Könyvet kéne írnom?

Nekem úgy tűnik, mintha tegnap lett volna, hogy utoljára írtam, annyira gyorsan telnek a napok. És persze esemény, na az akad bőven. A helyzet az, hogy mióta a whatsappot használom a nagyon okos telefonon, azóta egészen beleszerettem, és már élni sem tudnék nélküle (függőség 2., a kávé után). Aztán a sztorikat mindig leírom Bettynek, onnan egyszerűen továbbítható, és így a blog meg elmarad, mert oda meg nem tudom továbbítani...vagyis igen, mert mailre is lehet ugye.
Ezeket a mostani sztorikat viszont tényleg megosztom, hátha egyszer tényleg majd összeállítok egy könyvet belőlük, jó lesz emlékeztetőnek ;-) (a könyv ötlete Bettyé volt amúgy).
Május beköszöntével megindult a forgalom, teltház van, minden apartman foglalt. Volt, hogy én tévedtem, és nem vittem be foglalást, mert nem volt egyértelmű a vendég leveléből és volt, hogy a vendég szimplán kijelentette, hogy Ő márpedig akkor jön, mert akkorra van repjegye és ilyenkor muszáj kitalálni, hogy hova legyen elszállásolva.
De kezdjük az elején.
Május 6-án indult a lavina azzal, hogy J lemaradt a gépről - a Ferihegyi gyorsforgalmin baleset volt, lezárták az utat, aztán hiába igyekezett, nem jött se busz, taxit leinteni se tudott, mert nem járt arra. Az első sokk után már keresgéltem másnapra a jegyet, pedig minden nagyon jól le volt szervezve: J lerakja a kocsit a Tesco-nál, felszáll a repülőre, Tesóm ugyanazzal megy hazafele, J átadja Malagán a reptéren a kocsikulcsit, Tesó meg hazamegy a kocsival. Ember tervez, sors végez :-) Fél órán belül megvolt a repjegy másnapra, délelőtti indulással, érkezés du. 3-ra.
Másnap irány a reptér, Patrik addig havernál - ja, a kocsim is megadta magát, ezúttal úgy tűnik, végleg :-( - ezért előző bérautót le kellett adni, és hoztam a másikat. Estére hazaérünk, de alig szusszantunk, jön a telefon az aznapra várt vendégtől....ott áll a reptéren és senki sem várja, mi történt....az úgy volt ugyanis, hogy a kedves vendég transzfert is kért....meg is kérdeztem, hogy akkor mikor jön - május 7-21-ig volt foglalása -, legyen szíves megadni járatszámot, abból én látom, ha késik, mikorra ér, stb., hiszen követem a radaron a gépeket. Megkapom az adatokat: május 21-én érkezik 20.50-re. 6 percen belül megy a visszamail tőlem, hogy az nem stimmel, hiszen 7-től van a foglalása, 21-én már haza kéne mennie. Válasz persze nem jön 3 napon át. Fogalmam sem volt, hogy most akkor melyiket rontotta el, az apartman foglalását vagy a repjegyét. Telefonszámot persze nem tudtam. Hát, ez van, majd jelentkezik. Tehát, jön a teló, hogy nem várja senki a reptéren és mi történt. Én elmondom gyorsan a szitut, amit először nem akarnak elhinni, aztán gyorsan előkerestem a mailjeit, kinyomtattam és már vágtattam is a reptérre. Bár a telefonszámot kijelezte, de persze mikor merüljön le a kártya, ha nem pont akkor. Nem akartam vacakolni a feltöltéssel, ami újabb 5-10 perc a benzinkútnál, így abból indultam ki, hogy annyit tudok, hogy egy (hang alapján) idősebb nő és 7 éves gyerek is van a 4fős társaságban. Parkolóházba gyorsan be, futottam a terminál elé, nézegetem az embereket - kb. 20 másodperc alatt találtuk meg egymást (zseni vagyok). Mutatom a mailt, rögtön belátják, hogy hibáztak. Hamar kiderül, hogy a nagymama intézett mindent, aki magát szenilisnek tartja, csak állítólag senki nem hisz neki (most már sztem igen :-D ). Nézegetem a csomaghalmot- 3 hatalmas bőrönd és 4 kicsi - 5 fő egy Seat Ibizában, érdekes lesz....de persze addig sakkoztam, míg elfért minden, a gyerek lába alatt egy kisbőrönd, a nagymama ölében szintén egy, a lányánál dettó; a kalaptartót is ölbe kapták, hát ez van :-D
Megérkezünk éjfél előtt, de akkor még mindig az a gond, hogy ahova mentek volna apartman, az foglalt, mert előtte a francia családból az Apuka cseszte el a foglalást, véletlenül egy nappal rövidebbet írt...kérdezte, maradhatnak -e, mondtam, hogy sajnos nem fog menni, de mivel a lengyeleimről semmit nem tudtam, ezért utolsó nap azt mondtam, hogy oké, akkor maradhatnak még egy éjszakát.
