Színek kavalkádja

Ingereljük a szomszéd kutyáját

Alattunk-mellettünk ugyanis az egyik lakásban kutya is van, és ma megint grilleztünk a teraszon. Fentről lestük, ahogy felfele szimatolgat szegény.... :-)

Ma Ancsáék is átjöttek Estepona-ból - zajlik az élet nálunk :-) -, hogy megbeszéljék Tündiékkel a holnapi fotózást, és meghívtuk őket ebédre. Kicsit sietősre kellett fogni sajnos, mert dolgozni mentek 3-ra. Az ebéd Tibornak köszönhetően mondanom sem kell, hogy fenségesre sikerült és életemben először megettem a borecettel készült salátát is (ami ellen két napja még hevesen tiltakoztam és azt mondtam, hogy na azt soha). Persze emaitt csinált nekünk külön salit, ehhez képest ugye nem azt ettem.
Tündiék szerezték be reggel a salátáravalót, meg a kolbászkákat és felmerült a grillezett sajt lehetősége is, úgyhogy még az is készült.
Ajjaj, annyira jó dolgunk van, nem is tudom mi lesz velünk jövő héttől.....

Paella

Nem vagyok nagy paella-rajongó, ahogy már korábban is írtam, de kitaláltuk, hogy megkóstolnánk egy "magyaros" paellát, a fura izét ugyanis a vérbeli spanyol paella-nak  az adja, hogy mit főznek a levében, amivel aztán felöntik. Valószínűleg ez a mellékíz nem jön be nekem :-) Tegnap egyeztettük, hogy zöldséges-csirkehúsos paella-t főz Tibor, vett hozzá rákot is, igazi sáfrányt színezék helyett és húsleves kockát. Utóbbiról kiderült, hogy Patrik nem eheti, mert nem gluténmentes, de mivel Tündiék pont tegnap érkeztek és velük együtt a kért Alnatura "Gemüsebrühe" a dm-ből, így megoldottuk ezt a problémát is.

A következő kiküszöbölendő gond még az volt, hogy jelenleg nincs sütőnk, ezért a paella egy másik lakásban sült meg :-) Amikor Tibor kijött az ajtón és elcsípte egy szomszéd, kezében a gőzölgő paellával, nagyokat szimatolt a levegőbe és meg is jegyezte, hogy "perfetto" :-D

Mondanom sem kell, hogy a paella mennyei lett:

Egyben leadtuk következő rendelésünket is: gundel palacsintát szeretnék (legfőképpen én) :-)

Gibraltári kalandok

Tegnap kitaláltam, hogy ha már tiramisut csinálok, amit beígértem Tündiéknek, akkor ahhoz bizony a jó kis angol tejszín kell, ami szinte vajszerűvé verhető fel, úgyhogy Gibraltárra kell menni a Morrisonsba. Na persze nem csak amiatt, mert azért luxus lenne 34 km-t autózni 3 dl tejszín miatt, de akkor legalább sétálunk egyet, megnézzük mi változott; teletankolunk, mert ott olcsóbb az üzemanyag és nagy a tankom; megvesszük La Línea-n a festéket a Carrefourban a kerti fa garnitúrához, amire G rábólintott, hogy felújítható, így megint lett kis munkája Tibornak.
Ebéd után (király dolgom van amúgy, muszáj dicsekednem: nem kell főznöm :-D tegnap carbonara spagetti volt az ebéd, ma pedig gombás marhaszelet, isteni volt mindkettő!) gyorsan el is indultunk, szédítő meleg volt, ragyogó kék ég. Megmutattuk Tibornak a Catalan Bay-t, ahol annyi változás történt, hogy felszereltek két zuhanyt és ragyogó tiszta volt a homok, majd átmentünk az Europa-Point-ra, a gyerekek kedvenc játszóterére, ahol szintén történt némi változás: megnyitott egy kávézó, igényes (még), jó kis hely, és persze jól el is találták, hogy ott bizony elkél egy vendéglátó egység. Suli után az összes gyerek ott játszik, sok a turista, jólesik egy kávé, egy fagyi, vagy akár egy ebéd is.
Persze mi is bementünk, ha már az itthoni délutáni kávé elmaradt: mivel fontunk nem volt, megkérdeztük, fizethetünk e kártyával: igen. Aztán persze a táblát is észrevettem a falon, leültünk, megrendeltem a két kávét, majd a meglepetés akkor ért, mikor fizetnék: kártyával csak 5 font feletti vásárlás esetén lehet fizetni. No ez persze nincs kiírva sehol és a hölgy sem mondta. Pech. Mondom sajnos euro nincs, szokásomhoz híven általában sosincs nálam kp. Nagyon nem lettek szívbajosak, én reménykedtem, hogy kivételesen mégis majd fizethetek kártyával, helyette azt mondták, hogy majd máskor ha ott járok, kifizetem. Persze én ezt először így nem nagyon tudtam elhinni, mondanom sem kell, de nem tréfáltak, én meg mondtam, hogy részemről oké a dolog, de legkorábban jövő héten járhatok arra. No problem :-)

