Egy kis szivmelegito

Delutan a csendespiheno utan visszamentunk metroval a Pza. Popolo-ra, ahol a Karneval zarounnepsege zajlott. A metrozas itt egy meg kulonosebb elmeny, ha lehet igy fogalmazni, leszamitva, hogy a metrokocsik ujabbak a regi orosz budapestinel, a megallokat azonban felemelobb es epuletesebbnek tartom, sot, a budapesti allomasok egyenesen frenetikus mualkotasok az itteni utan. A metron igencsak erdekes arcok utaznak, ugy raneuesre sem a felso tizezer. Azert neha eljatszottam a gondolattal egy-egy fazon lattan, hogy itt mindjart jon a keselos buli. Rengeteg a bevandorlo, talan itt a legtobb idegen arc, ahogy igy felidezem. A teren lovasbemutato meg tancosok voltak, de valojaban a tuzijatekot vartuk, de mire jott, megfagytunk, meg hat faradtak is voltunk, ugyhogy ido elott visszaindultunk a Spagna fele, hogy meg beterjunk a Carrefour Express-be (amugy alig vannak itt normal elelmiszerboltok - gondolkoztunk is, hogy vajon itt hol intezik a napi bevasarlast az emberek?). Vettunk egy salatat, meg egy kis szivmelegito piat akartunk, de vegul csak ilyen kicsit edes lotty lett belole, mert sajnaltam hogy megvegyunk 1 l Martinit, amit nem tudnank meginni (vagy igen, de akkor tuti nem megyek sehova :-D ). Hazametroztunk - kezdek panikolni a metron (en, aki minden panikbetegsegre legyintettem, hogy ilyen nem letezik), gyorsan leultunk kajalni, mert itt van egy kis konyharesz is a vendegeknek, ez nagyon jo. A salatan aztan ugy ereztem, hogy valami nem oke, es mint utobb kiderult, jol tettem, hogy amikor a nagyon enyhe szag megcsapott, nem ettem tovabb...de ez mar a kovetkezo nap esemenye :-)