Hamisítatlan tél

A gyerekek délelőtt kettő, most délután ki tudja, hány órát töltenek kint a hóban :-) Délelőtt még eléggé porhó volt, nem lehetett hóembert építeni, úgyhogy a fehér közepébe a karácsonyfa levágott ágait dugdosták bele, illetve csináltak egy fenyőgalyakkal borított hókunyhót :-)
Gyorsan csináltam pár fotót, bár azt megállapítottam, hogy nem igazán színesek a képek - na mondanom sem kell, miért :-)

Ösvény a kapuhoz :-)

Nagyra nőtt karácsonyfa 

Majd ha elkészül a hóember, azt is felrakom :-)

Hóimádók

Éjjel jó nagy hó esett, én már gondoltam éjjel, hogy ebből lesz valami, annyira intenzíven havazott. Mondjuk, ilyen erővel fel se kellett volna kelni reggel 7 előtt, de már mindegy. Kinéztem, hogy ilyen időben nem lehet suliba indulni, neten is az állt, hogy hókotrók sehol nem járnak, úgyhogy gyorsan elintézettnek tekintettem a dolgot, ma itthon maradunk. Persze a gyerekek ahogy felkeltek, öltöztek, reggeliztek és rögtön mentek is ki havazni, annyira örültek: mennyire másképp működnek ők, nem zavarja őket a hideg, a víz és semmi, hanem csak szimplán élvezik :-) Azóta beszéltem sulis osztálytárssal, ők sem mentek, nem lehet közlekedni, na nem mintha nagyon izgatott volna a dolog.
Én is élvezem ám, innen bentről a meleg szobából, tényleg szép a havas táj :-D
Remélem szerda éjjelre nem lesz semmi zűr, csütörtökön reggel 6-kor indulnék és elég morcos lennék, ha nem tudnék eljutni. A késés nem zavar, ma is 30-50 perc csúszással ugyan, de felszálltak a gépek. Azért hiányzik egy kis napsütés, bár ahogy nézem, BCN-ban sincs éppen túl meleg....

Das geht nicht.....

Már múltkor említettem, hogy a németek vonalasak és persze kaptam is visszaigazolást, hogy ez így van, de a héten megint volt sztori, úgyhogy meg is beszéltük K-val, akivel 3 éve dolgozunk már együtt (Ő Németországban), hogy bizony, ez mennyire így van...... Írta is, hogy az első mondat, amit ott megtanul egy külföldi, az a "Das geht nicht....." :-) Persze ez Ausztriában sincs ám másképp, most, hogy így visszagondoltam, én is nem egyszer hallottam, amikor felvetettem valami új ötletet. K szerint (is)  egyáltalán nem kreatívak a németek, megcsinálják, amit nekik mondanak, de úgy általában egy váratlan helyzetben nemigen van ötletük, hogy hogy kéne megoldani, inkább előveszik az éppen aktuális munkahelyi policy-t, hogy abban a helyzetben mit lehet tenni és kész. Teljes csordaszellem, senki nem meri vállalni a felelősséget, hogy eltérjen egy kicsit is a leírtaktól. Én aztán tegnap este még azon buktam ki, hogy német oldalról vásárolva egy csomó helyen fel van tüntetve, hogy valaki csak Németországon belül postáz, de nem értem, hogy miből állna ránézni a német posta oldalára, ahol tök egyértelműen fel vannak sorolva az árak, vagy legalább egy plusz lehetőséget adni. Felcímkézni így is úgy is kell egy csomagot, nem tök mindegy, hova megy??? Emlékszem, amikor 2004-ben Amerikában már mindenki paypal-t használt, a németek egy-egy kivétellel, de hallani sem akartak róla. Aztán írta az egyik német ügyfél, hogy meglátom, majd 1-2 éven belül mindenkinek lesz ott is, de persze nem lett igaza, mert még 50%-nál sem járunk a mai napig sem.
Vitte a pálmát tegnap az a nő, akitől vettem két játékot - egy Playmobil orig. dobozost meg egy doboz nélkülit; rögtön írt, hogy úristen akkor jól látja, hogy ezt neki külföldre kell postázni és hogy tudom-e mennyi a posta - mondom igen, tudom, kein Problem..... aztán ettől megnyugodott, de már jött is a következő hatalmas problémával, hogy nem tudja beletenni a PM dobozba a másik kisebb játékot, ezért külön kell postáznia....Néztem is, hogy mi van, miért nem lehet akkor a kettőt EGY nagyobb dobozba rakni, mit kell ezen ennyit problémázni, na de tényleg ilyenek, komolyan nem értem..... mi lesz még itt :-)
K-val meg megegyeztünk, hogy ami Németországban "das geht nicht", az Spanyolországban "manana", Magyarországon meg "úgyse...." :-)

Álmok

Érdekes, hogy amióta itt vagyunk Magyarországon, azóta Patrik is és én is nagyon sokat álmodunk, holott kint Spanyolországban ez nem  volt jellemző (de régen itthon is sokat és olykor borzasztó hülyeségeket álmodtam össze). Patrikról ez úgy derült ki, hogy már többször sírásra riadtam éjjel, bementem, hogy mi a baj, de csak összefüggéstelenül beszélt: az egyik kérdés az volt a hét elején, hogy megkapja-e a második vonatot, hogy kettő legyen (?????)  - ha nincs ötven akkor egy se -; én persze nem értettem, én is csak azon siránkoztam, hogy tök jó álmom volt és mi lesz a folytatással, fel sem fogtam, hogy nincs is ébren. Aztán persze az ötödik kérdés után, hogy "mi van??" kapcsoltam, és mondtam, hogy igen persze megkapod, azzal befordult és már aludt is tovább. Hurrá. Tegnapelőtt megint egy sztori volt, gyakorlatom volt már, tehát rávágtam a kérdésre a választ, és megint ennyi volt, jöhettem ki. Tegnap át is sétált, hogy rosszat álmodtam, beengedtem az ágyba, de aztán jött Linda is, és akkor gyorsan visszazavartam mindkettőt, mert négynek már  nem lesz olyan kényelmes én meg nem szeretem, ha rugdosnak. Persze, mivel ez hajnalban volt majdnem 6 előtt, és 7 előtt meg kelés, sikerült is elaludnunk, de így is beértünk a suliba.

Régen nagyon sokszor ébredtem úgy, hogy kiabálnom kellett, vagy szaladni/menekülni, de nem tudtam - ilyenkor megáll  az ember lába, nagyon szar érzés. Úgy rémlik, hogy többször volt olyan álmom is, hogy egy repülőgép a szüleim háza felett köröz egészen közel, meg volt, hogy nem sokkal attól lezuhant, vagy majdnem, meg eltűnt.... sokszor voltam háborúban is, gondoltam is, hogy én előző életemben biztos részt vettem a 2. vh-ban, vagy ki tudja.... 

Most viszont teljesen kellemes álmaim vannak, és amikor felriadok éjjel, akkor mindig emlékszem is, de hát ki fog éjjel irogatni, úgy érzem, hogy reggel is tudni fogom, aztán persze nem :-( 

Valami módszert ki fogok találni, hogy rekonstruáljam, hátha meg is fejtem egyben, mit akar jelenteni :-)

Készülődés

de egyelőre csak Barcelona-ba. Most éppen mindenki oda készül :-) Flögiék májusban, a "Nagycsalád" pedig szinte velem egyidőben. Nem szoktam nagyon előre tervezgetni, de most egészen megszállt másoktól az ihlet, úgyhogy esténként a Barcelona térképpel a kezemben alszom el. Még '98-as szerzemény, 1,5 hete találtam meg a térképes-prospektusos dobozunkban, amibe mindig belerakjuk az éppen aktuális halmazt. J mondta is, bezzeg ha decemberben lett volna ilyen térképe, akkor mindent megnézett volna.... hát most nekem lesz. Bár Flögi blogjából ugye kiderül, hogy nem szabad térképpel a kezemben sétálni, hogy ne nézzek ki turistának és ne támadjanak meg, úgyhogy mindenféle óvintézkedéseket készülök tenni, bár J szerint semmi problémás helyzet nem adódott mikor decemberben Ő ott volt, néhány hajléktalant leszámítva az utcán. Azt nem tudom, hogy a fényképezőgéppel mit csinálok, majd berakom a dzsekim alá, úgyis csak a vékonyabbat viszem, azért 12-15 fokban nem kell a legvastagabb. Tehát beprogramozom a megállók neveit a fejembe, azt, hogy honnan hova melyik busszal kell mennem - nem hiszem, hogy 15 km-t szeretnék majd gyalogolni :-) Tömött turistás helyeken, meg ahol nem vagyok egyedül, ott majd előszedem a puskámat ;-)
A Parc Güell mindenképp szerepel a terveim között, Sagrada Familia szintén és szerintem a Montjuice-t most ki fogom hagyni, úgyis megyek aztán megint január végén. A Barri Gotic kimaradt '98-ban, illetve a kikötőben érdemes sétálgatni. Mivel reggel érkezem - mondjuk a 4 előtti keléstől szokás szerint kiver a víz, főleg, hogy hideg is van -, bőven lesz időm egész nap. Szállásra kinéztem egy jó hostelt - soha életemben nem voltam még hostelben, úgyhogy most "elvből" nem fogok egyedül szállodába menni; 6-7 EUR/éj már reggelit és ágyat kapok - nehogymár ne tudjam meg, milyen egy hely :-) J szerint nem vagyok normális, én aki Domestos kendővel megy a 4*-os szállodába is fertőtleníteni, hogy fogok most ellakni egy hostelben, de megnyugtattam, hogyha a reptéren lefeküdtem a székekre, most ezt is biztos túl fogom élni.
Másnap du. 5-kor aztán repülök Brüsszel/Charleroi-ba, ott összefutunk E-vel, aki meg éppen Dublin-ból fog hazajönni és véletlenül egy géppel jövünk BUD-ra :-) Így sokkal olcsóbb volt a jegy, BUD-BCN 290 Ft volt keményen (na jó, a discount club ár + wizz kártyával fizetve lett ennyi), vissza CRL-BUD szintén 290 Ft volt, ráadásul két székem is lesz, úgyhogy eldőlhetek, mert 2 helyet foglaltam (E-nek is, és így neki is olcsóbb volt). A horribilis kiadást a CRL-BCN járat jelentette a maga 9 EUR-jával. Csak hogy ne mondjátok, ilyen nincs, én akár be is kopizom a visszaigazolásokat ;-) Hangsúlyozom, ez csak akkor lehetséges, hogy ha valakinek tényleg mindegy hova megy és az is, hogy mikor - én úgy készültem, hogy biztos kell mennem Malagára majd, ezért előre lefoglaltam néhány ilyen 290 Ft-os jegyet amikorra volt, hogy ha tényleg kellek ott, ne kelljen 20-30e forintokat kiadni, amitől biztos szívinfarktust kapnék. Sajnos úgy tűnik, hogy azért sok 290 Ft-os jegy idén már nem lesz, azért 1090 Ft/út/fő-ért már be lehet nevezni egy Milano városnézésre vagy akár Brüsszelre.
Linda nagyon rendes, mert magától felajánlotta, hogy odaadja a tabletet, míg kint leszek, a laptopot úgysem cipelném semmiképp, viszont életjelet kell adnom magamról - némi irónia van a dologban, mert erre már előtte is gondoltam, hogy milyen jó, hogy kölcsönvehetem majd Tőle, ha néhány napokra távozom, Ő meg azért a laptopon mégiscsak jobban szeret játszani....illetve, elkövettem azt a hibát, hogy a gyerek jövőjét szem előtt tartva be akartam vezetni a "programozás" világába és kerestem egy gyerekeknek valót és ez annyira jól sikerült (szuper kis program: Scratch a neve, gyakorlatilag 5 perc alatt teljesen átláható minden, nagyon egyszerű, látványos, és persze azonnal van sikerélmény), hogy most gyakorlatilag folyton lenyúlná a laptopot...hát így lesz a számítógépfüggő szülők gyerekéből is számítógépfüggő :-D
Visszakanyarodva Barcelonára,a tervek szerint itt fogok aludni, füldugó beszerzése még folyamatban; bár lehet olyan szerencsém, hogy egy ekkora hodályban egyedül leszek, azt mondják. Meglátjuk, majd ha nem tudok aludni, írok - wifi van!! Szeretem a kihívásokat, ha még nem mondtam volna ;-)

Anya nélkül :-)

Lindának nagy szerencséje volt, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve Juditékkal  és legjobb barátnőjével Jankával, elmentek síelni néhány napra Ausztriába. Persze indulás előtt ment a szokásos szövegem, "jó legyél", "vigyázz minden cuccodra", és hosszú még a lista, nem sorolom fel az összeset, de végül is ez most teljesen más volt, mintha nagymamával lett volna, úgyhogy nagyon élvezte is. A tavalyi évet síelésügyileg ugye kihagytuk, meg nem is költöztettük le a sífelszerelést, és őszintén szólva, tavaly nem is volt kedvem síelni menni (idén se).
Én 2002-ben csatoltam először lécet a lábomra és J jóvoltából "tanultam meg" síelni, bár az tény és való, hogy az első óra azzal telt, hogy egyáltalán meg tudjak állni :-) Mondjuk a terep eleve nem kedvezett hozzá, mert tiszta jég volt, tehát duplán nehéz volt nem szétcsúszni folyton. Aztán pár nap után egész jól belejöttem és rettentően élveztem (J-nek kiment a térde), úgyhogy egyedül vágtáztam a kapruni pályákat. Minden évben nagyon vártuk a havat és hogy mehessünk, aztán 2011-ben volt az első, hogy Cs addig beszélt, hogy utál síelni, meg utálja a hideget, hogy végül átragadt rám is. Persze ahhoz, hogy mi síelhessünk (mi abszolút kocasíelők vagyunk), Lindát is viszonylag korán lécre kellett rakni, úgyhogy akkori barátnőmmel és a fiával együtt kezdtek el járni szeptembertől oktatásra, hogy február-márciusban már biztonsággal tudjanak csúszni velünk. Nekünk a csoportos oktatás nem jött be, úgyhogy két-három alkalom után már csak ketten jártunk kedvenc oktatónkhoz (azért milyen szerencsések vagyunk évek óta: legjobb bölcsis gondozó, legjobb óvónénik, legjobb tanítónő és most még a síoktató is :-) ), és a gyerekek sokkal jobban is haladtak, mint a 15 fős csoportban. Március elejére pedig nem is volt semmi gond, egymást húzták a gyerekek (mármint ki síel gyorsabban, ki tudja ezt, ki tudja azt), én meg váltott léccel J-vel és közben Patrik babakocsiját tologatva (akkor volt 3 hónapos) próbálkoztam követni a bandát. Az fontos szempont volt, hogy lehetőleg úgy menjünk minden évben, hogy más gyerek is van velünk, mert egyik évben csak mi ketten voltunk és persze sok nyavajgás lett a dologból, amit nehezen viselek. A legjobb a tavalyelőtti volt mégis, amikor 9 gyerekkel voltunk és egy jó nagy házat béreltünk huszan :-) Jó, a kilenc gyerekből persze nem mind síelt, csak négy nagy, akik egymást heccelték a pályán, hogy ki a gyorsabb, és hát nem lehet kézenfogva síelni, úgyhogy megbeszéltük, hogy melyik pályán mehetnek egyedül  - és fel a csákányossal meg a tányérossal - mindig újra, de onnan nem szabad eltűnni. Ez így elég jól működött, de azért idén már nyugodtabb voltam, hogy kapott arra a pár napra telefont, ha bármi történik, vagy akkora köd lenne, akkor fel tudja hívni Juditékat. Persze nem volt semmi haváriahelyzet, élvezte a szabadságot kicsit, egész úton zenét hallgattak és persze mindenféle idétlenebbnél idétlenebb zenék szövegeit sikerült magáévá tenni :-D A lányok külön szobában is laktak, úgyhogy igazán élvezhették a szabadságot. Sok részletet még nem tudok, majd holnap egy kávé mellett, ha beadtuk a csajszikat reggel a suliba.
Mi addig itthon tisztára nyugdíjaséletet éltünk, legalábbis nekem olyan érzésem volt. Nem mozdultunk ki, sokáig lehetett aludni, nem történt semmi extra ; bár ma délelőtt már inkább valami őrültek háza-feeling-em volt, hogy Patrik folyton rajtam ugrált és gyakorlatilag Ő nem sétál, nem megy, hanem gumilabda módjára közlekedik : magyarul csak ugrálva, mindezt rajtam vagy huppanva az ülőgarnitúrán. Vártam, hogy Linda hazajöjjön és akkor elmerülnek együtt újra a játékban, és persze nem kellett csalódnom, mert Patrik nagy extázissal fogadta a Tesót és azóta is jól játszanak ;-)
Én meg azért bevallom alig várom, hogy kicsit végre kiszabaduljak és gyerekmentes legyek 2 napra:
9 nap múlva irány Barcelona! :-)

Induljon a banzáj!

A Szilveszter este kicsit felemásra sikeredett. Cs-ékhez mentünk a gyerekekkel, mert hát nincs bébiszitter, de nem is gond, ott is van a két lány, elvannak. Cs úgy fogadott minket, hogy na most megleckéztetjük az alattuk lakó szomszédokat akik du. 2-kor képesek beszólni ha hangosak, úgyhogy nyomatjuk majd a hangerőt. 2 martini és 1-2 pohár bólé után ez nekem és Gy-nek semmi gondott nem okozott, Gy-vel hamar belejöttünk és míg a két pasi a heverőn aludt mi nekiálltunk táncolni és tényleg király volt - hol (és mikor) adatik ilyen lehetőség, hát elég ritka ugye. Kell néha a kikapcsolódás. Még Orsinak is írtam mámoros hangulatomban, hogy mikor megyünk megint bulizni Bécsbe, ami annyira fergetegesen sikerült, hogy azóta is sűrűn emlegetjük - szerintem megismételhetetlen - hajnali 4-ig ráztuk a Prater-ben 2 éve :-) Sajnos Ő bement a városba pedig jó lett volna, ha eljön, mert az igencsak emelte volna a hangulatot, még így is, hogy csak öten lettünk volna. A gondok ott kezdődtek, hogy a zenei ízlésünk kissé különböző Cs-vel, úgyhogy se a ma menő LadyGaga, sem a régebbi jó kis bulizós Nana, Down Low meg Puff Daddy meg '80-as- '90-es évek mix nem jött be neki és kivonult morcosan. Én ilyen szempontból mindenevő vagyok, felőlem a Boney M. meg az Ottawan is jöhet, csak lehessen rá táncolni :-) Bár a Modern Talking-nál kissé felcsillant a szeme, de az szerintem ilyenkor elég nyálas. A dolog amúgy odáig fajult, hogy már a szomszéd Vilmost sajnálta :-D Pedig sztem nem volt hangos, én gondoltam, hogy jobb lett volna nálunk tartani a bulit, mert itt nem hallotta volna senki, de hát 2 éve itt voltak, és akkor is hasonló problémák voltak (amit már elfelejtettünk idénre). 11-körül aztán borult a bili, és fogalmam sincs mit tett be, de a hangulat rendesen leült, nekem is elment a kedvem az egésztől, úgyhogy még  némi önfegyelmemnek köszönhetően megvártuk az éjfélt, aztán haza is jöttünk - nyugdíjasklubot itthon is tudunk csinálni jelszóval :-) J aztán felvetette, hogy csináljunk pótszilveszteri bulit, ami tök jó ötlet, úgyhogy most ezt kell gyorsan megszervezni ;-)


BÚÉK!!!!!