A gyerekek már elég régóta nyúznak, hogy legyen valami háziállatunk, de az utazás miatt ez kizárt, nem vagyok hajlandó (aztán költhetek egy vagyont chip-re meg utaztatásra meg miegymásra, meg amúgy is elég a két majomka ;-) ). A nyulaktól megváltunk ugye kényszerből, Vándor magától elsétált a legjobbkor, azóta kutyáért nyúznak és még gyűjtenek is rá, de én hajthatatlan vagyok.
Tegnap Patrik éppen a földön vonatozott, amikor a vonatsínek között megpillantott egy pókot. Először sikított egyet, aztán mondta, hogy ott egy pók és fél. Mondtam neki, hogy ne bántsuk a pókot, fogadjuk be, lesz egy háziállatunk :-) Ez hatott, mert rögtön enni is akart neki vinni kenyérmorzsát, kérdezte, hogy sin gluten kenyér jó e neki, de mondtam, hogy ezt hagyjuk, konyhán kívül amúgy sincs máshol evés nálunk. A pók sajnos eloldalgott, pedig ma is rakott neki félre valami kis kaját.
Most este meg a fürdőszobában repkedett egy légy, először megijedt, de aztán kijelentette, hogy akkor van még egy háziállatunk - viszont a légy beleesett a mosdóba én meg lemostam....
Gyorsan jönnek-mennek ezek háziállatok ;-) Csak egér ne császkáljon erre....
mi bajod az egérrel? róla legalább nem kell gondoskodni utazás esetén sem, garantáltan nem fog éhen halni. :D
VálaszTörlésAz biztos, csak úgy elképzelem, hogy a száznegyvennél meglátom mondjuk a pedálok közt, biztos nem az árokban kötnék ki :-D
Törlés