 2600 Ft-os műanyag motorral járta a várost vagy éppen babakocsiban, bár abból már 6 hónapos korában igyekezett kifelé, nem volt biztos megoldás, meg melyik gyerek tud egész napon át nyugisan ülni? Patrik születésével  valahogy egyszerűbb lett az egész, mert a két gyerek két motoron gurulta be az általunk kiszemelt helyeket. Így tudtuk elérni, hogy mondjuk a Schönbrunn-i kastély bejárása az állatkerttől a kastélyig se okozzon problémát, mert P már 9 hósan ment már, 1,5 évesen meg a lejtő se nagyon izgatta és cumival a szájában  - jó volt ám fogvédőnek! :-) - ment 30 km/h-val lefele. Persze azért néha kaptunk szemrehányó pillantásokat, hogy felelőtlen szülők lennénk, de én mindig bíztam a gyerekben, nem paráztam felette és soha nem is esett, hogy nagy baj lett volna belőle. Aztán kétévesen kapta a futóbiciklit, Linda áttért a rollerre meg a biciklire, és ez a kettő elengedhetetlen tartozéka lett a kirándulásainknak. Nyűglődés csak akkor volt, ha valamiért nem volt guruló eszköz nálunk. Tavaly P megtanult kétkerekezni egy nap alatt - ehhez nagyon jó ám előzőleg a futóbicikli, mert sokkal jobb az egyensúlyérzéke aztán -, de azt kinőtte, és most nem akartunk még két biciklit beszerezni, úgyhogy maradt a roller. Ma már P is szinte ugyanolyan jól rollerezik mint Linda, úgyhogy ma délután Estepona-ban mi 2 km-t gyalogoltunk, ők meg szerintem minimum 6 km-t rollereztek.
Persze ez még nem biztosíték arra, hogy a gyerekek kellően kifáradnak, de nekünk bizonyított, mert az egész napos városnézéseket is könnyedén kibírják nyafogás nélkül. Versenyeznek, lejtőn gurulnak, szökőkutakat kerülgetnek, mi én pedig teljes hangerővel kiabálunk az utca egyik végéből a másikba, hogy VIGYÁZZ, el ne üsd a bácsit! :-)

Hétvége sok gyerekkel

A hétvégére lejöttek hozzánk Krisztiék a fiúkkal, úgyhogy kijutott a gyerekzsivajból,  a szomszédaink örömére. Marbellán, a La Canada plázában találkoztunk és összekötöttük a találkozót egy közös shoppingolással, bár ugye én köztudattan utálok vásárolni, úgyhogy a szokásos 10 perc után valóban elegem is lett és mentem volna haza :-)

Délután megcsináltuk a szokásos tiramisut, amit újabban mindig csinálok, mert Krisztinek nagyon ízlik, ahogy én csinálom, úgyhogy akit érdekel, a gyors recept én-módra:

Babapiskótát lerakok egy hosszúkás jénaiba (nekem olyan van, amibe pont két sor fér el) vagy sütök újabban rizsliszttel piskótát. Ezt jól meglocsolom kávés-rumos löttyel, (kb. 2 dl rum minimum!) vagy ha babapiskóta, megforgatom a lében. A krém: 6-7 tojás sárgája kb. 15 percig mixerrel keverve cukorral (én nyírcukrot használok), ha jó habos, belerakom a mascarpone-t és azzal már csak kicsit keverem. Felverek kb. 3 dl tejszínt jó keményre és hozzáadom a mascarpone-s cuccot, ráöntöm a felét a piskótára, majd még egy réteg babapiskóta amit megforgattam a kávés-rumos lében (vagy a sütött piskóta) és végül a második réteg krém, majd a kakaópor (nem instant, normál kakaópor!). Be a hűtőbe, másnap a legjobb, ha jól összeér. Fehérjét sosem rakom bele, abból jöhet a kókuszcsók :-)
Eddig nálam mindenki imádta a tiramisu-t, és bár lehet, hogy elfogult vagyok magammal szemben, de még J szerint is finomabb, mint a velencei! :-D

