Megfigyelős

Az egyedül utazásnak van még egy olyan nagy előnye, hogy menet közben - járművön, utcán, étteremben, bárhol - sokkal jobban "látom" a körülöttem pergő filmet.

1. Ami feltűnt már korábban is, de most Olaszországban különösen, hogy a nőkből sokkal nagyobb önbizalom sugárzik, mint mondjuk Magyarországon. Ezt nem csak én látom így. Itthon ha valaki nem 50 kg és nem 85-58-93 paraméterekkel rendelkezik, az szinte eltemetheti magát (jó, persze nem). Kint meg simán belefér, hogy egy nő 90 kg-val is miniszoknyát vesz fel és senki nem fog ujjal mutogatni rá, hogy fúj. Nem látom a nőkben azt a frusztrációt, amit viszont itthon igen és akik úgy viselik magukat a felpolcolt push up melltartóban, hogy gyakorlatilag egy láthatatlan tábla lóg rajtuk a következő felirattal: "én vagyok a legszebb".   Ugyanakkor a tábla mögött valójában sokszor egy depressziós, ideges valaki körvonalazódik ki, csak jobban kell figyelni a mozdulatokra, arckifejezésekre, hogy mennyire nem önmagukat adják egyesek.
Ez jutott eszembe, amikor ezt olvastam a minap:

Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek. Paulo Coelho

2. Spanyolországban, Olaszországban a rendőrök valahogy sokkal természetesebben viselkednek és bármelyik idegen országban ha úgy adódik, szó nélkül odamegyek megkérdezni valamit egy rendőrtől is. Most Mallorcán történt, hogy beültem egy kávézóba, ami a rendőrök törzshelye lehetett, jöttek, cserélték egymást, mögöttem lévő asztalnál ültek le és köszöntek (!!) kimondottan az én asztalomhoz fordulva, de másoknak is. Írtam, hogy Palma-n két helyen is megállítottak németek, hogy kirabolták őket és adjak kölcsön pénzt - kiváncsi voltam, hogy ez ilyen elterjedt csali erre, és gondoltam, hogy a pincérnő jól beszél németül, épp ott állt köztem és a rendőrök között, hát megkérdeztem rajta keresztül - vagyis tolmácsolt. A rendőr készségesen válaszolt felém fordulva, majd amikor elment, újra köszönt.
Megérkezek Ferihegyre két nappal később, előttem két rendőr jön ki egy ajtón és süt rajtuk a felsőbbrendűség "én rendőr vagyok".  Mo.-on a rendőrrel kapcsolatban kialakult egy olyan asszociációm, hogy büntetni akar és megmutatni, ki Ő - szerintem ezzel nem vagyok egyedül, mástól is ezt hallom.
Sok éve Monaco-ban történt, hogy egy helyen kikanyarodtam balra, sikeresen szembe a forgalommal (nem volt jól kitáblázva). Nem történt abszolút semmi, nem voltam "Geisterfahrer", rögtön észrevettem, de a rendőr ott termett, leállította a forgalmat, megállított és csak annyit mondott, hogy máskor jobban figyeljek és megvárta, míg átkúszom a helyes sávba. Ennyit a különbség érzékeltetéséről.

3. Válság ide vagy oda, olyan nyomott közhangulatot az utcán sehol nem érzek, mint Magyarországon. Mondjuk sok helyen nem mozgok itt, max. a boltba megyek, de ott általában nyűglődnek az emberek, panaszkodnak, árad belőlük a sok negatív energia - míg lehet persze, hogy Olaszországban és Spanyolországban nem értem, amit mondanak, de feltételezem, hogy ha mosolyognak és nevetgélnek beszélgetés közben mondjuk a pénztárossal, akkor nem arról esik éppen szó, hogy már megint túlórázni kell mert a Gizi nem jött be vagy a főnök éppen cseszteti az alkalmazottakat. Ez a panaszkodósdi elég tipikus magyar tulajdonság.

Ennyi mediterrán élmény után igazán kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz északon - mennyivel másabbak a svédek mint mondjuk a németek. Holnap irány Malmö! :-)