Csak a Hableány kedvéért... :-)

Már itthon felmerült, hogy menjünk át Koppenhágába, mert Malmö fél napba is belefér - nem nagy város (300e lakos). Ez tényleg így van, ha valaki nem akar múzeumokba menni, akkor a városra elég fél nap.

Így aztán vasárnap a hosszúra nyúlt 2,5 órás reggelizős session után elindultunk - a swebus a net szerint 12.35-kor indul Koppenhágába a Triangeln megállóból. Szép kényelmesen elcaplattunk kicsit más útvonalon, mint este mentünk a szállodába, a Lilla torg-on keresztül - ez egy nagyon hangulatos terecske, nyáron körbe kávézókkal és mindenki kint üldögél.
Persze azt nem tudtuk, hogy pontosan melyik megállóból indul a swebus, így aztán sorba kérdeztük le az embereket - senki sem tudta :-) Még a két taxisofőr sem, így aztán bementünk a Scandic hotelbe, ott mutatták, hogy szemből megy. Persze kiírva semmi nem volt, mert előtte végigjártuk a megállókat. A mi hotelünkben is megerősítette a recis lány, hogy 12.35-kor van busz, az utcán leszólítottak mind a vonatra akartak rábeszélni, és nem is értették, miért buszozni akarunk.....a Scandic hotelben is ugyanazt mondta a recepciós, hogy 12.35-kor jön a busz - de busz nem jött. Mivel a buszok hajszálpontosan járnak, így 12.40-kor inkább elindultunk a vonathoz, szerencsére ott volt az út másik oldalán úgy 50 méterre a vonatmegálló. Jegy automatából könnyen és gyorsan vehető, Koppenhágáig 11 EUR a vonatjegy. Ahogy lementünk, óriási sebeséggel jött egy vonat, mondtam is Juditnak, hogy ilyen sebesség mellett meggondolom, hogy felüljek-e rá :-D Persze nem állt meg, száguldott tovább, és szerencsére aztán a mi vonatunk  nem ment ilyen gyorsan. A probléma csak azzal volt, hogy nem a hídon mentünk felül, így abból sokat nem láttunk, és aztán kb. 11 km után alagútba megy be a vonat - itt rendesen éreztem is a nyomást a fülemben, gyakorlatilag jobban, mint a repülőn.
A vonat megáll Koppenhága reptéren is, határ vagy ilyesmi nincs. A koppenhágai központi pályaudvar a Tivolinál található (népszerű vidámpark sok hangulatos étteremmel, most zárva volt), szinte a sétálóutca végétől alig 200 m-re. A Ströget a világ leghosszabb sétálóutcája - van itt minden márka, jó drágán - és persze az elmaradhatatlan LEGO bolt is :-)

Nyhaven

Mindenhol nagy tér és sok bicikli :-)

A biciklik sokaságán bizony jócskán csodálkoztunk - sokszor egymásra fektetve, mindenféle lakat nélkül, gyakorlatilag bárki által vihető kerékpárok sokaságát láttuk. Nem nagyon értettük, kicsit úgy tűnt, mintha bárki felpattanhatna bármelyikre és addig karikázik, amíg el nem éri célját :-) Városi biciklik mint mondjuk Bécsben vagy Barcelona-ban nincsenek, lehet, hogy itt ez a módi??

Operaház

Amalienborg-palota

Unalmas lehet itt ácsorogni :-)

Márvány-templom

Orosz ortodox templom - Alexander Nevsky

Innen már csak a Kis hableányig kellett eljutnunk, de még semmit nem ettünk reggeli óta, kissé elpilledtünk. Óvatosságból megemlítettem Juditnak, hogy olykor-olykor elviszik a Leányzót vendégségbe, úgyhogy mielőtt gyalogolunk még újabb 2 km-t, inkább kérdezzük meg, hogy egyáltalán ott van-e most :-) Az első két ember nem tudta megmondani, de aztán a harmadik megerősítette, hogy nem fogunk hiába menni (különben jöhettem volna vissza lefejezve :-D ). Ez ugyanis csak nekem volt fontos, de azért utólag Judit is azt mondta, hogy megérte elmenni.

