2012. július 23., hétfő

Táborozzunk?!

9 éves voltam, amikor Apukám akkori munkahelyének "jóvoltából" életemben először (és utoljára) mentem táborba. Olyan igazi, ottalvósba. Senkit nem ismertem, hiába jártak össze a kollégák, az évi egy-egy találkozás során nem alakult ki semmiféle kötődés a gyerekek között. A Keleti-pályaudvaron volt a találkozó és Miskolc-Tapolcára mentünk, kollégiumban laktunk. Emlékszem, hogy egy hatalmas bőröndbe pakoltak a szüleim, amit mindig más kísérő cipelt, összességében ugyanis a bőrönd nagyobb volt, mint én, és nem bírtam el. Minden részletre persze már nem emlékszem, de arra határozottan, hogy első nap írtam gyorsan egy képeslapot az Öcsémmel éppen a nagyszülőknél nyaraló szüleimnek, hogy azonnal vigyenek haza. Utólag kiderült, hogy a Nagypapám jött is volna egyből, de a szüleim szerint kibírható az a 9 nap. 2-3 nap után a strandon összeszedtem valami frankó vírust, úgyhogy a következő napokat a kollégiumi szobában töltöttem egyedül. Isteni volt. Még az sem rémlik, hogy valaki felnőtt ottmaradt volna, de nyilván nem hagytak teljesen egyedül. Alig vártam, hogy leteljen végre a 9nap és mehessek haza. Amikor begurult a vonat a pályaudvarra, persze már vártak, állítólag nagyon koszos voltam, úgyhogy egyből a fürdőkádba dobtak :-)
Nekem ez a tábor annyira rémálommá sikerült, hogy megfogadtam az évek során, soha nem fogom majd az én gyerekeimet táborba küldeni.
Szerencsére most, hogy már gyerekeim vannak, nem kényszerültem és kényszerülök táborba küldeni őket, ráadásul elég sok a napi tábor, ez szerintem azért sokkal kímélőbb. Tavaly volt Linda először sulis társasággal, ismerte a tanárnőket, ott volt a legjobb barátnője, és persze nagyon élvezte. Idén, ahogy hazajöttünk, csengett a telefon, hogy van egy üresedés egy igazi tanyasi táborban, viszem e Lindát. Persze hogy ment, megint ott volt a legjobb barátnő és még mások is az osztályból és nagyon szívesen is ment. Engem mondjuk a tanyasi környezet annyira nem vonz, de Ők rettentően élvezték és minden nap volt lovaglás is, bocietetés, kézműves foglalkozás. Ők készítették az ebédet bográcsban, szabadban. Készült egy póló is, amire Ő rajzolta a bocit, és bevallom el sem akartam hinni, hogy az nem csak egy kész rávasalás, annyira jól sikerült.
Azt viszont nem érzem, hogy szívesen elmenne több napra úgy, hogy ott alszik, nincs rá igénye. Meg persze ismeri az anyját, hogy mennyit papolna, moss kezét, erre figyelj, arra figyelj, nem közlekedünk papucs nélkül ismeretlen fürdőszobákban, nem ülünk le sehol vécére, nem eszünk meg ezt vagy azt :-) Igen, ez (is) mind én vagyok :-D

1 megjegyzés:

  1. Én sosem voltam semmilyen táborban. Küldeni sem akartam, meg nem is akartam volna. Én nagyon csüngöttem a családomon, nem mertem sehol idegenben egy éjszakát tölteni nélkülük. Azt hiszem, éhenhaltam volna egy ilyen táborba, mert olyan válogatós voltam, hogy alig 5-10 kaját ettemmeg és azt is kizárólag, csak ha nagymamám főzte. :-)

    VálaszTörlés