A gyerekek ebéd után rohantak persze medencézni, szép időnk volt, este vacsi után kaptak egy kis mesenézési lehetőséget, mi meg Krisztivel bementünk Esteponába sétálni egyet az Óvárosba. Egész nagy élet volt, a játszótéren este 9-kor kb. pont akkora élet volt, mint Mo-on délután 4-kor - tömve volt.
Közben Kriszti filozofált, hogy Ő nem érti, hogy az emberek miért jönnek/költöznek Spanyolországba, mikor sokkal jobb és szebb helyek is vannak, mondjuk a Cote'd Azur, vagy Franciaország esetleg Olaszország. Mondtam, hogy én sem értem, de én nagyon jól érzem itt magam, viszont kis eséllyel engedhetném meg magunknak egy Nizza környéki lakás bérlését hasonló adottságokkal.
Hazafele még zárás előtt 5 perccel beszereztünk egy üveg Malaga Dulce-t, ez a kedvencünk, behűtöttük, hogy mire elalszanak a gyerekek, nekünk is jusson egy kicsi a jóból ;-) Nekiláttunk hármasban a tiramisunak, ami nem állt egy napot, de így is tök ehető volt, meg borozgattunk majdnem éjfélig a teraszon.
Reggel egész jó kört futottunk, a gyerekek csak 9 előtt keltek, de akkor egyből elég hangosan.Kitaláltuk, hogy ebéd után leugrunk Gibraltárra, már csak a játszótér kedvéért, úgyhogy hamar ebédeltünk és már mentünk is. Kb. 20 perc az út tőlünk. Az Europa-Point-nál kezdtük, majd folytattuk a botanikus kertben a játszón, de mindkettő nagyon tele volt, és volt olyan játék, amit az angolok majdnem egy órára magukévá tettek, nem érdekelve őket, hogy más is szeretne mondjuk a "pókhintában" himbálózni. Megállapítottam, hogy sosem fogom megérteni az angolokat (vannak kivételek nyilván), hogy miért kólát és chipset és fagyit és  ilyen édes cuccokat visznek uzsonnára a gyereknek a játszóra, gyümölcsöt és mezei vizet senkinél sem láttam. Bár ahogy elnézem az angol boltok kínálatát, szerintem ők eszik a legtöbb feldolgozott cuccot az amerikaiak után. Ízlések és pofonok. Az enyémek még kólát soha életükben nem ittak :-)

Mikor ráuntak a játszótérre, végigsétáltunk a Main Street-en egészen a Cable Car-tól ahol hagytuk a kocsit, a Kazamata térig. Nem sok kávézó volt nyitva, de végül teljesen véletlenül a Cafe Solo-ban (majdnem az Info mellett), találtunk egy magyar srácot (egy másik, mellette lévő kávézóban pedig egy magyar lány dolgozik), úgyhogy itt telepedtünk le és ittunk egy capucino-t meg a gyerekek kaptak egy-egy gombóc egészségtelen fagyit :-D
Azt is megtudtuk tőle, hogy vasárnap nyitva van a Morrisons, úgyhogy gyorsan odamentünk még, és zárás előtt nem sokkal be is jutottunk, még kaptam friss tejszínt, ez volt az egyetlen vágyam (nincsenek ám nagy igényeim :-) ). Mikor bejöttünk Gib-re, már láttam, hogy nagyon olcsó a dízel, de itt a Morrisons kútjánál még olcsóbb volt (átszámítva 365 Ft (!!!) úgyhogy gyorsan telepakoltam a kocsit üzemanyaggal, és ha marad az ár, majd ide járok eztán tankolni. :-) Jó kis meglepi volt.

Gibraltárról kijutni elég nehéz volt, közel fél óra, fel sem tűnt, hogy ennyien lettek volna bent. Sajnos repülőt nem láttunk, valamikor a távozásunk után szállhatott fel egy EasyJet. Majd legközelebb :-)

Tök jó nap volt, mi kidőltünk, a gyerekek persze nem - szokás szerint :-)

Gibraltar, Europa-Point

A mecset

A játszótér az Europa-Point-on

Double Decker

Catalan Bay

King's Chapel

Main Street hangulat

Az a bizonyos telefonfülke

Távozóban - a reptér új terminálja és a "Szikla"