A sétaút a Kastellet - Citadel-en keresztül vezet - ez ma laktanyaként működik.

Végül, küzdelmes út és szembeszél után csak elértük a célt:

Itt egy magyar srác meghallotta, hogy magyarul beszélünk és köszönt, mi meg gyorsan megkérdeztük, hogy melyik busszal vagy járművel jutnánk vissza leggyorsabban a Central-hoz. Ő is el mondta, hogy csak két megálló a piros S-sel, de a parkon rosszul vágtunk át, ott meg nem volt S-megálló, úgyhogy végül csak visszafele is legyalogoltuk a távot - egy cipőcserével össze is jött :-)

Elpilledve szálltunk a vonatra és alig vártuk, hogy átérjünk Malmö-be, hogy a Stortorget-en megkóstoljuk a nagyon ajánlott MAX hamburger-t és az új áfonyás shake-t. Ez utóbbi bár hideg volt, de nagyon finom, úgyhogy bátran ajánlom én is :-)

Kaja után még hátravolt a 15 perc séta a szállodáig - én a szobába lépés után fél perccel már a forró zuhanyt élveztem és dőltem is be rögtön az ágyba - azért tisztességesen elfáradtunk és másnap jó kis izomlázzal ébredtünk.

Az út előtt sokat gondolkodtam, hogy milyen lehet a két svéd város, sokan azt írták, hogy makulátlan tisztaság és precizítás vár, de szerintem ez egyáltalán nem volt így. A vonatsín mellett mondjuk nem volt olyan susnyás, meg kosz, mint nálunk, de annyira "vonalas" sem volt, mint amit olvastam.
Élhető - bár hideg városok olykor furcsa emberekkel  :-)

Malmö képekben

St. John church

Utcakép

St. John

Éppen egy keresztelőre csöppentünk be

Sétálóutca hangulatképek

A csatorna partján

Södergatan - passage

Malmöhus felé

Malmöhus

Torso

Stortorget

Stortorget

Lilla Torg

Lilla Torg

Hangulatos házak a Lilla Torg-on

Temető a város közepén - Gustav Adolfs torg

Városháza

A fényképekkel sajna nem vagyok elégedett, ez az egyetlen technikai eszköz, amivel képtelen vagyok boldogulni - minél több beállítás, annál több szenvedés, mikor hova kell, milyen fényviszonyok, mindig elfelejtem átállítani - úgyhogy azt hiszem, Rómába majd a másikat viszem, a jól bevált nem kell állítani (szinte) semmit - kamerát :-)

Az még egy érdekes hír lehet, hogy a német után a svéd nagyon könnyű lehet, én a feliratok felét értettem, mert sok a hasonló szó, legfeljebb kicsit másképp van leírva. Ettől függetlenül nem készülök Svédországba költözni, nem érzek sok késztetést a nyelvtanulásra - sajnos még a spanyollal is nagyon hadilábon állok.

