Gibraltár két keréken

Igen, tudom, most voltunk alig pár napja.... :-) De Kriszti hívott tegnap, hogy ma ünnepnap van, suliszünet, leugranának Gib-re, üzlethelyiségeket vizslatni a férjével. Mondtam persze, menjünk, Linda tegnap úgyis dupla mennyiséget tanult, előbbre is vagyunk. Mivel iszonyú sor volt, kint kerestünk parkolóhelyet, ami ugye nem volt egyszerű, keringtünk jódarabig. Végül csak összejött, a gyerekek jöttek a rolleren, én meg gyalog málháztam az ebéddel meg a nélkülözhetetlen cuccokkal a hátamon :-) A kifutópályát az orrunk előtt zárták le, épp egy easyjet készült felszállni, de annyira gyorsan történt mindez, hogy mindössze egy elkapkodott és meglehetősen csálé fotóra telt:

Hatalmas tömeg volt, közben Krisztiék is gyalogosan utolértek minket, csak úgy hömpölyögtünk befele - csodálkoztam, hogy fér el ebben a kis országban ennyi ember :-D Igazából utálom a tömeget, vasárnap nagyon jó volt, de itt folyton remegni, hogy hol a gyerek, hát nem volt egyszerű.

Meg is beszéltük, hogy legközelebb majd, ha a Juditékkal megyünk Gib-re, akkor felülünk végre egy ilyen piroskára :-)

A Main Street-en továbbra is hömpölygött az embertömeg, már voltunk párszor Giben, de ekkora tömeg még sosem volt.

Main Street -i embertömeg

Egy idő után meguntuk és felkanyarodtunk a szikla felé. Itt már sokkal jobb volt, leszámítva, hogy felfele kellett menni :-) Viszont olyat láttunk, amit eddig kocsival nem.

Az egyik háznál a tulajdonos kidíszitette a portálját, kirakta a beszélő papagájait, de még egy teknősbéka is ott sétált az ajtó előtt. A gyerekek jól eldumáltak a papagájokkal :-)

Gibraltár terjeszkedik

Ott jövünk be Gib-re, keresztezve a kifutópályát

Fentről persze nagyon jó volt a kilátás, csak a tűző napon 32 fokban felfele, 4 gyerekkel és két rollerrel azért nem kispályás :-)

Mire lejöttünk, mondtam Krisztinek, hogy nagyon leesett az "ingerküszöböm", ami azt jelenti kábé, hogy senki nem szóljon hozzám :-) Nyűgös voltam, sok volt a napból, a gyerekek is elfáradtak - összvissz kb. 5-6 km-t mentünk gyalog(!) , az emberek sem fogytak, úgyhogy minél hamarabb a kocsihoz akartam érni. Bár megfordult a fejemben, hogy befele már ugye délután nincs sor, és visszajövök friss tejszínért a Morrisonsba, de kifele akkora sorállás volt, hogy gyorsan meggondoltam magam. Valami okból kifolyólag nagyon lassan haladtak kifele a kocsik, ezért jó fél órán át tülköltek, gondolom azért, hogy csipkedjék magukat a határon. Bár azt mondtam, hogy most egy időre elég volt Gibraltárra, óhatatlan lesz, hogy következő Vendégeinkkel, meg a Juditékkal újra elmenjünk :-) Na, azért annyira nem lesz rossz ;-)