Itt a nyár, irány a természet!

Amíg az otthoniak a fehér nyuszihoz fehér havat is kapnak és bőszen lapátolnak, hogy közlekedni tudjanak, addig mi már itt élvezzük a napsütést és kívánkozunk ki a szabadba a 3 hónapos szobafogság után. Szerencsére amióta megérkeztünk, többnyire süt a nap, olykor beborul, és bár fúj a szél, simán lehet rövidujjúban lenni a napon. Mindenki ledobálta a téli ruhákat, előkerültek a rövidnadrágok, a rövidujjúak meg a strandpapucsok - főleg az angolok vették már egészen nyáriasra a figurát.
Tegnapelőtt délután végre eljutottunk odáig, hogy kimozduljunk legalább egy közeli partszakaszra. A választás az egyik nagyon jól karbantartott részre esett, ahol tavaly is jártunk, Guadalmansa-n, Estepona felett. A szél nagyon fújt, de hétágra sütött a nap, a gyerekek pedig újra élvezhették a tengert, a kőgyűjtést, meg a kagylókat. Sikerült is hazahoznunk néhány kg lapos követ, amire majd jól lehet festeni :-)
Péntekre kirándulós napot terveztünk, a választás Castellar de la Frontera-ra esett. Mi már jártunk ott tavaly, mikor J itt volt, de Krisztiéknek kevesebb lehetőségük van mászkálni, így ha együtt vagyunk, többet megyünk. Felpakoltuk a szokásos kajamennyiséget, és délre oda is értünk. Persze a négy gyerek közül valamelyik mindig éhes, úgyhogy először le kellett gyártani ott helyben a szendvicseket. A várban sokan voltak, pedig Castellar igazán nem egy turistás hely, mondjuk Mijas-hoz hasonlítva.Mivel tavasz van, így minden más volt, más színekben pompázott, mint ősszel. Még a cicacsaládot is megtaláltuk - a kiscicákból azonban mostanra már nagy cicák lettek :-)

Castellar-ból La Línea-ra mentünk le, hogy a fiúk is kipróbálhassák a Gibraltár mellett lévő csupa kötélből álló játszóteret. Jó sokan voltak, a gyerekek közül többen a Húsvét miatt extra kiöltözve, lakkcipőben - őszintén szólva ezt én nem nagyon szoktam érteni, hogy ilyenkor miért nem lehet valami kényelmes játszót berakni legalább és átöltözni, de hát nem gondolkodunk egyenfejjel :-)

A banda persze sosem fárad el, úgyhogy itthon a kertben folytatták még rollerversennyel, aztán amíg itt volt G és megbeszéltük a munkámmal kapcsolatos teendőket meg bevezetett a webrendszerük rejtelmeibe, addig a csapat szépen játszott az emeleten - kivételesen jó 3 órán keresztül senki nem jött, hogy éhes :-)