Európa-futam, sokadik rész

Szombaton nagyon lelkesen indultunk Judittal északra - a hírek szerint eső- és hómentes két napra számítottunk, ez nagyjából így is lett.
Malmö Sturup reptér 30 km-re van a várostól, a reptéri buszra a neten vettem meg a jegyet még szombat reggel, kinyomtattam, és ott csak le kellett húzni. A buszon amúgy lehet kártyával is fizetni, mint egész Svédországban mindenhol, szinte az utolsó vécénél is.
Szombaton a tervezett időben indult a gép, hamarabb szálltunk le, még mi vártunk a buszra. Az út kb. 40 perc a Central-ig, de mi 2 megállóval előbb, a sétálóutcás résznél lepattantunk, mondván, ne kelljen visszafele sétálgatni. A reptéren felcsíptünk egy-egy térképet - valahogy a tab-ra letöltött térképpel nem tudok megbarátkozni, meg azt nem tudom folyamatosan a kezembe hurcolgatni, hiába, régimódi vagyok ebben.
A városba menet elég furcsák voltak a házak az alulemez burkolattal különböző színekben, de azért a belvárosban szerencsére akadt egy-két szemrevalóbb épület. Azt megállapítottuk, hogy nincs az a makulátlanság, amit mondjuk úgy feltételeztem volna a svédekről, talán még a németeknél is kicsit lazábbak.
Azon kellően szörnyülködtünk, hogy mennyire lazán öltözködnek - bár ezt már Angliában is láttam: mi azért sál, kesztyű, sapka és a legvastagabb kabátban mentünk, csizma, meg miegymás, de sok gyerek egy szál pólóban, nyitott kabáttal lézengett; sok felnőtt vászoncipőben, vagy nem éppen télhez passzoló félcipőben; láttunk egy apukát, aki felemelte a másfélévese két kezét és úgy hintáztatta, miközben a gyereken úgy felcsúszott a ruha, hogy mellkasig kint volt mindene, a hasát láttuk. A babakocsis gyerekek szimplán egy overálban, kesztyű, olykor sapka nélkül - sztem nálunk ilyen hőmérsékleten már 3 bundazsákba bugyolálták volna a kicsiket :-)
Mivel hétvégén voltunk kint, ezért felmerült valami bulis hely is, de 4 óra sétálás után másra sem vágytunk már, csak meleg szobára - úgyhogy elindultunk a hotel felé és persze még útközben megnéztük a Malmöhus-t, ami ma múzeumként működik.
A szállásunk  a malmö-i World Trade Center mellett a Park Inn by Radisson-ban volt, itt csalódni nagyon nem lehet, új hotel, szokásos standard. A szoba jó meleg volt, kávé és teakészítési lehetőség a szobában, így gyorsan bedobtunk egy forró teát meg kávét, és irány a jó forró zuhany majd be az ágyba, és hát azért fáradtak is voltunk. Megnéztük a repülőn félbemaradt film végét meg még egyet és nagyon jól aludtunk, bár kissé túl meleg volt a szobában. Reggel hamar ébredtünk, úgyhogy kb. 2,5 órát töltöttünk a reggelizéssel :-D Na nem folyamatosan ettünk, nem kell megijedni ;-)
Mivel Malmö-t nagyjából sikerült egy fél délután alatt bejárni és eleve nem egy nagy város (majd írok róla külön is), így vasárnapra Koppenhágát terveztük be - délelőtt világosban át az Öresund-on busszal, majd este bármikor vissza a sűrűn közlekedő vonattal. Ki is néztem a swebus-t, ami megy elvileg vasárnap 12.35-kor a netes menetrend szerint, a hotelben is megerősítettek, de busz sajna nem jött, úgyhogy a Triangel-nél felszálltunk végül a vonatra és azzal mentünk át. Időjárás hasonló, gyorsan felkaptuk a térképet, a Mekiben jobban felöltöztünk mint előző nap, és nyakunkba vettük a várost. Végig a sétálóutcán ki a Nyhaven-en át a királyi rezidánciáig, majd a Márvány-templomban pihengettünk kicsit és onnan még el kellett jutnunk a Kis hableány-ig is. Judit már elég fáradt volt meg azért csak hűvös volt, nekem meg eszembe jutott, hogy néha el szokták vinni ide-oda kirándulni, úgyhogy gyorsan megpróbáltuk megérdeklődni egy-két helyitől, hogy vajon tutira ott van-e most, nehogy potyára menjünk  - Judit azt mondta, lefejez, ha nem lesz ott :-D
De szerencsénk volt, félhomályban ugyan és jó nagy kerülő után megtaláltunk a Hableánykát, gyors fotózkodás, majd irány vissza a pályaudvar - eddig már sztem kb. 5 km-t kullogtunk és volt még vissza úgy 3  km. Egy magyar srác mutatta, hol van a busz, de sikerült rossz fele mennünk, aztán a következő megállóban meg nem volt olyan busz, ami a Central-hoz vitt volna, maradt a gyaloglás. J erőre kapott, én már a csizmában megint alig éltem és csak vánszorgásra telt, úgyhogy a sétálóutca felén cseréltem is gyorsan egy sportcipőre, amit gondosan beraktam még itthon biztos ami biztos alapon.
Végül csak elértük a vonatot és behuppantunk egy ülésre, én persze folyton "zizegek", úgyhogy ezen végig jókat nevetgéltünk, hogy nincs két perc nyugtom és valamit mindig csinálok, vagy térképet nézegetek, vagy rendezkedek, vagy éppen keresek valamit - de mozgásban vagyok :-)
A Central-on szálltunk ki, mert mindenképpen be akartunk menni a MAX Hambi-ba, ahol állítólag isteni áfonyashake-t lehet kapni - hát ez tényleg nagyon finom volt, csak elég nagy adag. Még jó, hogy csak egy minimálhambit kértünk előtte.
Itt már kifele menet elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy mire a szállodába értünk, én jócskán eláztam sapka nélkül, de 10 perc forró zuhany után már ágyban is voltam a jó kis forró kávémmal. Szokásos filmnézegetés, majd szó szerint elájultunk a fáradtságtól és J csipogására ébredtünk SMS formájában :-)
Ma ugye már indulás volt haza, a 10.50-es buszt kellett elérnünk, ami zömében tele volt magyarokkal. A nyomtatott buszjegyünkre, ami oda-vissza útra szólt, a sofőr azt mondta, hogy ezt már felhasználták (nem értettük), de végül felszállhattunk, nem szólt semmit. A buszon aztán némi action is volt, miután a kabátom belső zsebéből kipotyogtak a kártyáim és az egyik az istennek sem akart előkerülni, úgyhogy ott szórakoztunk mire végül a busz falára tapadva sikerült meglelni - megkönnyebbültem :-)
A gépünk kicsit késve ért, mi is késve indultunk néhány perccel. A szél nagyon erősen fújt és szakadt a hó is, ezt persze lehetett érezni a felszálláskor, de alapvetően jó és turbulenciamentes utunk volt.