Szerencsére egy üres lakás még akadt, mondtam, hogy másnap v. azután át kell költözniük.
A nagy izgalmak után másnap reggel jön a Mama, hogy hova fognak költözni. Mutatom, ide. Azt mondja nekem, hogy az nem lesz jó (két hálószobás, két fürdőszobás lakás), mert Ő "ezekkel" nem tud egy szobában aludni (a lánya, és a két unokája, az egyik unoka 7 éves, a másik 18 éves és 6.hónapos terhes).... Kicsit itt kiakadtam...na de nagy levegő, és magyarázom, hogy lehet, hogy neki egyértelmű, hogy a 4 fő 3 hálószobás apartmanba mehet, de ha nem írja meg, hogy hányan jönnek, akkor sajnos nekem nem egyértelmű, hogy hányan vannak.... Kis szájhúzás után végül pénteken este 10-kor átköltöztek a kisebb lakásba.
Először nem voltak túl lelkesek, de aztán valahogy jöttek, hogy hova lehet menni, tudok e segíteni.... Így hoztuk össze végül Gibraltár-t - Őket levittem, J lejött busszal Líneára, és amigy Ők bent voltak, mi is olyan helyre tudtunk végül kirándulgatni, ahol még nem jártunk, fent a vár felett, elképesztő kilátással a reptérre (fotó is lesz :-) ). Este összeszedtem őket, előtte felraktam J-t a buszra - kiváló szervezés, nem? ;-)
Hullafáradtak voltunk persze, másnap meg Jerezt terveztük be - ami össze is jött, a Feria de Caballo volt éppen.
A lengyelekkel teljesen jól összehaverkodtam, a Mama lánya végül amikor nem volt ott a Mama, jó sokat mesélt is; a Mama nem egy egyszerű eset, manipulál mindenkit, azért hívta meg őket erre a nyaralásra, hogy ne legyen egyedül, viszont így azt akarja csinálni, amit Ő akar. Ja, közben kórházban is voltunk, jut eszembe, mert a Mama lánya Tamara lehajolt és kiment valami ideg hátul... úgyhogy múlt hét vmelyik este még kórházba is mentünk. Ott kezdett el mesélni a Mamáról, aki nem tudom miért akart velünk jönni (vagyis tudom, mert mindenhol ott akar lenni), mert amúgy egy szót sem beszél angolul. Én mentem be a lányával a dokihoz, aki sokat nem tudott csinálni, kapott egy szurit, aztán ennyi, a receptet másnap kiváltottam de az csak altató volt.