Újra spanyol földön

Az első repülésünk, ami végre kényelmesen délután kezdődött, így nem kellett reggel kapkodva félálmosan hidegben készülődni. Tegnap délelőtt még sakkoztam egy sort a 3 kézipogyóval (a nagyméretűvel, miután a Wizz ugye forradalmasított), miután nem akartam túl sok cuccot hozni, de az "iroda" kell, néhány meleg ruha, meg néhány elmaradhatatlan játék. Ebéd után Apukám kivitt minket a reptérre, és persze ott kezdett el esni a hó. Szerencsére minden simán ment, a kisebbik hősöm hősiesen húzta a maga 10kg-os kisbőröndjét. A Wizz gépen volt némi zűrzavar, mivel az előttünk lévő sorban ülő a sztyuvi többszörös kérésére sem akarta kikapcsolni a mobilját, mondván, még gyorsan elküld egy sms-t..... na de aztán csak sikerült elérni, bár néha lopva előrenéztem, hogy tutira kikapcsolta e :-D
Volt némi para bennem a repülést illetően, mondtam is magamban, milyen gáz már, hogy egy utazásmániás elkezd irtózni a repüléstől, de szerencsére nagyon sima út volt, meg filmet néztünk - alkalomhoz illően Mézga Gézáék Vakáción - úgyhogy a para elszállt, mi meg 5 után leszálltunk először Brüsszel/Charleroi-ban. Nem kellett kapkodni, irány a mosdó, aztán a gyerekek éhesek lettek, ettünk egy kicsit, majd lejátszottunk egy kártyapartit és már indultunk is a kapuhoz. Ahol, gyorsan sokkot is kaptunk a sor láttán. Néhány másodperc után úgy döntöttem, hogy mivel a székek a priority sor mellett vannak, leülünk, aztán majd ha lement a sor, utoljára becsekkolunk aztán legfeljebb szólok, hogy mégis egyedül vagyok két gyerekkel, legyenek szívesek nekünk egy sort egybe varázsolni. De előttünk egy német pár szintén gyerekkel priority nélkül sétált át a pr-ek után, úgyhogy mi is hozzájuk csapódtunk, nem is szóltak a egy szót sem, így hát elsőként szállhatunk gépre. Hurrá. Időben indultunk, gép tele, 10 perc után már filmet nézhettünk - ez totál megnyugtat, amúgy soha nem nézek filmet. Néha úgy éreztem, mintha a futómű leállna és csak mint a madár, kitartott szárnnyal repülünk, de ez még a repülési magasság eléréséig ugye eléggé kizárt. Az út ritka sima volt de mégis hosszú és persze már fáradtak voltunk, Patrik szenvedett kissé, majdnem elaludt. Malaga-n két magyar pasi - akik gondolom nem tudták, hogy magyarok vagyunk, meg is jegyezték, hogy micsoda kis vasgyúró, mivel húzta maga után a bőröndjét ott is kitartóan, egészen a vonatig, és hát a malagai reptér nem kispályás a méreteit illetően. A vonat alig 10 perc után már jött is és néhány megállóval később - ezúton is örök hálám A-nak és Z-nek - akik levitték a vonatállomáshoz a kocsimat amire vigyáztak 3 hónapon át :-)) - beszállhatunk a mi hűséges négykerekűnkbe. Gyors tankolás, és irány Krisztiék, megbeszéltük, hogy ott alszunk és másnap lejönnek velünk, mivel úgyis szünet van a suliban. Patrikot már ölben vittük ágyba éjfélkor, Linda is gyorsan lefeküdt, mi pedig vagy hajnali 2-ig beszéltünk - sokkot is kaptunk ám, hogy a gyerekek már 6 után nem sokkal felébredtek. K fiai az izgalomtól, mert nagyon vártak minket :-) Úgyhogy az alvásnak lőttek, délre összeszedtük magunkat és indultunk. G-vel 2-re beszéltük meg, hogy találkozunk a ház előtt, de a spanyoloknál olyan, hogy pontos idő NINCS. Ez már biztos. Közben kiderült, hogy a lakás ami már hetek óta le volt foglalva az első, általam szervezett németeknek, még sehogy sem áll, nem is az a lakás szabad, ami foglalva volt - úgyhogy káosz felső fokon. Az egyik kisebbet álltunk neki négyen SOS takarítani, mire nagynehezen kész lett, közben a németek már ott toporogtak, ráadásul borzasztó kiborulva, ugyanis a Lidl parkolójában feltörték a kocsijukat, és ott álltak abban a ruhában amiben jöttek, minden más odaveszett. Hát nekik nem lesz jó benyomásuk, attól tartok.
Közben a miénket is nekiálltunk takarítani, G kiosztotta a takcsinőt, aztán elmentünk átnézni pár lakást majd elvonultunk a parti kávézóba, hogy egyeztessünk néhány dolgot. Igy esett meg, hogy a délutáni események hatására - gondolom én - seccperc alatt be lettem dobva a mélyvízbe - de ez már a köv. bejegyzés témája lesz:-)

