98-ban éppen Ausztriában nyomtam a szezont március közepétől szeptember közepéig, viszont még szezonkezdet előtt határoztuk el Anyuval, hogy a 97-es nagyon jól sikerült Kréta-út után Spanyolországba menjünk nyaralni. Az Utazás kiállításon fizettünk be 3x 1 hét Spanyolországra: 1 hét Torremolinos, 1 hét La Manga és 1 hét Salou, majd a francia Riviérán 5 nap Nizzában. Az internet korszaka 97-ben kezdődött az én életemben, de akkor még utazás témában nem használtam, ebben biztos vagyok. Emlékeim szerint szeptember 28-án indultunk, első szállásunk Németországban volt a francia határ mellett, Freiburgban. Anyukám nem vezet, úgyhogy végig nekem kellett bírni fenékkel :-) Francia részen a Pont du Gard Nimes-nél volt az első megálló:
Akkor még élénken élt bennem a kép a 94-es útról, így hajszálpontosan ugyanott, Séte-nél álltunk meg először megpillantani a tengert, a Citadellánál.
Innen ugye még elég hosszú út állt előttünk, így úgy döntöttünk, hogy nem éjszakázunk sehol, majd ha fáradt leszek, akkor megállok kicsit szunnyadni. Valamikor hajnali 4 körül értünk le Murcia közelébe, itt már úgy éreztem, hogy elájulok a fáradtságtól, úgyhogy egy benzinkút parkolójában szunnyadtam valamennyit, már amennyire a hangzavarban lehetett. Azt tudom, hogy utána már elég sokszor meg kellett állnom, mert nem nagyon bírtam, Granada-tól pedig a "célegyenesben" már totál kómában vezettem végig az utat :-) A hotelt - ma is áll, Hotel Royal Costa, láttuk is most legutóbb - külön művészet volt megtalálni térkép és navigáció nélkül, de kérdezgetés után összejött. Becsekkoltunk és rongyoltunk fel aludni, kb. kora du. 2-re érkeztünk meg.
Strandolásra egyáltalán nem emlékszem, mint már írtam, nem vagyok egy kifekvős-napozós típus, nincs türelmem hozzá. Innen Torremolinosból mentünk át Granadába egy napra, bejártuk az Alhambrát; kora hajnalban indultunk Sevilla-ba, az azért 220 km volt és egy napba sűrítve oda-vissza nem kevés. Sevilla-ban valahogy nagyon eltévedtünk, mert hajmeresztő keskeny utcácskákba lavíroztam be a Corsámmal, ami nem egy széles autó, de faltól-falig ért a visszapillantó tükör; lementünk Gibraltárra szintén egy napra, a kocsit La Línea-an raktuk le, és gyalog mentünk be. Bejártuk Marbella-t, Anyukám azóta is emlegeti a Goya cukrászdát, hogy milyen isteni almás sütit evett (a Goya-t amúgy tiszta véletlenül tavaly is megtaláltuk J-vel és idén is véletlenül ott parkoltunk előtte); lementünk végig a parton Estepona-ig.
A következő tartósabb állomásunk La Manga-n a Hotel Cavanna volt. Itt nagyon jó volt a víz, mert az öbölben jól felmelegszik a víz - La Manga egy hosszú földnyelv, elválasztva a Földközi-tengert a Mar Menor-tól. Legkeskenyebb pontja 100m, legszélesebb pedig 1,5 km. A földnyelv mindkét végén természetvédelmi területté nyilvánított sólepárlók találhatók.
Innen ellátogattunk Cartagena-ba - ez nem volt nagy szám emlékeim szerint -, felmentünk Torrevieja-ba meglátogatni ismerősöket, így egy egész napot ott töltöttünk, de magából a városból nem láttunk sokat.
Harmadik hetünk Spanyolországban Cambrilsban, a Hotel Cambrils Princess-ben telt, ez utóbbi volt a legjobb minden szempontból, kivéve a dohányfüst szagát a padlószőnyegben (amúgy is utálom a padlószőnyeget, kész atkatelep). Nálam kizárólag kő vagy fa jöhet szóba, mosható szőnyeggel (mondom, hogy kacifántos eset vagyok).
