Barcelona - 2.nap

Péntek reggel nem kapkodtam el a felkelést, főleg, hogy alig bírtam megmozdulni, olyan izomlázam lett. Mióta Budapesten vagyunk, nem sokat mentünk, főleg nem kirándulgattunk, meg hideg is van, elpunnyadtam kissé - de ez a két nap jó edzés volt Rómára is.
Nagynehezen fél 9 felé felkeltem azért; a reggeli kávé már melegen várt a konyhában, ez nagyon jó volt, letargikusan tud érinteni, ha nem kávéval ébredhetek. A reggeli persze semmi extra nem volt, egy mű-zsemle baracklekvárral, a többire már nem is néztem rá. Délig elvoltam vele így is.
A szállás ahogy már írtam, a Sagrada Familia mellett volt, a C. Marina-n. 9-kor már hallottam a harangjátékot. 10-kor indultam, beszereztem egy hűtőmágnest a sarki boltban - megbeszéltük, hogy ez lesz az egyetlen emlék, amit minden útról hozunk majd -, és körbejártam a Sagrada-t. Bemenni nem készültem, sorállás egyáltalán nem volt. Sajnos eléggé be van állványozva körbe, ez zavaró volt, a daru is ott van még középen, ahogy 15 éve is ott volt. Nem nagy élvezet így fotózni, próbáltam kikerülni, ami nem oda illik.
Innen az Avenida Gaudí-n sétáltam fel egészen a Hospital de la Santa Creu i Sant Pau-ig. A könyv szerint ide kevés turista jut el, pedig érdemes megnézni. 20 épületből áll a kórház és éppen felújítják. Úgy gondoltam, hogy körbejárom az épülettömböt, de aztán átvágtam a kórház területén, keresztbe, így végignéztem az épületeket - valóban egészen fantasztikus, főleg, ha kész lesz teljesen. A felső, északi részen persze már abszolút modern épületeket is felhúztak pár éve, de akkor is hatalmas területen helyezkedik el.

Avenida Gaudi és a háttérben a kórház

Innen a terveim szerint átsétáltam a Güell Parc-hoz, és persze miért is ne a park bejárata előtt jelezzen a kamera, hogy az aksikban alig van már tartalék......Nem sokat érnek a tölthető aksik, nálunk rendre elég hamar kinyiffanak, többet nem is veszek. Spórolósra vettem hát a figurát, mert bolt sehol nem volt persze, ahol elemet vehettem volna. Ha szembe állunk a Güell bejáratával, akkor én az északkeleti oldalon, viszonylag egy fentebbi kapun mentem be, innen körbe lehet járni a felső részt illetve átsétálni a nyugati oldalon található kereszthez.

Tibidabo a távolban - jövő hétre betervezve! :-)

A Güell-től le lehet sétálni a P. Lesseps metróállomásig, de végül meggyőztem magam, hogy jobb lesz lesétálni a P. Gracia-n, ami egy nagyon jó döntésnek bizonyult utólag. Így ugyanis akaratlanul is láthattam a Casa Milá-t, Gaudi utolsó munkáját:

Casa Milá

Ez a lakóépület 1984-től a Világörökség része.

Kicsit továbbhaladva a központ felé található a Casa Battló:

Mellette pedig a Casa Amattler, mely skandináv gót stílusban épült:

Maga a P. Gracia végig nagyon szép, tele van elegáns házakkal, neves üzletekkel.