Tavaszi fáradtság

Legalábbis annak szokták mondani, amikor tél vége felé az embernek semmihez sincs kedve, mindig aludna meg ilyenek....Nos, Róma után valahogy nagyon leeresztettem, két gép el is ment nélkülem :-) (jegyem volt, de erőm már egy szál se, hogy menjek). Azóta napfénytelenül teltek a napok és bár múlt csütörtökig nem volt túl hideg, az elmúlt 3 hónapot míg itthon voltunk, zömében bizony a meleg szobában töltöttem. Meg is látszik, olyan fakók vagyunk, hogy csuda - na de még egy hét, aztán megyünk vissza a napsütésbe. Már, ha addig lesz napsütés, mert hát írta nekem A. pár napja, hogy bizony csúnya idők járnak arra, egy hónapja esik az eső, sőt, Benalmadena-nál még kis hó is volt - na mondom szép, hát ez úgy nem hiányzik.
Különösebben nem is hiányzott, jó volt itthon lenni, sőt, ez a kétlakiság talán a legjobb, egyszer kicsit ott, aztán itt, mégiscsak itt vannak a barátok-barátnők, jó összejárni, kávézgatni.
Azt hiszem, Linda is nagyjából most telítődött a sulival, a matek elég kemény, de szerencsére nincs vele semmi gond, épp ma mesélte, hogy ki is végezték a harmadikos matekanyagot - mit nem adnék, ha nem kéne matekoznunk már :-D
A barányhimlő már a múlté, nem is volt semmi extra, még eddig betegségek nélkül megúsztuk - egy kisebb megfázást leszámítva, úgyhogy két napig tüsszögtem rendesen. Mindenesetre a D-vitamin szintünk biztosan jó alacsony, ideje lesz pótolni :-)
További projekteken dolgozgatok, reméljük ez is olyan sikeresen alakul - aztán szeptembertől a barátaink is ott lesznek helyben, ahol lakunk :-) Kész magyar kolónia lesz a környéken, a Tesóm egyik barátjáék is jövő héten érkeznek Estepona-ba.
A hó ma is esett, szép fehér minden, ha kinézek az ablakon, meg hát ugye volt a hókáosz múlt hét vége felé, de az okosabbak nem ültek autóba ;-)
Készülődöm ezerrel, hogy mindent elrendezzek, bár nem megyünk sok motyóval, teljesen felesleges- előreláthatólag max. júl. 5-ig maradunk, repjegytől függően jövünk haza, aztán a nyár megint itt, és szeptemberben vissza.....
Hogy mi lesz a repülőn (mennyire pánikolok), majd jövő kedden megírom - bár erősen fontolóra vettem, hogy képes leszek inkább leinni magam biztos ami biztos alapon (nálam  a "leiszom magam" kb. 4 korty Martinit vagy hasonlót jelent, mielőtt alkoholistának titulálna valaki :-D ).

Büszke pöttyös

2 héttel ezelőtt 4gyerekes anyukává váltam egy szerda du. erejéig - Linda barátnője és Patrik haverja is itt voltak illetve aludtak négyesben. Fürdetéskor gyanús volt G., hogy miért vakarózik meg volt rajta egy pötty is amit már elvakart és egy pillanatra át is suhant az agyamon, hogy mi van, ha ez bárányhimlő de aztán nem foglalkoztam vele. Másnap délben leadtam G.-t, aztán este jött a telefon, hogy G. bárányhimlős. Még Judit akart elnézést kérni, hogy hát neki már szóltak az oviban, de mondtam, hogy semmi gond, és spec határozottan nagyon örülnék, ha Patrik is elkapná és legalább gyerekkorban túlesne ezen.
Linda 2,5 éves volt és éppen Németországon át tartottunk Anglia felé, amikor az első szálláshelyen éjjel hol láza volt, hol nem - így felváltva egészen reggelig. Nem mértem, mert nem szoktam lázmérővel járni, eleve nem szoktak lázasak meg betegek lenni, csak úgy éreztem, hol forró volt a gyerek, hol meg tök normális. Reggel semmi baja nem volt, de azért elmentem a patikába Nürnbergben, hogy vegyek lázcsillapítót biztos ami biztos alapon. A patikában először is kiröhögtek (majdnem), hogy náluk nem szokás 38.5 C alatt lázat csillapítani ez az ajánlás. Na mondom remek, de azért adjanak valamit. Mondta a patikus, hogy tényleg csak akkor adjam be, ha már 3 napja lázas - megígértem. A lázcsillapító amúgy meg a kukában végezte, mert nem volt rá szükség. Következő nap kijött rajta néhány pötty, de nem is gyanakodtam, annyira kevés volt. Végül aztán csak találgattuk L. keresztanyujával, hogy ez lehet, hogy bárányhimlő lesz. Mindenesetre nem tudtunk mit csinálni, a programon nem tudtunk változtatni, átkompoltunk Angliába, mentünk Legolandba Windsor mellé, úgyhogy így heverte ki Linda a bárányhimlőt :-) Pöttye nagyon kevés volt, se láz, semmi, azt mai napig nem értem, hogy miért nem lehet levegőn lenni (jó persze lehet, hogy mások is elkapták, hát istenem).
Ennek örömére vártam most is, hogy jöjjenek a pöttyök és reggel már kezdtem is örülni, mert egy megjelent, meg vakarózott is, és bár kiborult még, hogy Ő nem akar bárányhimlős lenni, most már tökre örül, mert elmagyaráztam, hogy sokkal jobb, ha most lesz rajta túl, mint esetleg felnőttként. Így az esti fürdés után a tükörben büszkén nézte végig a pöttyeit - nincs sok, de már egyértelmű, hogy ez az lesz - és kijelentette, hogy holnapra se lesz sok. Úgy legyen :-)
Mindenesetre tényleg örülök, ma már egy ilyen szimpla gyerekbetegségre is kész művészet szert tenni.