A hétvége nagyon jól sikerült, úgyhogy úgy köszöntünk el egymástól, hogy hova is megyünk legközelebb ;-)

Háziállat-kérdés

A gyerekek már elég régóta nyúznak, hogy legyen valami háziállatunk, de az utazás miatt ez kizárt, nem vagyok hajlandó (aztán költhetek egy vagyont chip-re meg utaztatásra meg miegymásra, meg amúgy is elég a két majomka ;-) ). A nyulaktól megváltunk ugye kényszerből, Vándor magától elsétált a legjobbkor, azóta kutyáért nyúznak és még gyűjtenek is rá, de én hajthatatlan vagyok.
Tegnap Patrik éppen a földön vonatozott, amikor a vonatsínek között megpillantott egy pókot. Először sikított egyet, aztán mondta, hogy ott egy pók és fél. Mondtam neki, hogy ne bántsuk a pókot, fogadjuk be, lesz egy háziállatunk :-) Ez hatott, mert rögtön enni is akart neki vinni kenyérmorzsát, kérdezte, hogy sin gluten kenyér jó e neki, de mondtam, hogy ezt hagyjuk, konyhán kívül amúgy sincs máshol evés nálunk. A pók sajnos eloldalgott, pedig ma is rakott neki félre valami kis kaját.
Most este meg a fürdőszobában repkedett egy légy, először megijedt, de aztán kijelentette, hogy akkor van még egy háziállatunk - viszont a légy beleesett a mosdóba én meg lemostam....
Gyorsan jönnek-mennek ezek háziállatok ;-)  Csak egér ne császkáljon erre....

Palma de Mallorca képekben

Megfigyelős

Az egyedül utazásnak van még egy olyan nagy előnye, hogy menet közben - járművön, utcán, étteremben, bárhol - sokkal jobban "látom" a körülöttem pergő filmet.