A reptéri vonat is itt áll meg, a P. Gracia-n, viszont megint bekavart, mint előző nap, hogy nem ott van a megálló, ahol a többi metróé, két sarokkal az Aragó felé kellett gyalogolni, de egy bőröndös nő segített és mondta, hogy menjek vele :-) Igaz, most sem tudtam behatárolni a térképen, hogy pontosan melyik sarkon is van a megálló, talán majd legközelebb. A reptérre 15.30-ra értem ki, a Ryanair 17.10-kor indult Brüsszel Charleroi-ra. Secu gyors, de kicsit morcos, hogy miért nem ittam meg kint a vizet. Mivel még nem volt feltüntetve, hogy melyik kapunál lesz a beszállás, így beültem filmet nézni, de mire felocsúdtam, már hatalmas sor állt, mégis előbb írták ki a gate számát. Szúrópróbaszerűen rakatták bele a kézipogyókat a keretbe, úgyhogy ez vicces is volt hátulról, mert egy srác ugyan belepréselte a bőröndjét a keretbe, de kivenni már nem tudta és az első nagy lendületnél jól képen is vágta szegényt a táblás fémkeret. Végül 10p vacakolás után kioperálta a bőröndöt - mondjuk én nem értem, hogy otthon miért nem használnak centit az emberek, elég egyértelműen 100 helyen le van írva, hogy mekkora lehet a max. méret. A kis kézitáskákat mindenkinek belepaszíroztatták a bőröndbe, engem meg irigykedve néztek, mert nekem csak tényleg egy kis hátim volt :-) Voltak, akik befogadták más csomagját - ilyet sem láttam még.
Gyors beszállás után időben felszálltunk jó sok gurulás után és búcsút intettem egy ilyen szép képpel Barcelona-nak:

A tenger felé szálltunk fel és nekem furcsa volt, de délről fordultunk be a szárazföld felé. Apukám nézett végig a flightradar24-on és azt mondta, hogy szinte Bordeaux felé ment a gép. Én sokat nem láttam, felhős volt teljesen. Sima út volt, néha 1-2 perces rázások, de semmi vész. Újra elővettem az előző napi filmet, gondoltam, megnézem, miket ismerek fel jobban a filmből, és persze egyből szemet szúrt a Parc de la Ciutadella, a csónakázótó - és olyan jó érzés volt, hogy előző nap én is ott jártam :-)

Összegezve, az út nagyon jól sikerült. Élveztem, hogy a saját tempómban megyek, nem kell senkire várni. Sokat láttam, nyilván gyerekekkel nem lehetne ennyit vállalni és határozottan jó döntés volt, hogy végig gyalogoltam, bár ez valóban nagyon fárasztó volt.  Jólesett a csend és a nyugalom, a kikapcsolódás, gyerekmentesség, viszont óriási hátulütője, hogy ehhez még 2 nap alatt is olyan szinten hozzá lehet szokni, hogy most kissé nehezen viselem a saját gyerekeimet ;-) Mondtam is, mikor tegnap itt cirkuszoltak, hogy na én akkor fordulok is vissza :-D

Barcelona-ban nagy kiárusítások voltak, Patriknak be is szereztem egy jó kis bőrcipőt, de ez sajnos kicsi lett; viszont annyira rendesek voltak a boltban, hogy eltették a dobozát jövő hétig, amikor is újra ott leszek egy napot, és így kicserélhetem nagyobbra. A csomagméret azonban most nem tett lehetővé nagyobb bevásárlást :-(

A költségekről pedig: a legdrágább 15 EUR a szállás volt :-) bőven 10e Ft alatt jöttem ki a két napban, repjeggyel, kajával, két jegyet használtam a T10-ből (2 EUR összesen). Kp-ben összesen eleve 10 EUR-t vittem csak, többi kártyán (ettől mondjuk néhányan sokkot kaptak), de visszaúton még volt nálam 3 EUR. 3 ment el eleve a hűtőmágnesre.... szóval lehet olcsón utazni, ilyen lehetőségem pedig máskor már nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz, egyelőre rendesen felszöktek az árak, ezért is szeretném kihasználni a már lefoglaltakat.

Barcelona pedig most sokkal pozitívabb hatással volt rám, mint akár '94-ben vagy '98-ban, élhető a város, szellős, széles sugárutakkal, jó közlekedéssel. Melegen ajánlom mindenkinek!

Barcelona izomlázzal

Kezdjük az elején :-)

3 óra alvás után csütörtök hajnalban furcsa módon simán kipattantam az ágyból (bezzeg 6.45-kor nem szokott ilyen könnyen menni, ha suliba kell indulni :-) ), és 4.10-kor már robogtam a reptér felé. A kocsit a tervek szerint a Tesco parkolóban hagytam, ahogy mások is csinálják, és a reggeli edzés is megvolt, ugyanis centire 4.55-re értem oda és futnom kellett a buszhoz. Jött is egyből, mondjuk a buszjegy árától elájultam - 450 Ft. A secu sima ügy volt, elég sokan voltak amúgy, de jól haladtunk. A3-ról mentünk, itt három beszállókapu van, tömeg volt, és rosszul van szervezve, nem mindenki látja a lépcsőről, hogy hova kell állnia. Előttem egy szőke ciklon 3 cm vastag talpú és 13 cm tűsarkú cipőben örült a barcelonai városnézésnek (???)  - az én lábom a kényelmes laposban is lerohadt szó szerint... nem vagyunk egyformák :-)
A gépen 11.sorban és jobb oldalon ültem - egyedül a három ülésen, ablak mellett. Aludni nem tudtam, bár fáradt voltam, úgyhogy előszedtem a filmet - és persze megint beütött az a "véletlen", hogy itthon a 120 filmből sikerült kiválasztani pont azt teljesen találomra (csak cím alapján választottam, fogalmam sem volt miről szól) azt a filmet, ami éppen Barcelona-ban játszódik...na ilyen nincs :-)
9-kor már a vonaton ültem kisebb kavargás után, nem volt jól kitáblázva a vonat, és 9.30-kor már a P. Gracia megállónál sakkoztam, hogy merre van a tenger, hol van kelet - mert az ugye nem látszik, ha felhős az ég, kacsáztam itt is - mint utóbb kiderült, a megálló nem pont a P. Gracia-n van, ezért volt a kavalkád. Végül elindultam a Barri Gótic felé, kissé kerülő úton :-) Egy gyors pihenő a Starbucks-ban, egy capuccino mellett bejelentkeztem, hogy megvagyok és élek.
Innen végül eljutottam a hangulatos Óvárosba és igyekeztem keresztbe-kasul bejárni az összes kis utcát. Tele van hangulatos kis üzletekkel, éttermekkel, az ember tényleg nem nagyon tudna választani, ha kéne. Ezen a részen nem láttam igazán rosszarcú embert, semmi félelmetes nem volt, még a Rambla-n sem. Lesétáltam egészen a kikötőig, ott illúziórombolóan a McDo-ban kötöttem ki, muszáj volt töltenem a tabletet (ez a függőség :-D ) meg van wifi, amúgy sem akartam sokat enni. Innen besétáltam újra az Óvárosba, a Katedrálishoz, viszont mivel 13-17 óra között fizetős, úgy döntöttem, hogy akkor majd inkább visszajövök 17.15-re - ahogy sokan mások is tettek. A Katedrális tehát csak sziesztaidőben fizetős (6EUR), a többiben ingyenesen látogatható. Nagyon szép amúgy, képek is jönnek majd természetesen.
A C.Ferran-on végigsétáltam, mondván elmegyek addig az Arco del Triunfo-hoz, de valahogy bekavarodtam megint, és nem pont azon az útvonalon sikerült a megközelítés, hanem attól kicsit északabbra,  de a célt végül is megtaláltam. Innen lefele a kikötő felé található a Parc de la Ciutadella, itt van a katalán Parlament is, egy szép csónakázótó, sokan járnak ide futni, jógázni, meg mindenfélék zajlottak éppen csütörtök délután. Kis pihenő után visszamentem a Katedrálishoz a C. Princesa-n, itt láttam egy nagyon egyedi fagylaltozót, de végül nem csábultam el (majd legközelebb). Olasz fagyi, mindenféle mesterséges cucc nélkül, többen vásároltak, de annyira nem volt melegem - bár 14 fokot írtak a hőmérők.
A Rambla-t én nem találtam különösebben "veszélyesnek" így ránézésre, de az első pár órában betartottam a biztonsági óvintézkedéseimet: igyekeztem nem turistának látszani, de egy idő után nem bírtam, hogy nincs a kezemben a térkép és hogy nem tudok azonnal fotózni, ha akarok.
Éjjel indulás előtt az utolsó pillanatban megfutamodtam a sokágyas kórterem gondolata elől, és végül alig pár euróval többért egy B&B-t foglaltam a Sagrada Familia mellett. Arra gondoltam, hogy ha egy sokágyasban a közelemben horkolnak, akkor annyi az éjszakámnak.... Elcsigázottan tettem az utolsó lépéseket a hostel felé, mikor jött az sms a szállásadótól, hogy 7-ig oda kéne érnem. Kicsit meglepődtem aztán a helyen, mert ez mindössze egy nagy lakás volt, 4 szobával, közös fürdő, közös konyha, de rajtam kivül akkor még senki nem volt, csak reggel derült ki, hogy egy idősebb pasi volt a fiával a mellettem lévő szobában - szóval nem bántam meg, nagyon jól aludtam. A szállásadó nem beszélt angolul, kiderült, hogy kártyával nem tudok fizetni (az is, hogy én néztem be :-D ), de tök rendes volt, mondta, jön a barátja és megbeszéljük. Kérdeztem, hogy van-e esetleg paypal-juk, mert akkor egyből átlövöm a pénzt. 8 körül befutott a srác (aki ama bizonyos 70%-ba tartozik :-) ), és mondta egyből, semmi gond, elnézést is kért, jövő héttől már lesz kártyás fizetés is, de megadta a címet, én meg pp-n átküldtem a money-t, szuper rugalmasak voltak. Nagyon jól aludtam, bár 10-kor még vki fent focimeccset nézett és üvöltött, ha gólt lőttek, voltak is félelmeim, mi lesz itt, de elég fáradt voltam, úgyhogy durmoltam a két tollpaplan alatt rendesen (nem volt fűtés, de nem is hiányzott, nem volt hideg).
Folyt. köv. este :-)

Kikötő - árboc-dzsungel

La Rambla

Pl. Reial

Bonboneria

Óvárosi hangulat

Arc de Triomphe

Katalán Parlament a

C. Princesa hangulat

Utolsó órák

indulás előtt! :-) J ugyan megkérdezte ma ironikusan, hogy jövök e Vele egy utolsó vacsorára, nem tudom mit tud, amit én nem.
Az vicces, hogy kb. ugyanannyit készülök, mintha egy hétre és négy bőröndre mennék... szállást még nem foglaltam le, majd hajnalban, addig rágódom még; odáig finomítottam a dolgokon, hogy egy női hálóst választottam 4 főre, nehogy kifogjak néhány szagos pasit akik még horkolnak is. A négyágyasban még wifi is lesz az ágyamban! Sőt, még az a reménysugár is felvillant, hogy mivel én nem teljesen az a korosztály vagyok már, aki hostelbe jár és sokágyas hálóban alszik, talán a fiatalabbak az ismerkedés reményében hátha a 14 ágyas koedukáltat választják és akkor én egyedül lehetek :-D Na, majd beszámolok.
Felraktam 3 filmet meg sok zenét a tabletre, minden működik, mondtam is J-nek az imént, hogy a repülőn mellettem ülők is nézhetik a filmet 2 EUR-ért. Azt mondta nem baj, ha pozitív pénztárcával zárom az utat (ugye 1-1 EUR a repjegy, + egy 9-es) Jó úton haladok. 3 gyönyörű színes metróvonal-térképet is nyomtattam, akár azok is árulhatók?! Flögi riadalmaira is készültem, betettem pluszban 3 bankkártyát "feltűnő" helyre, amihez ha kést szegeznének a torkomhoz, még a pin-kódot is szívesen elárulom. Bevallom megfordult a fejemben, hogy ha leszállok, veszek egy pengeéles kést, önvédelmi célokra. A térképet nem magoltam be, még lesz rá időm a repülőn, néhány megállót viszont igen, hogy ne kelljen folyton a térképet kuksolni, vagy megyek, amerre a Sagrada Familia tornyait látom. Nem tudom, mennyire lesz kockázatos zenét hallgatva sétálgatnom, így nem hallom, ha mögöttem oson valaki. A fényképezőgépet sajnálnám, de nem volt drága, majdnem új, ebayes szerzemény fillérekért. Csak nem akasztják le a nyakamból. Ruhanemű minimó, egy váltás, meg alvós, szállodai papucs, sztem 3 kg ha leszek max. Igaz, hozni sem fogok tudni sokmindent, pedig ott lenne időm még vásárolni is, amire itt Budapesten sosem visz a lélek, hogy bemenjek a city-be.
Az izgalom miatt persze aludni nem sokat fogok már látom, nincs itthon Martini sem, amitől kicsit bekábulnék. Legalább holnap estére jól elfáradok és talán alszom is.
Már csak az idő kedvezzen, mert itt elkezdett kicsit fagyni, remélem nem lesz ónoseső.
Jelentkezem BCN-ből holnap :-)

Hamisítatlan tél

A gyerekek délelőtt kettő, most délután ki tudja, hány órát töltenek kint a hóban :-) Délelőtt még eléggé porhó volt, nem lehetett hóembert építeni, úgyhogy a fehér közepébe a karácsonyfa levágott ágait dugdosták bele, illetve csináltak egy fenyőgalyakkal borított hókunyhót :-)
Gyorsan csináltam pár fotót, bár azt megállapítottam, hogy nem igazán színesek a képek - na mondanom sem kell, miért :-)

Ösvény a kapuhoz :-)

Nagyra nőtt karácsonyfa 

Majd ha elkészül a hóember, azt is felrakom :-)

Hóimádók

Éjjel jó nagy hó esett, én már gondoltam éjjel, hogy ebből lesz valami, annyira intenzíven havazott. Mondjuk, ilyen erővel fel se kellett volna kelni reggel 7 előtt, de már mindegy. Kinéztem, hogy ilyen időben nem lehet suliba indulni, neten is az állt, hogy hókotrók sehol nem járnak, úgyhogy gyorsan elintézettnek tekintettem a dolgot, ma itthon maradunk. Persze a gyerekek ahogy felkeltek, öltöztek, reggeliztek és rögtön mentek is ki havazni, annyira örültek: mennyire másképp működnek ők, nem zavarja őket a hideg, a víz és semmi, hanem csak szimplán élvezik :-) Azóta beszéltem sulis osztálytárssal, ők sem mentek, nem lehet közlekedni, na nem mintha nagyon izgatott volna a dolog.
Én is élvezem ám, innen bentről a meleg szobából, tényleg szép a havas táj :-D
Remélem szerda éjjelre nem lesz semmi zűr, csütörtökön reggel 6-kor indulnék és elég morcos lennék, ha nem tudnék eljutni. A késés nem zavar, ma is 30-50 perc csúszással ugyan, de felszálltak a gépek. Azért hiányzik egy kis napsütés, bár ahogy nézem, BCN-ban sincs éppen túl meleg....

Das geht nicht.....

Már múltkor említettem, hogy a németek vonalasak és persze kaptam is visszaigazolást, hogy ez így van, de a héten megint volt sztori, úgyhogy meg is beszéltük K-val, akivel 3 éve dolgozunk már együtt (Ő Németországban), hogy bizony, ez mennyire így van...... Írta is, hogy az első mondat, amit ott megtanul egy külföldi, az a "Das geht nicht....." :-) Persze ez Ausztriában sincs ám másképp, most, hogy így visszagondoltam, én is nem egyszer hallottam, amikor felvetettem valami új ötletet. K szerint (is)  egyáltalán nem kreatívak a németek, megcsinálják, amit nekik mondanak, de úgy általában egy váratlan helyzetben nemigen van ötletük, hogy hogy kéne megoldani, inkább előveszik az éppen aktuális munkahelyi policy-t, hogy abban a helyzetben mit lehet tenni és kész. Teljes csordaszellem, senki nem meri vállalni a felelősséget, hogy eltérjen egy kicsit is a leírtaktól. Én aztán tegnap este még azon buktam ki, hogy német oldalról vásárolva egy csomó helyen fel van tüntetve, hogy valaki csak Németországon belül postáz, de nem értem, hogy miből állna ránézni a német posta oldalára, ahol tök egyértelműen fel vannak sorolva az árak, vagy legalább egy plusz lehetőséget adni. Felcímkézni így is úgy is kell egy csomagot, nem tök mindegy, hova megy??? Emlékszem, amikor 2004-ben Amerikában már mindenki paypal-t használt, a németek egy-egy kivétellel, de hallani sem akartak róla. Aztán írta az egyik német ügyfél, hogy meglátom, majd 1-2 éven belül mindenkinek lesz ott is, de persze nem lett igaza, mert még 50%-nál sem járunk a mai napig sem.
Vitte a pálmát tegnap az a nő, akitől vettem két játékot - egy Playmobil orig. dobozost meg egy doboz nélkülit; rögtön írt, hogy úristen akkor jól látja, hogy ezt neki külföldre kell postázni és hogy tudom-e mennyi a posta - mondom igen, tudom, kein Problem..... aztán ettől megnyugodott, de már jött is a következő hatalmas problémával, hogy nem tudja beletenni a PM dobozba a másik kisebb játékot, ezért külön kell postáznia....Néztem is, hogy mi van, miért nem lehet akkor a kettőt EGY nagyobb dobozba rakni, mit kell ezen ennyit problémázni, na de tényleg ilyenek, komolyan nem értem..... mi lesz még itt :-)
K-val meg megegyeztünk, hogy ami Németországban "das geht nicht", az Spanyolországban "manana", Magyarországon meg "úgyse...." :-)

Álmok

Érdekes, hogy amióta itt vagyunk Magyarországon, azóta Patrik is és én is nagyon sokat álmodunk, holott kint Spanyolországban ez nem  volt jellemző (de régen itthon is sokat és olykor borzasztó hülyeségeket álmodtam össze). Patrikról ez úgy derült ki, hogy már többször sírásra riadtam éjjel, bementem, hogy mi a baj, de csak összefüggéstelenül beszélt: az egyik kérdés az volt a hét elején, hogy megkapja-e a második vonatot, hogy kettő legyen (?????)  - ha nincs ötven akkor egy se -; én persze nem értettem, én is csak azon siránkoztam, hogy tök jó álmom volt és mi lesz a folytatással, fel sem fogtam, hogy nincs is ébren. Aztán persze az ötödik kérdés után, hogy "mi van??" kapcsoltam, és mondtam, hogy igen persze megkapod, azzal befordult és már aludt is tovább. Hurrá. Tegnapelőtt megint egy sztori volt, gyakorlatom volt már, tehát rávágtam a kérdésre a választ, és megint ennyi volt, jöhettem ki. Tegnap át is sétált, hogy rosszat álmodtam, beengedtem az ágyba, de aztán jött Linda is, és akkor gyorsan visszazavartam mindkettőt, mert négynek már  nem lesz olyan kényelmes én meg nem szeretem, ha rugdosnak. Persze, mivel ez hajnalban volt majdnem 6 előtt, és 7 előtt meg kelés, sikerült is elaludnunk, de így is beértünk a suliba.

Régen nagyon sokszor ébredtem úgy, hogy kiabálnom kellett, vagy szaladni/menekülni, de nem tudtam - ilyenkor megáll  az ember lába, nagyon szar érzés. Úgy rémlik, hogy többször volt olyan álmom is, hogy egy repülőgép a szüleim háza felett köröz egészen közel, meg volt, hogy nem sokkal attól lezuhant, vagy majdnem, meg eltűnt.... sokszor voltam háborúban is, gondoltam is, hogy én előző életemben biztos részt vettem a 2. vh-ban, vagy ki tudja.... 

Most viszont teljesen kellemes álmaim vannak, és amikor felriadok éjjel, akkor mindig emlékszem is, de hát ki fog éjjel irogatni, úgy érzem, hogy reggel is tudni fogom, aztán persze nem :-( 

Valami módszert ki fogok találni, hogy rekonstruáljam, hátha meg is fejtem egyben, mit akar jelenteni :-)