Mindenütt jó, de a legjobb....?!

Lindától folyamatosan kérdezik, hogy hol jobb: itt vagy Spanyolországban? Szegénynek nem egyszerű, hiszen 8 hónap hosszú idő,  ráadásul teljesen szabad volt és nyilván élvezte ezt a szabadságot. Lett macska, volt remeterákunk és olyan élményekkel gazdagodott, ami máshol nem lehetséges. Ráadásul még a tengert is imádja, hozzám hasonló módon :-) És persze lett egy otthonunk, amit nagyon hamar megszerettek.
Magyarországon viszont itt vannak a legjobb barátnők. Úgyhogy bölcs a lányom, mert  egyensúlyt próbál teremteni  még a lelkének is, és azt mondja, hogy mindenhol jó. Mesélte is ma, hogy mindenki ezzel a kérdéssel gyötri, én meg kontráztam, hogy na és akkor hol jobb? Mire Ő: Mindenütt jó, de a legjobb otthon. Kérdem: ez most akkor mit jelentsen?  Hiszen a Toscamar is otthonunk volt. Persze, Ő is ugyanezt mondta :-) Érdekesek a gyerekek amúgy ( általánosságban), úgy veszem észre, hogy sokkal inkább biztonságban érzik magukat, ha kis térben vannak együtt a szülőkkel, testvérrel, mint egy hatalmas házban, távol egymástól. Gyanítom, hogy Linda is emiatt érezte otthonosabban magát Javea-ban, mivel kicsi volt a ház - 50 nm2 kb. - és mindig szem előtt voltam, akárhol volt, mindig látott. Mo.-on jóval nagyobb területen élünk, és ez sokszor zavarta. Éjjel rendszeresen átjárt hozzánk, félt a szobájában. Ezt a szót, hogy félek, a javea-i házban viszont soha nem hallottam és aludt reggelig mindenki a saját ágyában. Nem mondom, hogy 1x sem fordult elő átjövetel, de most mióta hazajöttünk, megint napi szintű lett :-(
Egy hete vagyunk Magyarországon, de azt mondja, hogy még mindig furcsa neki itt és nem találja a helyét. Furcsa. Tavaly sokkal jobban tartottam attól, hogy Őt jobban megviseli a váltás, ehhez képest pont Patrik volt, aki sokszor emlegette a budapesti otthont. Igaz, neki a játékok hiányoztak, most is így meséli ám mindenkinek, hogy Ő azért szeret itt lenni, mert itt van Thomas, meg Playmobil, meg úgy általában a játékok nagy része :-) Pedig Neki aztán a komplett Thomas pályát elvittük a negyvenakárhány vonattal, egy szava sem lehet, csak hát a DUPLO-s Thomas az maradt, és az nem ugyanaz, mert abból más pályát lehet építeni.... Milyen jó, hogy van választék! :-) A Verdák és a Mack szintén nélkülözhetetlen kellékek, ezt most a bőröndben kellett hoznunk. Nélkülük nem lehet ellenni 2 napot sem, nemhogy 2 hónapot!
Linda csak az Icike-Picike barátokat vitte le, mind a 78-at, amivel imád játszani már lassan 2 éve. Nem egyszer a skype-on játszottak Jankával a kamera előtt :-)
Én meg persze változatlanul nyavajgok. Nagyon nem találom a helyem, nincs semmi kedvem dolgozni, igaz, a meleg is betesz, moccanni sem lehet szinte. Eddig két pozitívumot tudok felsorolni: család/barátnős talik és az IGAZI, MAGYAR GYÜMÖLCS! Ez utóbbit most kezdem igazán megbecsülni, mert valljuk be, sárgabarackban, meggyben és őszibarackban szerintem a magyar termés verhetetlen. Szerencsére a sárgabarackfánk tele van, mert amúgy a zöldségesnél horror árakat tapasztaltam :-( Csak kimegyek, megrázom a fát, és az érett barackok lepotyognak, tiszta bio, semmi permet :-)
Patrik többször hiányolta  a túró rudit is, nos, neki is teljesült persze már az álma.
Üzenem azoknak, akik kitalálták, hogy a túró rudi Magyarország egyik fő vonzereje, hogy még egy túró rudi függő is teljesen jól bírta nélküle 8 hónapig ;-)