Vicces is van

Azért nem csak hátborzongatóan problémás vendégek léteznek szerencsére. Tegnap Jose papa - nyugdíjas bácsi jött két nővel, gondolom az egyik a felesége lehet - hívott telefonon, ami külön probléma, mert még így szemtől szembe csak megértem mit mondanak, de telefonba hadarva max. egy-egy szót csípek el, a többit meg találgatom. Felhívott hát valahonnan, csak gyanítottam, hogy nem talál ide, úgyhogy próbáltam némi ilyen egyszerű instrukciókat kinyögni, hogy "petrol station" ami elég nemzetközi és feltételezném, hogy megérti. Nem így történt, aztán még egyszer hívott, akkor már a felesége próbálkozott, de Ő csak elnevetgélte a végét, hogy nem értjük egymást - mindenesetre egyszer csak idetaláltak, valahogy mindig megérzem, ha a ház előtt megáll vki, hogy az hozzánk jön vagy sem. Jose bácsi tehát meglett, elmutogattuk egymásnak a dolgokat, végignézett mindent alaposan, számolgatta az ágyakat (hárman jöttek, gondolom hat ágy azért elég lett). Fél óra múlva megint mikor épp indultam valahova, integet, hogy baj van, nem jó a tévé. Kérdezte, itt van e G (ez a női G aki azt csinálja majdnem mint én csak egy másik urbanizációban), ezek szerint már nem  először van itt, ha Őt ismeri. Mondom nincs, én vagyok, de megoldom :-)
Mutatja hogy nem lehet bekapcsolni a tévét. Én már rögtön láttam, hogy be sincs dugva a konnektorba -  ordított amúgy, ott volt a teljes elosztó a tévé mellett - úgyhogy azzal kezdtem, hogy áramhoz juttattam szerencsétlen tévét. A felesége mutatta neki, hogy micsoda észlény, hogy ez nem jutott eszébe előbb....sebaj, én csak mosolyogtam. Nos, már volt, de akkor jött, hogy "no signal", akkor elkezdte hevesen nyomogatni a gombokat, de semmi, aztán mondtam, csak nyugi, meg dos momentos, ellenőrizzük, hogy a scart kábel meg az antenna kábel jól van e bedugva - nem volt. Kábel megigazítva, és lőn kép is, mindenki happy. Jose bácsi itt már a szívébe zárt, láttam rajta, mert utána mutatta, hogy még netje sincs, azt is oldjam meg neki. Fogtam kivittem a gépét a teraszra, jó kis spanyol windows, szerencsére a jelek ugyanazok :-D úgyhogy fél percen belül net is lett, Jose bácsi megveregette a vállamat és nem győzte mondogatni, hogy muy bien vagyok. Egy óra sem telt el, megint hívott, ezúttal a felesége, hogy gyertyát gyújtanánk (délután kettőkor!!!!!!!!!) de nincs gyufa. Hát, sajnos csalódást kellett okoznom, mert tüzet csiholni még nem tudok, gáztűzhelyek meg nincsenek. Azóta viszont nyugiban vannak. :-)

