Újra spanyol földön

Az első repülésünk, ami végre kényelmesen délután kezdődött, így nem kellett reggel kapkodva félálmosan hidegben készülődni. Tegnap délelőtt még sakkoztam egy sort a 3 kézipogyóval (a nagyméretűvel, miután a Wizz ugye forradalmasított), miután nem akartam túl sok cuccot hozni, de az "iroda" kell, néhány meleg ruha, meg néhány elmaradhatatlan játék. Ebéd után Apukám kivitt minket a reptérre, és persze ott kezdett el esni a hó. Szerencsére minden simán ment, a kisebbik hősöm hősiesen húzta a maga 10kg-os kisbőröndjét. A Wizz gépen volt némi zűrzavar, mivel az előttünk lévő sorban ülő a sztyuvi többszörös kérésére sem akarta kikapcsolni a mobilját, mondván, még gyorsan elküld egy sms-t..... na de aztán csak sikerült elérni, bár néha lopva előrenéztem, hogy tutira kikapcsolta e :-D
Volt némi para bennem a repülést illetően, mondtam is magamban, milyen gáz már, hogy egy utazásmániás elkezd irtózni a repüléstől, de szerencsére nagyon sima út volt, meg filmet néztünk - alkalomhoz illően Mézga Gézáék Vakáción - úgyhogy a para elszállt, mi meg 5 után leszálltunk először Brüsszel/Charleroi-ban. Nem kellett kapkodni, irány a mosdó, aztán a gyerekek éhesek lettek, ettünk egy kicsit, majd lejátszottunk egy kártyapartit és már indultunk is a kapuhoz. Ahol, gyorsan sokkot is kaptunk a sor láttán. Néhány másodperc után úgy döntöttem, hogy mivel a székek a priority sor mellett vannak, leülünk, aztán majd ha lement a sor, utoljára becsekkolunk aztán legfeljebb szólok, hogy mégis egyedül vagyok két gyerekkel, legyenek szívesek nekünk egy sort egybe varázsolni. De előttünk egy német pár szintén gyerekkel priority nélkül sétált át a pr-ek után, úgyhogy mi is hozzájuk csapódtunk, nem is szóltak a egy szót sem, így hát elsőként szállhatunk gépre. Hurrá. Időben indultunk, gép tele, 10 perc után már filmet nézhettünk - ez totál megnyugtat, amúgy soha nem nézek filmet. Néha úgy éreztem, mintha a futómű leállna és csak mint a madár, kitartott szárnnyal repülünk, de ez még a repülési magasság eléréséig ugye eléggé kizárt. Az út ritka sima volt de mégis hosszú és persze már fáradtak voltunk, Patrik szenvedett kissé, majdnem elaludt. Malaga-n két magyar pasi - akik gondolom nem tudták, hogy magyarok vagyunk, meg is jegyezték, hogy micsoda kis vasgyúró, mivel húzta maga után a bőröndjét ott is kitartóan, egészen a vonatig, és hát a malagai reptér nem kispályás a méreteit illetően. A vonat alig 10 perc után már jött is és néhány megállóval később - ezúton is örök hálám A-nak és Z-nek - akik levitték a vonatállomáshoz a kocsimat amire vigyáztak 3 hónapon át :-)) - beszállhatunk a mi hűséges négykerekűnkbe. Gyors tankolás, és irány Krisztiék, megbeszéltük, hogy ott alszunk és másnap lejönnek velünk, mivel úgyis szünet van a suliban. Patrikot már ölben vittük ágyba éjfélkor, Linda is gyorsan lefeküdt, mi pedig vagy hajnali 2-ig beszéltünk - sokkot is kaptunk ám, hogy a gyerekek már 6 után nem sokkal felébredtek. K fiai az izgalomtól, mert nagyon vártak minket :-) Úgyhogy az alvásnak lőttek, délre összeszedtük magunkat és indultunk. G-vel 2-re beszéltük meg, hogy találkozunk a ház előtt, de a spanyoloknál olyan, hogy pontos idő NINCS. Ez már biztos. Közben kiderült, hogy a lakás ami már hetek óta le volt foglalva az első, általam szervezett németeknek, még sehogy sem áll, nem is az a lakás szabad, ami foglalva volt - úgyhogy káosz felső fokon. Az egyik kisebbet álltunk neki négyen SOS takarítani, mire nagynehezen kész lett, közben a németek már ott toporogtak, ráadásul borzasztó kiborulva, ugyanis a Lidl parkolójában feltörték a kocsijukat, és ott álltak abban a ruhában amiben jöttek, minden más odaveszett. Hát nekik nem lesz jó benyomásuk, attól tartok.
Közben a miénket is nekiálltunk takarítani, G kiosztotta a takcsinőt, aztán elmentünk átnézni pár lakást majd elvonultunk a parti kávézóba, hogy egyeztessünk néhány dolgot. Igy esett meg, hogy a délutáni események hatására - gondolom én - seccperc alatt be lettem dobva a mélyvízbe - de ez már a köv. bejegyzés témája lesz:-)