Mindeközben úgy talán pénteken éppen az egyik apartmant takarítottuk, amikor egyszer csak szól J, hogy úszik a hűtő felől a lakás, ki a nappaliba. Na, ez a jelenség már november óta fennállt, amikor a női G-ék minden tömítést lecseréltek (rejtély, hogy miért cseréltek mielőtt ellenőrizték volna, hogy egyáltalán mi a gond?!). Én viszont gyorsan rájöttem, hogy az egyik fszobai mosdónál ha engedem a vizet, akkor folyik a víz, tehát ez csak falban futó lehet....na persze nem akartak hinni nekem, de egy perc alatt bebizonyítottam... a női G rögtön félig magáévá is tette a dícsőséget, hogy milyen jó, hogy rájöttünk (????????????!!!!!!!!!!!!!!!), hogy ez a gond. Másnap kibontották a falat, kaptam a fotót, meg persze személyesen is megnéztük. J szépen levezette, hogy mi történt - erről külön bejegyzést írhatnék, "építkeznek a spanyolok" címmel...?! Az történhetett, hogy rövid volt egy cső, melegítéssel tágítani akartak rajta de a cső eldeformálódott meg ki is lyukadt. A munkások gondoltak egyet és szimplán a lyukat betonnal betömték, ami mostanra elfogyott, meg attól hogy eldeformálódott a cső, és nem volt teljes átmérőben szabad, dugulás is keletkezett. Majd egyszer arról is írok, hogy az ajtókeretek olykor a levegőben libegnek :-D
A hétvége eseménytelenül telt, J ment a reptérre, hazament. Ma kezdődött az élet újra, az egyik egy angol vendég, aki egy közeli körforgalomban eltévedt, aztán végül idetalált nehezen...na Őt pl. elfelejtettem befoglalni, de azért annyira nem vész, csak ha már egy hete levelezgetünk, akkor jó lett volna, ha nem itt szól, hogy csak 2 éjszakára jön a foglalt 7 helyett, mert akkor máshova szállásoltam volna el...Amúgy jó fej a pasi, egyedül jött, mert a barátja a lábát törte; a parkológarázsba nem tudott igazán beállni egy kicsi Ford Fiestával, azt mondta, az Ő autója otthon kisebb...nem mondom, hogy logikus a garázs, mert tele van értelmetlen oszlopokkal, de mindig ilyenkor derül ki, mennyien nem tudnak vezetni (bocs :-D ). Néha már számon van, hogy elkérem a kormányt... Nehezen megtaláltuk az apartmant (azt a lakóparkot nem ismerem, mert ott van a női G), szám szerint 31G, ott a házon a 31, megvan a G is, remek, kulcs félig elfordul, de semmi. Gyanus volt, végül elsétáltunk tovább, kiderült, hogy volt még egy 31G - logikát nem keresünk Spanyolországban, már írtam? Ezzel csak az volt a gond, hogy az angol vendégem sehogy sem tudta kinyitni az ajtót, nekem 10-ből 10x sikerült, semmi extra nem kellett hozzá. Mondta is, hogy varázskezem van - hát remélem, azóta bejutott :-D
A lengyel vendégeim eközben a Safari Parkba mentek, és 5-re beszéltük meg, hogy megyek értük. Már éppen indultam is, mikor leállított valaki itt az út közepén a lakóparkban - papír volt a közepén, így rögtön láttam rajta, hogy Ő az én emberem lesz :-D Mutatja, hogy a papírján szereplő telefonszámon nem ért el, és már fél órája hív...mondom oké, de minden levelem (emailem alján) ott szerepelt az új telefonszám, két napja írtam neki, hogy kicsit át kellett rendezni a foglalásokat a csőtörés miatt. Piaszag árad belőle és agresszív, mindenáron kötekedik. Gyorsan írtam egy SMS-t a lengyeleimnek, hogy kicsit később érek és elszaladok a németjeimmel (akik amúgy Dénia-ban laknak, arra, ahol mi laktunk régen) az apartmanjukhoz. Ilyenkor szoktam egyeztetni, hogy mikor mennek majd el, mikorra menjek a kulcsátadásra. Mondja a pasi, hogy akkor jövő hétfőn menjek 9-re. Mondom neki, hogy vasárnap, mert vasárnapig foglalt, 19-25-ig. Kérdezi, hogy akkor a 25-e már nincs benne? Mondom, ha 25-ig foglalt, akkor az a távozási napot jelenti, ahogy a legegyszerűbb szállásfoglalási oldalon is az érkezés és a távozás napját adjuk meg..... (ez tényleg nem mindenkinek logikus???). Mutatja, hogy de a kuponja 7 éjre szól...mondom, én azt látom, de ha Ő így foglal, hogy 19-25-ig, akkor én azt nem tudhatom, hogy mi a helyzet, nem akar e esetleg a repülő miatt mondjuk (hiszen 2 nappal ezelőttig nem tudtam mivel jön), hamarabb távozni. Teljesen ki volt bukva, hogy ez micsoda szervíz (??!!), meg hogy meg fogja nézni az emailjeit és nekem annyi, ha nem látja benne a telószámomat.... Végül megegyeztünk, hogy akkor vasárnap megy, hiszen jön vendég utána.