Ma is majdnem tébolyda

Mára össze kellett szervezni, hogy a lakás, ahol eddig laktunk, ki legyen takarítva és teljesen kész legyen 12-re, ki kellett cuccolni mindent. Egy hétre átjöttünk a régibe, ahol voltunk, úgyhogy most ide-oda fogunk vándorolni, még egyelőre poén az egész. Persze ahova jöttünk ma, ott 11-kor jöttek ki, tehát volt egy szűk órám, mindehhez; közben 11-kor még kicsekkolt a "3-an 3 légtérben-3 teraszon" német csapat, jobb, ha nem is látom őket többet. Óriási hiba volt elárulni, hogy itt lakom, mert a pasi naponta kétszer jött mindenféle hasfájással, hogy mi kell még, és miért nincs a teraszokon napágy, meg ilyenek. Napágy van a medencénél, mondtam, de az nekik nem jó, mert ott vannak mások is; aztán kiderült, mikor ma a mellettük lakó nagyon aranyos magyar család is elment, hogy a pasi a legapróbb zajra is nyitotta az ajtót, hogy mi van. Beszéltük is, hogy az ilyenek menjenek egy lakatlan szigetre nyaralni, ha az is zavarja, hogy a szomszéd lakásba 11-kor esik haza valaki este és ki meri nyitni az ajtót. Most hogy így belegondolok, egyre több német panaszkodott/ik a zajra, ugat a kutya, a szomszéd tologatja a székeket, éjfélkor beszélgetnek a teraszon, meg ilyenek. Hát ez van, nyár van, amúgy is ez Spanyolország, itt éjfélkor még a kicsik is dajdajoznak :-)
Délben jött a telefon, hogy az egyik spanyol család elcserélné a kétszobását nyaralásának hátralévő 2 hetére arra, ahol ez a hármas-német táborozott, úgyhogy kettőnek kellett nekiesni egyszerre takarításügyileg (36 fok van, csak írom). Eszembe jutott snow futásra ösztönzése, aztán gyorsan meggondoltam magam, én sem izzadtam szerintem kevésbé :-D
Ebédre idő ma nem volt, igaz, ebben a melegben étvágyunk sincs. Patrik ugye itt van velem, nagyon jól bírja a gyűrődést. Kicsit rászokott ugyan okoskára és kicsit ciki, hogy jobban kezeli mint én (de legalább valaki ért hozzá a családban). Hat után aztán indultunk a reptérre, elhozni az ismerősöket, akik itt laknak a közelben, gongütésre értem ki oda is, bedobtunk egy kávét, amire nem jutott idő egész nap, aztán úgy 11 előtt sikerült hazaérni, még kiszedni a mosásokat, kiteregetni....És ágyba éjfél előtt lassan sosem kerülünk, igaz, aludni a melegtől se nagyon lehet, meg attól sem, hogy valóban 1-2 ig kint ülnek sokan és dumálnak; most is még szülinapi buli van szembe lent, a gyerekek fociznak, talán hamarosan elcsendesülnek és kidőlnek. Én már kidőltem :-)

Még nincs vége!

Ezzel a hűtős párral sok a kaland. Már eleve rosszul kezdődött nekik is az egész útjuk, mert kiverték a balhét, hogy mi az, hogy nincs arra az időpontra szabad hely, amikor nekik szabijuk van és ha nem tudok helyet adni, akkor nekik 1000 EUR-ba kerül a repülőjegy - ilyen és ehhez hasonló balgasággal próbáltak hatni rám. Na én sem vagyok rest, megnéztem hol laknak, oké, legközelebbi reptér megvan, hát innen akárhogy nézem megy mondjuk a Ryanair, ami az adott napra akkor, amikor erről levelezgettünk, potom 35 EUR/fő volt. Mikor ezt  megemlítettem, hogy szó sincs 1000 EUR-s repjegyről, mert itt van a Ryan ami 35 EUR, akkor a következő kifogás az volt, hogy ők nem utaznak fapadossal és hogy Ryanair soha. Oké, semmi gond, akkor jöjjenek amivel akarnak. Megbeszéltük az időpontot, akkor kiderült, hogy az mégse jó (amiért verte a tamtamot először!!!) mert akkor meg üzleti tárgyalás van. Remek. Megvan az új időpont, megvan a repjegy, várjuk a nagy találkozást. Az utazás napján délután jön a telefon, hogy baj van, mert lekésték a repülőt, dugó volt az autópályán (na ja, aki nem akar Ryanair-rel repülni! :-) ). De majd jönnek holnap, vettek másik jegyet (?!). Ez már ketyeg rendesen ez a hét, látom, folynak az eurók (addig jó míg nem az enyém). Vasárnap megérkeznek, megint jön a telefon, hogy a bérautóval is baj van, de majd jönnek. Megérkeznek, remek, tök vidámak (én mondjuk a falat kaparnám, ha lekésném a repülőt). Kedden délelőtt jön a telefon, hogy nincs víz , nem tudnak zuhanyozni és a hűtő nem hűt. Mondom, a vízzel sokat kezdeni nem tudok, mert az itt nyáron simán előfordul, hogy elzárják, ki kell várni. De miért nem írják ki, kérdezik. Mert mondom ez Spanyolország, itt mindig minden váratlanul történik, és a reptéren is az van kiírva, hogy 19.40-kor érkezel, holott a gép még el sem indult ahonnan jön- ez a spanyol tempó, akinek nem tetszik, annak nem kell idejönni :-) De a hűtőt intézzük. Alig 2 óra múlva megy is az ember, megállapítja, hogy a hűtő halott, cserélni kell. Persze ilyenkor hívni kell a tulajt, mert ugye neki mindenre rá kell bólintani. A helyi boltban nincs hűtő méretben, ahogy írtam már, ezért meg kell rendelni. Visszajelzek, hogy vagy még kedden v. szerdán remélhetőleg jön a hűtő, 6 után jeleznek, hogy van víz, tudtak zuhanyozni. Boldog vagyok. ;-)
Másnap csend, hűtőről semmi hír délutánig, amikor is hívnak, hogy elcseszték a napjukat mert Sevilla-ba mentek volna, ehelyett a szobában ültek, de amúgy is, bevásároltak egy csomó kaját több száz euró értékben, mondván, az étterem drága és önellátásra készültek. Ez idáig rendben is lenne anyukám, de Sevilla-ban biztos nem fogsz nekiállni grillezni, mondom magamban, ez így sántít de nagyon.
Csak nyugi, beígérek még két éjszakát csak úgy. Mindenki boldog (mármint ők). A repjegyet megint  megveszik újra két nappal későbbre a Condornál, mert a Ryanairnél külön van a csomag és az drága(?!).  Csütörtökön délelőtt jelzem, hogy a hűtő pénteken azaz ma fog érkezni, este miután pontosítják az időpontot, küldök SMS-t is, hogy pontosan mikor. Ma reggel hívnak a hűtősök, kérik a címet, mindent egyeztetünk, 20 perc múlva ott vannak az ajtó előtt. Hívom a számot - telefon kikapcsolva. Telefon vissza, hogy nem jó, mert nincs ott senki, nincs másik kulcs, nem lehet szállítani. Egész nap próbálom hívni mind a két számukat, hangposta, telefon kikapcsolva. Este 22 órakor jön a telefon. Bocs, nem voltunk otthon. Semmi baj, mondom, vinnék a hűtőt akkor holnap. Gondolkozik. Holnap Ceuta-ra mennek, nem jó. Kérdezem, hogy a kulcsot esetleg beadná e, akkor berakjuk a hűtőt. Nem, az nem jó, de amúgy is, már nem kell a hűtő (??????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!). Nem tudok megszólalni, eddig iszonyú fontos volt, most hirtelen rájöttek, hogy kirándulgatnak és amúgy sem tudnak igazán mit kezdeni a hűtővel, ha napközben nincsenek otthon. Hűtő tehát NEM KELL, ezt sokszor elismétlik, nincs szükségük hűtőre!!!!!
Na ezt kapd ki :-)

