Mint a budai ősz...

két napja legalábbis esős-szeles borús időnk van, amiben november vége óta nemigen volt részünk. Reméljük nem tart sokáig, holnapután ugyanis érkeznek Juditék, és milyen ciki, hogy rövidujjúról regélek, aztán a végén kikapják az esős napokat?! :-) Lesz nagy öröm, a gyerekek számolják már bőszen, hányat kell még aludni, tervezik miket fognak játszani.

Mostanában elkelne belőlem 4-5 példány úgy érzem, egy folyamatosan dolgozna, egy csinálná a házimunkát, lenne egy Lindának és egy másik Patriknak; és talán valaki pihenne is néha :-) Újabban szó szerint harc megy értem esténként és persze imádom hogy imádnak, de lassan a szó szoros értelmében is képesek megfojtani, kinek adok előbb puszit, kinek mondom előbb az esti szöveget és persze anya engem szeress jobban, szóval küzdenek, ahogy testvérek között ez lenni szokott. Érzem ám, hogy hiányzik a napi több órás levegőzés meg a kirándulás, nem fáradnak le rendesen, de ugye tanulnunk is kell (néha).

Jávea-ban a hétvégén volt nagy buli, hatalmas vidámparkot építettek fel, amit Csabáéktól hazajövet vettünk csak észre vasárnap. San Antonio tiszteletére (az állatok védőszentje) rendezték a fiesta-t, és a Karácsony mellett az egyik legjelentősebb népünnepélynek számít Valencia tartományban.
A vidámpark január 22-ig lesz nyitva, úgyhogy még hétvégén Juditékkal együtt benevezünk (ha lesz kedvük).