Az Europa Point-tól átmentünk még a botanikus kertbe, a játszótérre, majd belavíroztunk a Main Street-re, miután Tibor úgy jött vissza a kocsihoz, amíg mi játszótereztünk, hogy a temetőnél ott kószálnak a majmok. Na persze őket látni kell. Patrik éppen egy pufirizs-szeletet rágcsált, de gondoltuk, addig elfogy míg odaérünk a parkolótól - nem fogyott. Tibor megpróbálta eldugni a kameratáska mögé, de a maki észrevette ám és nem tágított. :-) Nem volt mit tenni, végül a maki megkapta a pufirizst, mielőtt a nyakába ugrana.

Az egyik kisebb a fáról ugrált le-fel, olykor belemászott a két pad közti kukába, kirámolta a kólásdobozt, kiszedte a fagyispapírt, leült vele a padra :-)

A nagyobb eközben kiült az út közepére, nem zavarta, hogy jönnek-mennek az autók:

Végül azért csak továbbmentünk, a majmok is szétszéledtek, főleg, hogy két kutya igencsak rájuk mordult a másik oldalról.

Íme még a tavaszi Gibraltár:

Az utolsó élményünk pedig az volt Gibraltáron, amikor gyorsan felpakolva a tejszíneket,  hangos "sziasztok" köszönéssel a Morrisons pénztárából egy Vivien nevű lány üdvözölt minket :-)

Gaucín és a gyíkok

Gaucin házainak fala telis-tele van mindenféle gyíkokkal. Nem tudtuk, hogy miért, mit jelenthet, de Kriszti összeakadt a sétánk közben két rendőrrel és nem volt rest megkérdezni, hogy mit jelentenek a festett-kirakott gyíkok: nos, legnagyobb meglepetésünkre az égadta világon semmit, pusztán a turisták "kedvéért" volt egy ilyen projekt, hogy aki akart, kapott hozzá anyagot és kirakhatta/festhette a háza falára, ami "feldobja" a falu fehér házfalait.

Váratlan vendég

Alig megérkeztünk 2 hete hétfőn, szinte az első naptól kezdve váratlan események sora lepett meg minket napról napra, de szerencsére pozitív értelemben.
Múlt hét kedden Tibor jelentkezett be Tenerifféről, ahol egy jó hónapot töltött kissé kalandos úton, hogy lenne e esetleg rövid időre helyünk számára. Mivel  a lakásunk nagy, szoba van, ráadásul két szinten lakunk, így persze rögtön mondtam, hogy igen, jöhet nyugodtan. Éjjel már meg is vette a repjegyet a "vájling-ra' (ahogy Ő mondja a Vueling-et :-D ), csütörtökön pedig nem sokkal 7 előtt felvettük Marbella-n a buszállomáson. Az estét kalandjai mesélésével töltötte, és bár nagyon kemény hónapot tudhatott maga mögött, azért a jókedvét megőrizte. Másnapra egy kis munkát szerveztem neki, amit lebeszéltem G-vel, hogy feltétlenül meg kell csinálni - az is elkészült. Tibor azon felül, hogy szakács, igazi ezermester és amikor mutogattam a lakásokat, bizony szörnyülködtünk nem keveset, hogy tennivaló az bizony lenne itt, legalább 2 évre való, mert a spanyolok a lazaságuknak köszönhetően szó szerint hagyják lepusztulni a lakásokat, a házakat. A víz/eső ellen való védekezés szinte ismeretlen fogalom, mindent kint hagynak a teraszon télre, amitől rozsdás lesz a fém, szétrohad a fa. A fürdőszobákban nincsen egy csempe, ami passzolna a mellette lévőhöz - értsd, síkban van. Persze itt hamar csak mosolyog az ember az ilyeneken - itt ez a természetes, megszokott színvonal.
Tibor azt is felajánlotta, hogy szívesen főz nekünk - mondtam, ez veszélyes, mert sokszor annyira unom már a napi főzöcskét, hogy ha túl jól csinálja, a végén nem fogjuk elengedni :-D
Szombaton mi felmentünk Mijas-ba Krisztiékhez, érkezett néhány csomagunk, meg a gyerekek szeretnek játszani, Tibor pedig Marbella-ra ment be és este ott is vettük fel - immáron 4 gyerekkel együtt, ugyanis K-ék is lejöttek megint. Kiderült, hogy Tibor még bébicsőszként is tökéletesen bevethető és imádják a gyerekek :-)
Este egy üveg sangria mellett beszélgettünk még egy csomót és megterveztük a másnapi ebédet: a másik lakásból kölcsönöztük volna a grillezőt, de kiderült, hogy nincs rácsa, nem lehet mire tenni a húst, úgyhogy szépen letisztotta a nálunk lévő, előző vendégek által kissé kétes tisztaságú Tefal grillezőt, és az előző este bepácolt húst a teraszon sütötte ki: volt mellé grillezett gomba, paprika, Kriszti csinált salátát, egyszóval, isteni ebédünk lett! Az egész lakóparkot betöltötte az illat, remélem a szomszédok is megéheztek :-)