Bolondok háza

Jó rég nem írtam, pedig aztán lenne mit, ha kirándulásokról nem is, de vendégsztorikról mindenképp. Egészen el vagyok ám képedve, hogy micsoda vendégek léteznek, micsoda pofátlanságokra meg hazugságokra képesek, bár az a helyzet, hogy én se ma jöttem a falvédőről, úgyhogy ehhez elég rossz személyt fogtak ki, mert én biza nem veszek ám be semmit mindent :-)
Itt a nyakunkon a főszezon, a múlt szombat volt az első nagyon húzós nap, sok vendég, abból egy német család nagyon problémás. Már a foglaláskor problémás volt, jobbra-balra trükközött, nem írom le a teljes sztorit, mert agyvérzést kapnék;  lényeg, hogy megkapta a visszaigazolást áprilisban, elfogadta, előleg nem jött, foglalás törölve lett. Se kép se hang, egyszer csak beállított tök váratlanul, holott a repülővel érkező vendégektől mindig elkérjük/elkérem a repülőjárat adatait, hogy tudjam, kb. mikorra számíthatok rájuk. Még akkor sem telefonáltak mikor ideértek (pedig tudták a számomat), végigkérdezték a nemtudomhányház lakóit, hogy ismernek e engem, aztán végre találtak valakit, aki elvezette őket hozzám. Kérdeztem is, hogy miért nem szóltak, meg miért nem írták meg a repülőjáratot, erre van pofájuk azt mondani, hogy körúton vannak hosszú ideig Spanyolországban és nem tudták mikor érkeznek.....ehhez képest hófehér az egész család (biztos egy szobában töltötték az elmúlt hetet) de virítóan; márpedig süt a nap rendesen, 30 fok felett jócskán, az ember 5 percre kimegy már piros az arca, szóval nehogy már ilyen hülyeséggel etessenek be. Végül meg tudtunk egyezni, bár teljesen véletlen volt, hogy akadt még egy szabad apartman, az is a héten derült ki, hogy a tulaj nem tudja eladni és itt a nyár, inkább kiadja. Ja és a 3 embernek (Anya, Apa, Nagylány) 3 szoba és 3 külön terasz kellett, biztos nem viselik egymást egy légtérben :-D
A másik helyen a kutyaugatástól lett ideges egy család, de itt a spanyol törvények értelmében nem nagyon lehet mit csinálni, szólni kell először a tulajnak, hogy az ember hívja a rendőrséget, ha nem változik a helyzet. De persze a német ezt nem érti, mert ott azonnal rohan feljelenteni, és nem érti, itt miért nem így működik :-)
A harmadik a hétre, hogy ne unatkozzak, bedöglött a hűtő az egyik lakásban. Rögtön megnéztük, halott a hűtő, nincs mese, másikat kell rendelni. Nem volt a helyi boltban méretben, meg kellett telefonon rendelni, pár nap mire szállítják, sajnálom, mondtam, gyorsabban itt nem megy. Erre azt hitte a vendég, hogy másnap jön a hűtő (nem ígértem semmit hiszen nem én szállítom!), azt mondja, hogy többszáz EUR értékben bevásárolt hűteni való cuccot (jelzem, szerdán vásárol, miközben péntek hajnalban már indult volna haza!) és az megromlott, ki kellett dobni... Én nem tudom, hogy ezek miért néznek engem totál hülyének, ki az, aki 2 napra többszáz eurónyi hűtenivalót vesz?? Szóval így zajlik most az élet, amúgy élvezem ám ezeket a szitukat, lerendezem őket, de azért fogom a fejem, hogy miért próbálják az embert palira venni :-)