Barcelonai városnézésünket úgy oldottuk meg, hogy beálltunk egy városnéző busz mögé és azt követtük, így kizárva az eltévedés lehetőséget. A turistabuszok meg úgyis csak a főbb látványosságok előtt állnak meg. A Sagrada Familia-ra és a Park Güell-re emlékszem, mindkettő ámulatba ejtően szép. A város azonban még a második nekifutásra sem fogott meg igazán.
Megjártuk Tarragonát, de a legnagyobb élményem a Monestir de Santa Maria de Poblet kolostor volt.
Itt volt vezetés, de én egy kicsit elkalandoztam, mert engem nagyon érdekel, hogyan élik életüket a szerzetesek, ezért lemaradtam a csoporttól és galád módon elindultam kiváncsiskodni. Az mindig érdekesebb, amit nem mindenki lát ;-) Nem voltam egyedül, egy másik nemzet fia is csatlakozott hozzám. Úgyhogy egy-két ajtót nyitogattunk, bepillanthattunk a hálókba, meg a konyhába, de aztán úgy rémlik, ránk szóltak :-)
Innen még átautóztunk a Santa Maria de Vallbona kolostorba, itt apácák élték mindennapjaikat. A kolostor maga gyönyörű, imádom az ilyen helyeket, nem tudom a vonzalom okát. Nem ugyanaz, mint a tengerhez való vonzalom, mert arra minden nap vágyom :-)
.JPG) |
| Santa Maria de Vallbona kolostor |
A visszautunk szintén Andorrán keresztül történt és itt is aludtunk egy éjszakát, majd Carcassone felé vettük az irányt. Aki erre jár, ide feltétlenül látogasson el, ez Európa legnagyobb középkori vára!
Carcassone-ról a wikipedia alapján:
"A vár – valóban óriási, a kettős fal kerülete csaknem 3 kilométer, a külső 1672, a belső 1287 méter. A falakat csaknem ötven torony védelmezi, a külső falon 14, a belsőn 24 s ehhez járulnak még a Chateau Comtal, a legbelső, megerősített bárói palota tornyai. A falakon belül épségben maradt meg belső vár települése. Ma is laknak ezen a területen, noha a házak jórésze ma a turistaipar kiszolgálására szolgál, üzletekkel, emléktárgy-boltokkal, étkezőkkel."
A következő szállásunk Nizza-ban a Hotel Comte de Nice volt. Bár félve foglaltam, mert 2*-os volt a szállás, de az ára döntött, és nem bántuk meg, mert nagyon jó helyen is volt, és teljesen rendben volt, még az én kekeckedéseimet is állta ;-)
Innen a szokásos helyek következtek, Cannes, Menton, Monaco, sztem St. Tropez-be is elmentünk és még a Funes-filmekből ismert utcarészletet is felismerni véltük.
Nizza után a három, párhuzamosan egymás alatt futó út középső részén fekszik a bájos Éze Village.
Ennek a kis középkori falunak a tetején egy kaktuszkert található. Nem szoktam kaktuszokat simogatni, de valahogy az egyik mégis megszúrt, meghorzsolta a kézfejemet. Nem tudom a mai napig, hogy ettől, vagy más oka volt, de estére nagyon belázasodtam, viszont másnap már indulnunk kellett hazafele. Reggel elvánszorogtam a patikába, venni lázcsillapítót, de nem igazán akarta kifejteni a hatást, így csak késő délután tudtunk elindulni. Németországig. Freiburgig kellett mennünk, ami 800 km-es utat jelentett. Nem volt mit tenni, elcammogtunk valahogy, késő éjjel, éjfél után estünk be a szállásra igen kalandos út után. Francia részen, valahol Genf környékén - Genf fényeit és a repteret láttuk - nagyon elkavartunk valami hegyi útra, sehol egy lélek nem volt, se házak, semmi fény, de még egy autó se jött szembe nagyon sokáig. Anyu ilyenkor nagyon tud parázni :-)
ETAP hotelben szálltunk meg, ezek jók, mert a pálya mellett vannak, az ember bármikor érkezhet, csak benyomja a kártyát az automatába és már kapja is a kódot, hogy bejusson. Aki csak pár órát aludna, arra tökéletes.
Az 5 hetesre sikerült út alatt összesen 12000 km-t tettünk meg, 5,5 l-es dizel átlagfogyasztással :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése