2012. március 7., szerda

Paella kutyagumival

Tegnap megint volt egy reptéri transzferünk - ezúttal Valencia-ba, így nézegettem, hogy a napot hol töltsük, hova kiránduljunk, mivel csak este 8-ra kellett a reptérre érnünk. Még korábban beszereztem egy nagyon jó, részletes, kimondottan Costa Blanca-ra vonatkozó térképet, amin be van jelölve minden fontosabb látnivaló. Persze a google earth-on is szoktam kirándulni, igy a kettőt kombinálva hoztam ki a végeredményt, hogy menjünk Xátiva-ba. Reggel szépen összecuccoltam, nagy adag gyümölcs, mindenféle vésztartalékra kaja, víz, váltás ruha, meg ami két gyerekkel elengedhetetlen kellék :-) Úgy döntöttem, hogy ne a 332-ön és végig ilyen forgalmas úton menjünk, hanem legyen izgalmasabb az út, a hegyek között, így a 332-esről lekanyarodtunk Pego felé  és elindultunk nyugatnak. Az útvonalunk itt alább látható:


Pego után jó kanyargós lett az út, és 3-4 tündéri kis falun haladtunk keresztül. Utólag bánom, hogy nem álltunk meg, mert én imádom az ilyen helyeket, szeretek a szűk kis utcákon csatangolni, de a "rohanás csak azért volt, mert Pego-ig nem tankoltunk, utána meg már nem is álmodhattunk benzinkútig, így kicsit idegesebben vezettem le azt a huszonvalahány kilométert :-) A táj, a hegyek, a teraszos kiépítésű domboldalak gyönyörűek, a szárazság viszont ordító volt.

Először Planes-ben álltunk meg, miután begurultunk az első benzinkútra és végül lenyugodtam, hogy nem valamelyik romos, útszéli, rég elhagyatott kőházikóban kell majd töltenünk a napot és az éjszakát, mert erre bizony a madár se nagyon jár. Persze telefon volt és az autóklub is jön, ha kell, de azért mégis...

Planes szintén megért egy sétát, tipikus spanyol hegyi falucska,  itt is nagyon korrekt kis játszótér volt rögtön a főút mellett, amit kiszúrtak a gyerekek.



A téren több térkép, programjavaslatok a környékbeli kirándulóhelyekről, úgyhogy kedvet is kaptunk, hogy megnézzük a helyi vármaradványt a falu legmagasabb pontján, ahonnan valóban páratlan volt a kilátás.




A helyi pékség annyira hangulatos volt - igazi fatüzelésű kemencével!! -, hogy rögtön elcsábultunk két muffin-ra :-)


Innen aztán meg sem álltunk Xátiva-ig. A város maga már első látásra meglepett: ahogy beértünk, jobb és bal oldalon gondozott park, játszótér, új építésű házak, abszolút rendezett környék. Mint utóbb kiderült, történelmi és kulturális szempontból is az egyik legjelentősebb város a régióban.Xátiva egészen a 18.századig élte fénykorát, és többek között arról is híres, hogy 1150 körül itt állították elő a mórok az első papírt Európában.Egy beszámoló szerint a 12 .század közepén Xátiva a papírgyártás virágkorát élte és a szomszédos országokba is exportált. Még az arabok kiűzése után is megmaradt ez a fő tevékenység Valencia körül, mivel nagy területeken ültettek lent, ami kiváló nyersanyag a papír előállításához.

Mi elsősorban a város feletti dombon hosszan elterülő vár miatt látogattunk ide. Még itthon kinéztem a street view-val, hogy meddig lehet kocsival menni, mivel gyalogosan elég hosszú lett volna gyerekekkel, de szerencsére a kapu előtt lehetett parkolni :-) Először is kora délután lévén, gyorsan a bejáratnál beültünk ebédelni, mivel a gyerekek már elég éhesek voltak. Se angol, se német étlap nem volt, csak spanyol meg valenciano, így sokat nem értettünk, és nem is a megszokott ételek voltak, mert  a halak nevét már legalább ismerem... maradt a rizs. Patrik lisztérzékenysége miatt eleve jóval korlátozottabbak vagyunk, és ritkábban hódolhatunk a gasztronómiai szenvedélyeknek. Gyakorlatilag még morzsányi lisztet sem ehet és ezt vendéglátóhelyen ugye nem látja az ember, nem tudnak annyira figyelni. Megrendeltük hát a paella-t, ami elég érdekesen nézett ki: még most is csodálkozom, hogy a gyerekek hozzányúltak és egyáltalán ettek belőle, ugyanis elég felismerhetetlen furcsaságok voltak benne. A legjobb az volt, amikor Linda azt mondta, hogy azt a kutyakakihoz hasonlító valamit inkább nem enné meg. :-) Gondolom valami fekete kolbászka lehetett, mindenesetre újra arra a megállapításra jutottam, hogy a paella még mindíg nem tartozik a kedvenc étkeim közé. Már bánom, hogy nem fényképeztem le.

Kedd délután a várba minden látogatónak ingyenes a belépés - így ez egy pozítiv meglepetés volt.




Túl sok képet nem sikerült csinálni, pedig lett volna még mit fotózni, mivel a reggeli kapkodás eredményeképp sikerült elfelejtenem a pótaksikat is, és lemerült a fényképező :-(
Persze akkor már tudtuk, hogy majd Jánossal is el kell ide jönnünk, mert a városból gyakorlatilag semmit nem láttunk, úgyhogy valószínűleg jövő héten amig J itt van, újra elmegyünk és akkor több képpel tudok szolgálni :-)

Innen még kb. 75 km volt Valencia és reménykedtem, hogy a gyerekek bealszanak, de nekiálltak a kocsiban rajzolni ajándékot Apának :-) 7 körül még gyorsan beestünk egy Carrefour-ba, de "pechünkre" nagy leárazás volt, igy a lényeges dolgok helyett persze a játékrészlegen kötöttünk ki, ahol a gyerekek kikönyörögtek egy-egy játékot. Patrikot viszont kicseleztük kicsit, és kérdeztük Lindával, hogy mit szeretne inkább, egy újabb vonatot a Thomasos sorozathoz vagy inkább pelenkát, de a vonat mellett döntött, úgyhogy most kőkeményen elhatároztam,  végérvényesen leszokunk a pelenkáról, mert micsoda dolog egy 4 éves nagyfiútól.  Hát, majd beszámolok az eredményről. Mindenesetre az világos előtte, hogy vagy vonat, vagy pelenka - ha pelenka, akkor visszük vissza a vonatot :-)

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szep helyeket fedeztek fel! Tetszik, hogy barhova elmereszkedsz harmasban is a gyerekekkel :))
    Egyebkent barki, aki 'ujonnan' erkezik Spo-ba, szerintem az egyik dolog, amin meglepodik az a rendezettseg es tisztasag. Olyan itt, mintha minden kisebb-nagyobb varost frissen ujitottak volna fel. Mi keresztbe-kasul bejartuk mar az orszagot az elmult evekben, es erre mindannyiszor racsodalkozunk meg most is!

    A paella pedig nekunk sem jon be :-ooo nemtom, nekunk minden alkalommal 'tul olajos', de azert egyik spanyol baratunk meg van gyozodve arrol, hogy csak meg nem ettunk olyat, ami jo, es majd o megmutatja...hat varjuk mi is azt a napot :D

    VálaszTörlés
  2. Szeretek nagyon menni hármasban is, mert kicsit "eltér" a tempónk a párommal, meg Ő nincs itt állandóan... :-) Én a gyerekekre hangolódok sokkal jobban, J meg szeretne minél többet látni és emiatt mindig siet... Viszont már mondtam neki, hogy az a baj ezzel, hogy nem tudja megélni azt a bizonyos pillanatot, nem érzi át a helyet, ahol vagyunk. Biztos érted mire gondolok :-)
    Áprilisban megyünk le a déli részre, ott leszünk majdnem egy hónapot. Nem győzők ám betelni Spanyolországgal, úgyhogy már el is döntöttem, ősszel jövünk újra! :-)

    VálaszTörlés
  3. Igen, minel tobbet lat az ember es minel jobban megismeri Spo-ot, szerintem annal jobban beleszeret :)) En is vizualizalok egy tengerparti villat, hogy teremtsunk egy otthont itt is, mert ha tovabb is koltozunk majd evek mulva, Spo. mar egyike lesz kedvenc otthonainknak ez biztos es jo lenne ide is hazaterni :))

    A lassan es athatoan megelni egy-egy pillanatot pedig tenyleg csak ugy lehetseges, ha hetekre-honapokra tartozkodik az ember es nem rohan mindig vhova, mert bar tenyleg annyi a latnivalo, sokszor pont azok a pillanatok vesodnek bele melyen az ember emlekezetebe, ahol vmikor leult az ember es atadta magat a csendes szemlelodesnek :))

    VálaszTörlés