"Mintha itt lenne, csak nem mond semmit"

A régi tervek szerint tegnap mentünk volna haza mind a négyen - én egy kis időre, a gyerekek a nyárra. A repjeggyel szerencsénk volt, miután nincs kötelező időpont, az ár volt a döntő. A 3 hónap nagyon hamar eltelt, és az utóbbi két-három hétben már teljesen ráhangolódtak a hazamenetelre a gyerekek. Pontosabban, egészen 2 hétig: Patrik ugyanis kijelentette, hogy inkább mégis maradna velem. Miután kiderült, hogy teljesen bizonytalan, hogy egyáltalán bármikor a nyáron - főszezon közepén - haza tudnék jutni, úgy döntött a nagyfiú, hogy nem biztos, hogy olyan sok időt kibírna nélkülem. :-) Majdnem naponta megkérdeztük, de kitartott a véleménye mellett, úgyhogy be se csekkoltam már tegnap. Szerencsére a gép későn indult - mivel eleve másfél órás késéssel indult Bud-ról, így nem rohantunk. Még egy búcsúfagyira betértünk Marbella-ra, aztán indultunk a reptérre. Először útközben hangzott el P szájából, hogy Ő inkább mégis hazamegy, mert hiányzik a szobája - de mondtuk, hogy ez már sajnos nem jön most össze. Azért ettől sem esett kétségbe :-)
A gyerekek - míg bejutottunk a terminálra - egymást ölelgetve vonultak végig, tényleg nagyon cukik voltak, aztán szépen elbúcsúztunk tőlük és indultunk hazafelé. Útközben elbeszélgettünk a világ dolgairól - egészen meglepő módon olykor rettentő felnőttes megnyilvánulásai vannak a fiúnak.
Az este szép csendben telt; az utolsó két hétben szó szerint legyilkolták az idegeimet az örökös civakodással és cukkolással, úgyhogy mondogattam is, hogy nekik is jót fog tenni így a különlét (hát még nekem). Miután tegnap még indulás előtt mindent elpakoltunk - legalábbis próbáltam elérni -, este P szerette volna berendezni a babaházat. Amíg én a radaron követtem Lindáék gépét (Szardínia és Róma felett ment a gép, később kiderült, fentről felismerték Rómát), addig Ő berendezte a lakot. Miután leszálltak, elvackoltuk magunkat mi is, aztán reggel kezdődött is a játék. Jött-ment a fürdőszobából a szobába, és egyre mondogatta, hogy olyan, mintha Linda itt lenne, csak nem mond semmit és én se mondjam, hogy nincs itt :-) Persze megbeszéltük, hogy naponta háromszor skype-olunk majd, beszámolunk a történésekről, bár erre kevés esélyt látok, miután Lindát a mai évzárón szó szerint szétszedték a lányok, annyira örültek neki :-) Neki a nyár a barátnőzésről fog már alapvetően szólni, és persze a tábor is a nyár fénypontja lesz, amit a tanítónénijével és az osztálytársaival fog tölteni sok kirándulással, közös főzőcskével - nekem meg sok munkáról :-) Bár éppen  gondolkodtam ezen is, itt valahogy akármennyire is sűrű egy nap, valahogy mégis folyamatosan olyan érzésem van, mintha egész évben nyaralnék ;-)

