Fehér falvak Andalúziában 2. - Medina Sidonia

Eltelt legalább 3-4 hét, hogy nem jutottunk el új helyre, időm se volt írni: a munkával kapcsolatos teendőkről úgy gondoltam, kevésbé szórakoztató (bár némely vendég annál inkább); este örültem, ha végre ágyba esem.   Itt erőteljesen beindult az élet, a vendégek jönnek-mennek és persze a teendők is sokasodnak, folyamatosan jönnek be a foglalások és nem kevés idő mindenféle ajánlatokat írogatni. De addig jó, amíg az embernek van mit csinálnia :-)
Szerdán megérkezett J is, aki persze menne minden nap; tegnap végre nem volt semmi különösebb teendő, úgyhogy rábólintottam, menjünk. Ilyenkor igyekszünk új helyeket felfedezni: a netről kikerestem a pueblo blanco-k listáját, melyeket szeretnénk egytől egyig végigjárni (bár jövőre is itt leszünk és ezek a falvak aztán tényleg nem futnak el előlünk). A választás a viszonylag könnyen és (autópályán) gyorsan megközelíthető Medina Sidonia-ra esett, de ha már arra jártunk, akkor beiktattuk még Alcala de los Gazules-t is. Itt álltunk meg először. A falut vasárnap délben igazán nem sok turista látogatta, bár miután felmentünk a tetején álló templomba, azért meg is állapítottam, hogy annyira nem nagy szám ez a falu.

Alcala de los Gazules

• Iglesia Mayor Parroquial de San Jorge - Alcala de los Gazules

Innen mentünk át Medina Sidonia-ba, ami hivatalosan is "Pueblo Blanco", Alcala-val ellentétben.

A gyerekek kicsit nyűglődtek a melegtől, így ameddig lehetett, kocsival mentünk fel. A Plaza de Espana-ra érve egészen meglepett a nagy tér, mely tele volt emberekkel, sok árussal és az éttermek előtti kiülős helyek is szinte tele voltak.

Plaza de Espana - Medina Sidonia

Vasárnap lévén itt az a szokás, hogy válság ide vagy oda, a család apraja-nagyja beül egy étterembe és szimplán jól érzik magukat :-)

Iglesia Sta. María la Mayor - mögötte az Alcazar

Alcazar

Medina Sidonia viszonylag közel fekszik az óceánparthoz, így úgy döntöttünk, hogy ha már itt járunk és szép az idő is, akkor lássunk egy kis vizet is. Az óceán partját nagyjából végig ismerjük már Tarifától egészen Cádiz-ig, de Barbate alatt Zahara és Atlanterra (Atlanterra "zsákfalu") valahogy mindig kimaradt.
Először Zahara-n álltunk meg, és úgy látszik, kezd átalakulni a belső hőmérőm, mert bár sütött a nap, képes voltam felvenni hosszúujjú polár pulcsit, a szél ugyanis fújt. A bátrabbak persze bemerészkedtek az óceánba, a gyerekek is befutottak, igaz, utána meg akartak fagyni :-) Itthon persze láttuk este, hogy a fázás ellenére a nap jól megkapott minket (főleg engem, mert csak nekem van fehér bőröm), a gyerekek rögtön barnulnak.
Miután kellően homokosak is lettünk, átnéztünk még Atlanterrába (4 km) és bizony, itt ámultunk a legnagyobbat: igazi kis gyöngyszem, az útikönyvek alig (vagy sehogy) sem említik, kimondott kis ékszerdoboz jól eldugott helyen. A part frenetikus; a végében a világítótoronnyal (Faro Camarinal), ahova fel lehet sétálni és a másik oldalon a vállalkozóbbak nudizhatnak kicsit.
A partszakasz középső részén található a "bunker" : ez az egyik legkedveltebb partszakasz, ahogy láttam.

A világítótornyon túl már Bolonia fekszik, de kocsival nem lehet átmenni sajnos a hegyen, az katonai terület. Bár mi tavaly mikor Bolonia-n jártunk, jó messzire felmerészkedtünk a hegyen, de amikor túl sok helyen omlott a szikla, ott inkább visszafordultunk. A google szerint sincs út (bár most láttunk egy épülő új utat, kiváncsi vagyok, hova vezet).

Atlanterra kísértetiesen emlékeztetett Morairára a Costa Blanca-n: a sziklás hegyoldalba bújtatva komoly villákat építettek. Ez a hely (sem) a tömegturizmusról szól. Bár van egy nagyobb szálloda, az illeszkedik a környezetbe, de komolyabb, nagyobb építkezések szerencsére itt sincsenek. Persze ez az árakon is meglátszik: egy szoba a Melia Atlanterra-ban bizony igencsak 100 EUR felett mozog 2 főre.

Ide még mindenképpen vissza fogunk jönni, a világítótoronyba felmenni mindenképpen megéri és gondolom, onnan még pompásabb a panoráma: tiszta időben magasan emelkedik ki a vízből az Atlasz-hegység Marokkóban.

A jól sikerült napot Tarifán a múltkor tesztelt Pedro Patata-s vacsorával zártuk - a kaja természetesen most is kiváló volt :-) Azt viszont megállapítottuk, hogy ezt a remek éttermet ha mondjuk Mo.-on lenne, kapásból bezárnák: a kis előtérből jobbra nyílik a konyha, mellette a WC; az előtérben a polcon a poharak, ott engedik a sört - engem mondjuk nem zavart, de itt HACCP rendszerről ugye nem beszélhetünk ;-)