Angliai emlékek

Annyira meleg van kint is bent is, hogy itt senyvedünk a 32 fokos lakásban, a gyerekek még nyűglődnek, úgyhogy előszedtem a régi, még "valódi" fotókkal teli albumokat és a legrégebben megtekintett Anglia albumot néztem át, úgyhogy most erről fogok nosztalgiázni. Mondjuk túl sok dologra valahogy nem emlékszem....
2001 őszén-telén megérdemelt pihenésemet töltöttem egy kemény szezon után és kitaláltam, hogy kimennék Angliába egy hosszabb tanfolyamra nyelvet tanulni, mégiscsak ez a leghatékonyabb. Emlékeim szerint az FTI-nél foglaltam a 4hét szállást hotelben a tanfolyammal együtt, ami akkor 13000 Schilling volt (bizony, akkor még schilling volt a pénznem, az utolsó év). Nem akartam családhoz menni, mert akkor már hallottam mindenfélét, akik családnál jártak és ették az ehetetlennél ehetetlenebb kajákat (vannak biztosan kivételek), ezért maradt a szálloda, na semmi extra, de saját fürdőszobával legalább. Mivel hosszú időre mentem, és Londontól amúgy is 3,5 órára volt a hely - Torquay -, így az autós megoldás mellett döntöttem, amit kedvemre telepakolhattam, lévén úgyis egyedül megyek :-) Pontos dátumra már annyira nem emlékszem, de valamikor január elején indultam, nem éppen verőfényes napsütésben, de biztató volt, hogy Angliában "melegebb" lesz. Az egyik szállásom valahol Németországban volt, a második pedig Calais-ban egy ETAP hotelben közel a kikötőhez: 7-kor indult a komp, azt céloztam meg. Valamikor hajnali fél 6-körül kinézve az ablakon, hogy rendben van e a telepakolt autó, megdöbbenve néztem végig, ahogy az ablakom alatt álló Sharan-ból pakolják ki a tolvajok a dobozokat. Megjegyzem, zárt volt a parkoló, de átmásztak egy lyukon egy kerítésen. A rendszámot sajnos nem láttam teljesen és rajtam kívül sem érdekelt senkit az esemény, hiába próbáltam a csengőn keresztül értesíteni a recepciót. Mindenesetre írtam egy papírt a kipakolt kocsi tulajának, hogy milyen autó volt és a rszám kezdőbetűit, meg megadtam a telefonszámomat, de soha nem kerestek.
Átkelés a P&O -val történt, minden rendben, utána belövés a térképen, hogy merre is kell menni. A közlekedéssel rémisztgettek, de nem okozott semmi problémát, nekem a visszaállás rosszabb volt, 1 hónap után, mindig a másik irányba akartam menni a körforgalomban :-)
Irány tehát Torquay. Valamikor kora délután érkeztem meg, szívélyes fogadtatás - majd az első "csalódás": majdnem az összes aznap érkező diák Németországból jött, tehát itt esténként nem fogunk majd angolul cseverészni.
Első nap a suliban szintfelmérés, én mondjuk akkor még nem beszéltem szinte semennyire angolul, tehát adott volt a kezdő. Egy brazil lánnyal kerültünk egy csoportba ketten. Eleinte jó volt - úgy kb. két napig - aztán irgalmatlanul unatkoztam, egyrészt a tanár is borzasztóan idegesített meg a lány is, aki elképesztően nehezen fogta fel a legelemibb dolgokat. Most már persze tudom így utólag, hogy nem ugyanaz portugál után angolt tanulni, mint német után (szerintem német után gyerekjáték). A harmadik napon mentem reklamálni, hogy a tanár folyton az óráját nézi és még mindig csak ott tartunk, hogy I'm Enikő, ez így nem jó. Panaszom szerencsére nyitott fülekre talált és másnap már a haladóbb csoportban kezdhettem - mindjárt nagyobb volt a kihívás, de nem okozott semmi problémát.