Fehér falvak Andalúziában 2. - Medina Sidonia

Eltelt legalább 3-4 hét, hogy nem jutottunk el új helyre, időm se volt írni: a munkával kapcsolatos teendőkről úgy gondoltam, kevésbé szórakoztató (bár némely vendég annál inkább); este örültem, ha végre ágyba esem.   Itt erőteljesen beindult az élet, a vendégek jönnek-mennek és persze a teendők is sokasodnak, folyamatosan jönnek be a foglalások és nem kevés idő mindenféle ajánlatokat írogatni. De addig jó, amíg az embernek van mit csinálnia :-)
Szerdán megérkezett J is, aki persze menne minden nap; tegnap végre nem volt semmi különösebb teendő, úgyhogy rábólintottam, menjünk. Ilyenkor igyekszünk új helyeket felfedezni: a netről kikerestem a pueblo blanco-k listáját, melyeket szeretnénk egytől egyig végigjárni (bár jövőre is itt leszünk és ezek a falvak aztán tényleg nem futnak el előlünk). A választás a viszonylag könnyen és (autópályán) gyorsan megközelíthető Medina Sidonia-ra esett, de ha már arra jártunk, akkor beiktattuk még Alcala de los Gazules-t is. Itt álltunk meg először. A falut vasárnap délben igazán nem sok turista látogatta, bár miután felmentünk a tetején álló templomba, azért meg is állapítottam, hogy annyira nem nagy szám ez a falu.

Alcala de los Gazules

• Iglesia Mayor Parroquial de San Jorge - Alcala de los Gazules

Innen mentünk át Medina Sidonia-ba, ami hivatalosan is "Pueblo Blanco", Alcala-val ellentétben.

A gyerekek kicsit nyűglődtek a melegtől, így ameddig lehetett, kocsival mentünk fel. A Plaza de Espana-ra érve egészen meglepett a nagy tér, mely tele volt emberekkel, sok árussal és az éttermek előtti kiülős helyek is szinte tele voltak.

Plaza de Espana - Medina Sidonia

Vasárnap lévén itt az a szokás, hogy válság ide vagy oda, a család apraja-nagyja beül egy étterembe és szimplán jól érzik magukat :-)

Iglesia Sta. María la Mayor - mögötte az Alcazar

Alcazar

Medina Sidonia viszonylag közel fekszik az óceánparthoz, így úgy döntöttünk, hogy ha már itt járunk és szép az idő is, akkor lássunk egy kis vizet is. Az óceán partját nagyjából végig ismerjük már Tarifától egészen Cádiz-ig, de Barbate alatt Zahara és Atlanterra (Atlanterra "zsákfalu") valahogy mindig kimaradt.
Először Zahara-n álltunk meg, és úgy látszik, kezd átalakulni a belső hőmérőm, mert bár sütött a nap, képes voltam felvenni hosszúujjú polár pulcsit, a szél ugyanis fújt. A bátrabbak persze bemerészkedtek az óceánba, a gyerekek is befutottak, igaz, utána meg akartak fagyni :-) Itthon persze láttuk este, hogy a fázás ellenére a nap jól megkapott minket (főleg engem, mert csak nekem van fehér bőröm), a gyerekek rögtön barnulnak.
Miután kellően homokosak is lettünk, átnéztünk még Atlanterrába (4 km) és bizony, itt ámultunk a legnagyobbat: igazi kis gyöngyszem, az útikönyvek alig (vagy sehogy) sem említik, kimondott kis ékszerdoboz jól eldugott helyen. A part frenetikus; a végében a világítótoronnyal (Faro Camarinal), ahova fel lehet sétálni és a másik oldalon a vállalkozóbbak nudizhatnak kicsit.
A partszakasz középső részén található a "bunker" : ez az egyik legkedveltebb partszakasz, ahogy láttam.

