"Mintha itt lenne, csak nem mond semmit"

A régi tervek szerint tegnap mentünk volna haza mind a négyen - én egy kis időre, a gyerekek a nyárra. A repjeggyel szerencsénk volt, miután nincs kötelező időpont, az ár volt a döntő. A 3 hónap nagyon hamar eltelt, és az utóbbi két-három hétben már teljesen ráhangolódtak a hazamenetelre a gyerekek. Pontosabban, egészen 2 hétig: Patrik ugyanis kijelentette, hogy inkább mégis maradna velem. Miután kiderült, hogy teljesen bizonytalan, hogy egyáltalán bármikor a nyáron - főszezon közepén - haza tudnék jutni, úgy döntött a nagyfiú, hogy nem biztos, hogy olyan sok időt kibírna nélkülem. :-) Majdnem naponta megkérdeztük, de kitartott a véleménye mellett, úgyhogy be se csekkoltam már tegnap. Szerencsére a gép későn indult - mivel eleve másfél órás késéssel indult Bud-ról, így nem rohantunk. Még egy búcsúfagyira betértünk Marbella-ra, aztán indultunk a reptérre. Először útközben hangzott el P szájából, hogy Ő inkább mégis hazamegy, mert hiányzik a szobája - de mondtuk, hogy ez már sajnos nem jön most össze. Azért ettől sem esett kétségbe :-)
A gyerekek - míg bejutottunk a terminálra - egymást ölelgetve vonultak végig, tényleg nagyon cukik voltak, aztán szépen elbúcsúztunk tőlük és indultunk hazafelé. Útközben elbeszélgettünk a világ dolgairól - egészen meglepő módon olykor rettentő felnőttes megnyilvánulásai vannak a fiúnak.
Az este szép csendben telt; az utolsó két hétben szó szerint legyilkolták az idegeimet az örökös civakodással és cukkolással, úgyhogy mondogattam is, hogy nekik is jót fog tenni így a különlét (hát még nekem). Miután tegnap még indulás előtt mindent elpakoltunk - legalábbis próbáltam elérni -, este P szerette volna berendezni a babaházat. Amíg én a radaron követtem Lindáék gépét (Szardínia és Róma felett ment a gép, később kiderült, fentről felismerték Rómát), addig Ő berendezte a lakot. Miután leszálltak, elvackoltuk magunkat mi is, aztán reggel kezdődött is a játék. Jött-ment a fürdőszobából a szobába, és egyre mondogatta, hogy olyan, mintha Linda itt lenne, csak nem mond semmit és én se mondjam, hogy nincs itt :-) Persze megbeszéltük, hogy naponta háromszor skype-olunk majd, beszámolunk a történésekről, bár erre kevés esélyt látok, miután Lindát a mai évzárón szó szerint szétszedték a lányok, annyira örültek neki :-) Neki a nyár a barátnőzésről fog már alapvetően szólni, és persze a tábor is a nyár fénypontja lesz, amit a tanítónénijével és az osztálytársaival fog tölteni sok kirándulással, közös főzőcskével - nekem meg sok munkáról :-) Bár éppen  gondolkodtam ezen is, itt valahogy akármennyire is sűrű egy nap, valahogy mégis folyamatosan olyan érzésem van, mintha egész évben nyaralnék ;-)