Bár az ebéd után valóban jól esett volna egy szieszta, de mi gyorsan autóba ültünk és ebben a gyönyörű időben Gaucin-ba mentünk kirándulni. Harmadszori látogatásunkkor végre a várba is bejutottunk, amit a gyerekek nagyon élveztek :-)

Fejesugrás a mélyvízbe

Még jó, hogy tudok úszni.... :-)

Az történt ugyanis, hogy kedden, ahogy érkeztünk, jó nagy káosz fogadott minket itt, szegény németjeim egy alig kitakarított lakásba költöztek (bár lehet, hogy ők ebből semmit nem vettek észre), mivel egy óra alatt nem lehetett csodát művelni.....Én meg kaptam az alkalmon és felajánlottam G-nek, ha már úgyis itt lakunk, akkor én átvállalnám a kiadó apartmanok karbantartását meg mindenféle teendőket ami ezzel kapcsolatban akad. Ő pedig láthatóan nagyon örült, főleg, miután eléggé részletekbe menően megírtuk Krisztivel, hogy mikre is kéne sokkal de sokkal jobban figyelni.:-)
Ha már én (is) intézem a foglalásokat, akkor nekem az a minimum, hogy olyat adok ki a kezemből, amibe én is jó érzéssel költöznék. Kicsit ugyan hirtelen jött ez, bár már A-val terveztük, hogy besegít, ha úgy alakul, de most rám marad még minden, de nem is baj. Ez most egy teljes menet lesz legalább, foglalástól kezdve check-in, check out, takarítás, jelentés a javítandókról, a kisebb beszerzések, kis javítások amit meg tudok csinálni, úgyhogy aki ismer, az tudja, hogy ennél testhezállóbb feladatot keresve sem találhattam volna - imádok intézkedni, nyüzsögni, jönni-menni :-) Bele is vágtam rendesen, Anyukám szólt is, hogy rakjam kicsit lejjebb a mércémet takarításügyileg :-D A. biztos kiakadt volna, bár már tettem említést, hogy mik az elvárásaim (fakszni felső fokon).
Ez van hát most, úgyhogy nem tudom, mennyi idő lesz kirándulgatni, mert ápr. közepétől folyamatosan jönnek-mennek majd az általam szervezett vendégek is, vannak régóta elmaradt (általam cserére/felújításra) szorult dolgok, gondolom majd mindenki örülni fog, hogy egyik napról a másikra itt mindent fenekestől felforgatok :-D Bár meggyőződésem, hogy csak valóban magas színvonalon lehet szolgáltatást nyújtani és várni, hogy a vendégek visszatérjenek illetve ajánljanak minket - erről próbálom meggyőzni a többieket is. Szolgáltatásügyileg van hova fejlődni, a precíz munka itt nagyjából ismeretlen fogalom, most, hogy látom a többi lakást is alaposabban, hát mit mondjak.....a vízmértéket nem ismerik, vízszintes nincs (vagy nem sok), merőlegesekről már ne is beszéljünk, sok a tákolmány. Persze mit is várhatok, ha még az autószerelőnél is én mondom meg, hogy mi baja a kocsimnak (ráadásul kétszer), pedig aztán nem vagyok szakértő (csak volt autószerelő barátom, akitől sokat tanultam, melyik hang milyen hiba, mi milyen jelenséget produkál :-D ).
Ezt a "manana, manana" mentalitást meg majd szokni kell, mert amit holnapra ígérnek, az holnap is holnap lesz....nálam nincs ilyen, majd megnevelem a bandát. :-)
Ja és persze egyből lett kényszerítő körülmény, hogy meg kell tanulni spanyolul, mert ugye nem csak német meg angol vendégek jönnek.....majd a fülemre szerelek valamit, mert az idő most akkor is kevés lenne, ha 48 órából állna a nap. :-)