Spanyolországban jobb a semmit nem csinálni, mint otthon....

mondta a párom, miután hazament :-) Az tény, hogy itt teljesen másképp telnek a hétköznapok. Magyarországon elég nehéz volt kirángatni engem bárhova, egy-egy kirándulásra is kínkeservesen tudtak csak rávenni, ősztöl áprilisig meg aztán végképp nem. Társasági lény vagyok, jó volt, hogy jöttek hozzánk minden hétvégén barátok-barátnők, de kicsit sem hiányzott az a bizonyos "munkahelyi impulzus". Főnök nekem ne dirigáljon :-) Otthon keltem 6.30-kor, itt van, hogy 9-kor sikerül kikászálódnom, a gyerekek is húzzák rendesen a lóbőrt. A "napirend" az teljesen elcsúszott vagyis itt eleve később kezdődik az élet. Úgyhogy végül is csak alkalmazkodunk :-)

Az elmúlt 3 hétben 2 nap kivételével minden nap mentünk kirándulni, amihez nem is kellett messzire autózni, annyi a látnivaló. Már az volt furcsa, hogy van egy nap, amikor itthon maradunk és ki sem mozdulunk :-) Reggeli után - délben - indulás a piknikcsomaggal, vacsoraidőben ebéd - így teltek a napok. Köszönhető ez persze az állítólag nagyon enyhe télnek - de mivel ez az első telünk itt, így nem tudom milyen, ha ennél hidegebb van?! Mindenesetre megérdemeltük, mert novemberben azért rendesen kijutott nekünk az esőből, mintha dézsából öntötték volna több napon át. Január elsején a lányok a Playa Ambolo-n fürdőruhában pancsoltak a tengerben, igaz, ez az öböl abszolút szélvédett és jóval melegebb, mint bármelyik más. Nr. 1. :-)

Az első két hónap után gyakorlatilag teljesen pozitív a véleményem az ittlétről meg úgy általában a spanyolokról; bár folyamatosan azt hallottam és arra készültem, hogy a magyarokhoz hasonlóan nem beszélnek nyelveket, itt Jávea-ban gyakorlatilag vagy németül vagy angolul egészen biztosan el tudtam boldogulni mindenhol. Mondjuk annyi hátránya is van persze, hogy a spanyolból még édeskevés ragadt rám :-( A szükség nagy úr, de ha nincs szükség? :-)



Ha kirándulgatunk, akkor is minden helyen úgy akad, hogy valakivel szóba elegyedek; Szilveszterkor Cala Moraig-on csevegtem egy német párral, júliusban indultak Frankfurt mellől, Marokkó a céljuk, egy alvásra is alkalmas Toyota-val járják az utakat. Néha 2-3 hétre egyikük vagy másikuk hazarepül dolgozni egy kicsit, majd folytatják az utat, ott állnak meg, ahol épp kedvük tartja - hát nem így kell csinálni? :-)

A kötélmászós öbölnél egy madridi házaspárral akadtunk össze, 5 gyerekkel jöttek Jávea-ba. A házukban magyar egyetemisták laknak, úgyhogy lelkesen elegyedtek szóba velem angolul, (miután kiderült, hogy mi is magyarok vagyunk) hogy mit csinálunk a környéken meg amit ilyenkor szokás.  A poén kedvéért aztán 2 nap múlva újra egy olyan öbölben futottunk össze velük, ahol szinte a madár se jár :-)Hátha legközelebb majd Madridban találkozunk velük :-))

Kutya és macska helyett remeterákjaink és tengeri sününk van; hóember helyett pedig homokvárat építünk. Honvágy még egyáltalan nincs, nem tudom, ez normális-e? :-) Állítólag az első három hónap a nehéz, ha addig nem fordulunk vissza, akkor már nyert ügyünk van.....de én simán kibírnék még 30 évet is, ha csak rajtam múlik ;-)