Itt a nyár!

Melynek legegyértelműbb jele, hogy egyre több emberről kerül le a hosszú nadrág, vastag pulóver és egyéb hacuka és fekszenek ki a medencék mellé fürdőruhában úgy 11 óra után. Tény és való, február végéhez képest teljesen korrekt a hőmérséklet, tűző napon legalább 22-24 foknak érezni. Tavaly, amikor ezekben a napokban éppen Andalúziát jártuk be, szintén hasonlóan jó idő volt - remélem marad is, de igaz ami igaz, ahogy Vera is írja épp blogjában, bizony az eső is elkelne, mert november óta talán ha kétszer hullott pár csepp eső.

Mindenesetre a szép nap örömére leugrottunk kedvenc öblünkbe, az Ambolo-ra, ami szűk 10 perc tőlünk. Persze PONT most nem volt annyira szélcsend, mint amúgy MINDÍG máskor - reklamálta Anyu. Ennek ellenére Linda habozás nélkül fürdőruhára váltott és legalább derékig megmártózott a tengerben :-)

Tegnap Anyuval lementek a Cala Blanca-ra, ami csak 200 m tőlünk. Itt teljesen más a part, tele van kisebb-nagyobb "kráterekkel", melyekben megáll a víz. Az egyik ilyen nagyobb medence tele van sok kis halacskával meg állítólag vizibolhával is (ezt nem tudom, honnan vette). Persze az állatmánia nem nyugszik, most már a Kormi macska és a Szilveszter remeterák&11 társa mellé még feltétlenül legyen halunk is - de ne egy, hanem rögtön kettő, mert ugye párosával szép az élet, egyedül meg unatkozna szegény, mégis legyen egy barátja. Én sajnos nem vagyok vevő az ilyen állatbefogó kísérletekre, úgyhogy a megvalósítás most Lindára és Anyura várt. Ma délután az Ambolo-s napozás után felszerelkezve lementünk a Blanca-ra, hogy befogják a halakat. Összeszedte a műanyag tésztaszűrőt, egy nagyobb hálót (fehérneműmosásra van elrakva), egy ollót, meg egy 5 l-es palackot. A háló köré Anyu egy hajlítható ágat próbált volna eszkábálni, hogy a hálónak ugye legyen tartása; Linda eközben a tésztaszűrővel kergette az őrült tempóban ide-úszó halakat. Én szimplán beleraktam a műanyag flakont hogy megteljen vízzel, de szóltak, hogy ne is reméljem, hogy a halak majd maguktól beleúsznak :-) Mindenesetre jól elszórakoztunk, szerintem az arra sétálók kicsit sem tarthattak minket pszichiátriai esetnek :-D

Igy kell elképzelni a partot

 Tegnap amikor még hajókat is készítettek, azon gondolkodtam, hogy mennyi fantázia és kreativitás szorul a gyerekekbe és gyakorlatilag bármilyen készen kapott játék nélkül is meg tudják oldani, hogy valamivel játszanak vagy készítsenek odaillő cuccot :-) A hajók alapját a parton talált megkeményedett PUR habok adták, ebbe nyomkodtak bele mindenféle pálcikát amiket találtak; a kenu hosszában kettévágott nád szárából készült; a hajóra a csomag illetve az utasok szimpla műanyag kupakba rakott pici csigák voltak :-) Ilyenkor mindíg megfogadom, hogy minek nekem a játékboltban csili-vili játékokat venni, de akik régebb óta ismernek, azok tudják, hogy játékmániás vagyok, főleg, hogy "játékban utaztam" Linda születésétől jó négy éven át. A gyerekszoba inkább hasonlított egy játékboltra, nálunk a játékok jöttek-mentek, szerettem mindent kipróbálni, megismerni. A gyerekek is egészen megszokták, hogy van egy játék, aztán meg hirtelen nincs, kicsit reklamálnak, hogy Anya ezt is eladtad, de ennyivel elintéztük. Próbálnám abba az irányba terelni őket, hogy nem kell végletekig ragaszkodni egy-egy tárgyhoz. Amióta olvastam valahol, hogy "annyi cuccod legyen, hogy 3 óra alatt összepakolhass és továbbállj", azóta előszeretettel vallom magaménak ezt a tézist :-)  

Mennyivel mobilisabb tud lenni az ember, ha nem kell kamionnyi cuccal költözni, hanem befér egy személyautóba! :-)