Második héten jelentkeztem egy délutáni intenzív két órás kiegészítő csomagra, biztos ami biztos, ha már egyszer eljöttem Angliába. A tanár szerintem a legjobb volt az egész suliban, rengeteget fejlődtem egy hét alatt, így a 3.hétre is kértem még a plusz órákat.
A 2. hét végén tartott szállodai bulin senki nem akarta elhinni, hogy összvissz csak 2 hete tanulok, úgyhogy ez a tanár érdeme is volt :-)
Az idő amúgy hamar és nagyon jól eltelt, esténként a szállodai vacsora után órákon át dumáltunk együtt - igaz, csak németül, de ez van. Barátságok születtek, névjegykártyák cserélődtek.
Az autónak köszönhetően hétvégenként hosszabb kirándulásokat tettünk, összedobtuk a benzinpénzt, elmentünk Exeterbe, Totnes-be, bóklásztunk a tengerparton, átkompoltunk Darthmouth-ba, sőt, még Plymouth-ba is elautókáztunk az egyik német lánnyal. Sok szépet láttunk és nagyon tetszett minden, az angolok kedvesek és segítőkészek voltak mindenhol.
A magántanárral a tanórák egy részét a közeli golfpályán és nagyon régi pub-okban töltöttük egy tea mellett.
Két hét után a velem egyidőben érkezett németek nagyobb részétől elbúcsúztunk, jöttek újak. Mentünk pub-okba, diszkóba, 3 hét borzalmas szállodai koszt után étterembe, hogy végre valami jobbat is együnk.
Amin folyamatosan kiakadtam, az az angolok lezser öltözéke volt: kislányok zokniban és egy szál fenékig érő szoknyában, nők zokni nélkül, sokszor papucsban abban az időben, amikor én még az 500 métert sem szívesen sétáltam le reggelente a suliba, annyira fújt az elviselhetetlen szél és már azt sem tudtam, mit húzzak magamra.
Bevásároltam egy csomó könyvet, mert hihetetlenül jó áron lehetett vásárolni és milyen jó, hogy volt hova pakolni.
4 hét után fájó szívvel búcsút vettem a szállodai dolgozóktól és akkor azt ígértem, hogy jövőre Veletek ugyanitt.....de ez már nem jött össze, lévén 2001 nyarán megismertem J-t és másfele utazgattunk, meg persze nem akartam egy kapcsolat elején 1 hónapra távozni :-)
Mivel az idő nem sürgetett, így persze még Londont is meg kellett néznem. Az sem volt ám egyszerű móka, amikor minden szállodának kinéző helyen megálltam szobát keresni..... mit ne mondjak, lelombozó volt a szobák minősége, főleg az árakat tekintve. Végül a Hyde Park mellett nagyon jó helyen sikerült egy kis szállodát találnom, aminek a lépcsőháza még nem volt befejezve és pallókon kellett menni egy részen, ez viszont nem zavart annak fényében, hogy gyakorlatilag én lehettem az új szoba első vendége :-)
Engem London "annyira" nem nyűgözött le, nem érdekelt az olcsó vásárlás sem, úgyhogy az Oxford Street sem lopta be magát a szívembe. Kimentem Windsorba is, megnéztem a kastélyt, ez nagyon tetszett.
Londonban emlékszem sehol sem tudtam parkolni, már egy fizetős parkolónak is örültem volna, de abból is hiány volt, akárhova mentem, úgyhogy 4 nap után elég is volt belőle, irány haza újra a Dover-Calais útvonalon.
Azóta jártam még egyszer Angliában 2005-ben egy éppen bárányhimlős Lindával, Legoland-ban, és remélem, hogy hamarosan újra eljutok, mert Skóciát nagyon szeretném bejárni!
Képek scannelés alatt :-)

A képek mivel nem digitálissal készültek még, ezért nem igazán jók így scannelve :-(