1. Ami feltűnt már korábban is, de most Olaszországban különösen, hogy a nőkből sokkal nagyobb önbizalom sugárzik, mint mondjuk Magyarországon. Ezt nem csak én látom így. Itthon ha valaki nem 50 kg és nem 85-58-93 paraméterekkel rendelkezik, az szinte eltemetheti magát (jó, persze nem). Kint meg simán belefér, hogy egy nő 90 kg-val is miniszoknyát vesz fel és senki nem fog ujjal mutogatni rá, hogy fúj. Nem látom a nőkben azt a frusztrációt, amit viszont itthon igen és akik úgy viselik magukat a felpolcolt push up melltartóban, hogy gyakorlatilag egy láthatatlan tábla lóg rajtuk a következő felirattal: "én vagyok a legszebb".   Ugyanakkor a tábla mögött valójában sokszor egy depressziós, ideges valaki körvonalazódik ki, csak jobban kell figyelni a mozdulatokra, arckifejezésekre, hogy mennyire nem önmagukat adják egyesek.
Ez jutott eszembe, amikor ezt olvastam a minap:

Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek. Paulo Coelho

2. Spanyolországban, Olaszországban a rendőrök valahogy sokkal természetesebben viselkednek és bármelyik idegen országban ha úgy adódik, szó nélkül odamegyek megkérdezni valamit egy rendőrtől is. Most Mallorcán történt, hogy beültem egy kávézóba, ami a rendőrök törzshelye lehetett, jöttek, cserélték egymást, mögöttem lévő asztalnál ültek le és köszöntek (!!) kimondottan az én asztalomhoz fordulva, de másoknak is. Írtam, hogy Palma-n két helyen is megállítottak németek, hogy kirabolták őket és adjak kölcsön pénzt - kiváncsi voltam, hogy ez ilyen elterjedt csali erre, és gondoltam, hogy a pincérnő jól beszél németül, épp ott állt köztem és a rendőrök között, hát megkérdeztem rajta keresztül - vagyis tolmácsolt. A rendőr készségesen válaszolt felém fordulva, majd amikor elment, újra köszönt.
Megérkezek Ferihegyre két nappal később, előttem két rendőr jön ki egy ajtón és süt rajtuk a felsőbbrendűség "én rendőr vagyok".  Mo.-on a rendőrrel kapcsolatban kialakult egy olyan asszociációm, hogy büntetni akar és megmutatni, ki Ő - szerintem ezzel nem vagyok egyedül, mástól is ezt hallom.
Sok éve Monaco-ban történt, hogy egy helyen kikanyarodtam balra, sikeresen szembe a forgalommal (nem volt jól kitáblázva). Nem történt abszolút semmi, nem voltam "Geisterfahrer", rögtön észrevettem, de a rendőr ott termett, leállította a forgalmat, megállított és csak annyit mondott, hogy máskor jobban figyeljek és megvárta, míg átkúszom a helyes sávba. Ennyit a különbség érzékeltetéséről.

3. Válság ide vagy oda, olyan nyomott közhangulatot az utcán sehol nem érzek, mint Magyarországon. Mondjuk sok helyen nem mozgok itt, max. a boltba megyek, de ott általában nyűglődnek az emberek, panaszkodnak, árad belőlük a sok negatív energia - míg lehet persze, hogy Olaszországban és Spanyolországban nem értem, amit mondanak, de feltételezem, hogy ha mosolyognak és nevetgélnek beszélgetés közben mondjuk a pénztárossal, akkor nem arról esik éppen szó, hogy már megint túlórázni kell mert a Gizi nem jött be vagy a főnök éppen cseszteti az alkalmazottakat. Ez a panaszkodósdi elég tipikus magyar tulajdonság.

Ennyi mediterrán élmény után igazán kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz északon - mennyivel másabbak a svédek mint mondjuk a németek. Holnap irány Malmö! :-)