2012. július 9., hétfő

Értelmetlen kérdések

Azt kell mondanom, hogy néha a felnőtteknek sincs sokkal több a fejükben, mint egy néhány éves gyereknek.
Tegnap meséli nekem egy barátunk, hogy megkérdezte Lindát, szeretne e visszamenni Spanyolországba, mire Linda azt mondta, hogy nem. Igazából csak azon akadtam fent, hogy a kérdést akkor tette fel neki, amikor  több hónap utáni viszontlátás alkalmával először találkoztak és játszottak együtt a lányok. Egy ilyen helyzetben nyilván a másik oldalra billen a mérleg, ráadásul egy gyerekről van szó, aki a pillanatnyi érzéseire alapozva mondja azt, amit mond.
Mondjuk ehhez képest este a vacsoránál kiborult, és azon kesergett, hogy a kis ház Toscamarban sokkal jobb volt, mert kicsi volt, és Ő ott jobban szeretett lenni. Éjjel rendszeresen átjár hozzánk, amit megint nem tartok normálisnak (mert minden éjjel jön).
Jeleztem végül, hogy a kérdést nem a gyerek, hanem én fogom eldönteni.
Ha toporzékolna, hogy márpedig nem akar visszamenni, akkor nyilván elgondolkoznék egy kicsit, de egyelőre szó sincs ilyenről.
Úgyhogy kéretik a gyereket nem kérdezgetni és főleg gondolkozni, hogy mikor kérdezzek!

3 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Gondolom Veletek is előfordul ilyen helyzet :-))

      Törlés
  2. Naná, de az én gyerekeim születésüktől fogva nagy diplomaták (ezt nem tőlem tanulták, én fejjel megyek a falnak) és mindenkinek megmondták, hogy ők mindenütt otthon vannak. Mióta pedig elmeséltem nekik a TCK fogalmát (third culture kid) azóta simán közlik, hogy ők nem magyarok, nem angolok, hanem TCK-k és köszönik szépen, nagyon jó nekik, hogy mindenfelé laknak. :-)

    VálaszTörlés