A világítótornyon túl már Bolonia fekszik, de kocsival nem lehet átmenni sajnos a hegyen, az katonai terület. Bár mi tavaly mikor Bolonia-n jártunk, jó messzire felmerészkedtünk a hegyen, de amikor túl sok helyen omlott a szikla, ott inkább visszafordultunk. A google szerint sincs út (bár most láttunk egy épülő új utat, kiváncsi vagyok, hova vezet).

Atlanterra kísértetiesen emlékeztetett Morairára a Costa Blanca-n: a sziklás hegyoldalba bújtatva komoly villákat építettek. Ez a hely (sem) a tömegturizmusról szól. Bár van egy nagyobb szálloda, az illeszkedik a környezetbe, de komolyabb, nagyobb építkezések szerencsére itt sincsenek. Persze ez az árakon is meglátszik: egy szoba a Melia Atlanterra-ban bizony igencsak 100 EUR felett mozog 2 főre.

Ide még mindenképpen vissza fogunk jönni, a világítótoronyba felmenni mindenképpen megéri és gondolom, onnan még pompásabb a panoráma: tiszta időben magasan emelkedik ki a vízből az Atlasz-hegység Marokkóban.

A jól sikerült napot Tarifán a múltkor tesztelt Pedro Patata-s vacsorával zártuk - a kaja természetesen most is kiváló volt :-) Azt viszont megállapítottuk, hogy ezt a remek éttermet ha mondjuk Mo.-on lenne, kapásból bezárnák: a kis előtérből jobbra nyílik a konyha, mellette a WC; az előtérben a polcon a poharak, ott engedik a sört - engem mondjuk nem zavart, de itt HACCP rendszerről ugye nem beszélhetünk ;-)

A gyerekek mindent tudnak

Ezt most kaptam egy kedves barátnőmtől és úgy döntöttem, muszáj felraknom :-)

A gyerekek mindent tudnak !!!

Anya pocijában van egy baba, csak azt nem tudom, hogyan nyelte le.

A félsziget egy olyan sziget, amit nem fejeztek be teljesen.

A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel.

Minél öregebb az ember, annál drágábbak lesznek a fogai.

Amikor a Nagyinak fájnak a fogai, egyszerûen pohárba teszi õket.

Egyszer olyan beteg voltam, hogy 40 kiló lázam volt.

Nekem már nincsen Nagyim, elültettük a temetõben.

A svájci teheneket elsõsorban csokigyártáshoz használják fel.

Szardínia lakosait szardíniának hívják.

Hogy jó legyen, a kórházi nõvérkének teljesen sterilnek kell lennie.

Az orvosok azt mondják, hogy a halálos betegségek a legrosszabbak.

Amikor a kistesóm született, akkumulátorba kellett tenni.

A lepke egy olyan rovar, amely a helikopterek családjából származik.

A leghasznosabb állat a disznó. Mindene felhasználható, elejébõl-hátuljából hús van, a bõrébõl cipõ, a szõrébõl kefe, a nevével meg káromkodni lehet.

Az állatkert egy szuper hely. Olyan állatokat is lehet látni, amelyek nem is léteznek.

Nem vagyok megkeresztelve, de azért be vagyok oltva.

Az életbiztosítás egy olyan pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet.

Nem tudom hány éves vagyok, mert ez állandóan változik.

Nagyon megijedtem, amikor Anya megbetegedett. Azt hittem, Apu fog fõzni ránk.

Az akvárium egy mini tenger, ahol a házi halacskák úsznak.

A gyerektartás a gyerekek fizetése, amikor apa elköltözik otthonról.

Az örökbefogadás sokkal jobb lehetõség, mint a szülés. A szülõk saját maguk 

választhatják ki a gyereket és nem kell mindenáron elfogadniuk, azt amit éppen kapnak.

Minden hal termel ikrát, az oroszok még kaviárt is.

A teheneknek nem szabad gyorsan futniuk, nehogy kilötyögjön a tejük.

A férfiak nálunk csak egy nõvel házasodhatnak. Ezt úgy hívják, hogy monotónia.

Nem értem, miért haragszik annyira anya, hogy összetörtem a vázát. Úgyis már öreg volt és kínai, nem is a miénk.

A nõvérem már megint kitûnõvel fejezte be az osztályt, csupa ötösökkel. Fogadjunk, hogy szándékosan csinálja ezt velem!

A nagyi elköltözött a túlvilágra. Most már nekem is van valakim külföldön ..