Fél óra múlva csengett ám a telóm (hahaha, megtalálta a levélben a telószámomat) .... :-)
Itthon meg utánanéztem, hogy még ki is hangsúlyozta, nem csak dátummal, hanem hogy hétfőn jön és vasárnap megy, úgyhogy az ilyen jobb, ha csendben marad :-D
Ennyit a vendégekről most hirtelen, amúgy sokakkal nagyon jókat dumálok, de mindig van egy két renitens, ez már igy is lesz. Viszont egyre több a visszatérő vendégem, ami azért csak jó jel ;-)
Gabi (ők új ismeretség) mesélte múltkor, hogy 7 éves szállodás évei alatt két hülye vendége volt - hát mondom, az nagy szerencse, mert nekem az arány sokkal rosszabb :-D Hiába, türelem, türelem, nem mindenkinek forog olyan gyorsan.... ;-)
Csak mert még van bennem szusz, írom, hogy ma leszerveztem a lengyel Maminak a granadai útját, mert teljesen ki volt akadva, hogy a többiek nem akarnak vele menni de Ő meg itt van két hétig és mi az, hogy nem látja Granadát (meg tudom érteni mondjuk).  Először nem bízott magában ( múlt pénteken kimosta az útlevelét a mosógépben, papír alapú, de túlélte), hogy meg tudja csinálni de azért biztattam; egyrészt kell neki egy kis városnézés, másrészt legyenek már egyedül a többiek, erre várnak :-D. De aztán ma a Mama megint alakított, mert az Aldi-ban rumot vett vörösbor helyett és itthon jött rá; pedig nem is néz ki vörösbornak és gondolta 6 EUR-ért már biztos jó bort vesz :-D . Szerencséjére volt nálam egy üveg vörösbor, úgyhogy elcseréltem a vörösboromat a rumjáért, jó lesz a tiramisuba.....
A Mamának a holnapi granadai útjához kinyomtattam mindent, elmagyaráztam, leírtam, buszjáratot, mindent, mit hogy, holnap Estepona-ban felrakom a buszra, szereztem neki telót is, mert nincsen, úgyhogy csak nem fog elveszni. Persze lehet, hogy szerdán még el kell rohannom majd Granadába érte, hogy elérje a repülőt, de megbeszéltük, hogy legalább a többieknek itthagyja a beszállókat, biztos ami biztos alapon. A Mama amúgy nagyon hálás volt, kérdezte, hgoy mindenkivel ilyen kedves vagyok-e, mondtam, hogy én igyekszem, aki velem kedves azzal én is az vagyok :-D Igazából fognak ők még jönni, azt érzem, de biztos, hogy a Mama külön, a lánya meg a férjével és a kisebbik lányával.
A lánya amúgy nagyon neheztel a Mamára azért is, mert 16,5 évesen vitte a családot Németországba, kivette a suliból, de Németországban nem járhatott suliba, 18 évesen meg papírok hiányában vissza kellett mennie Lengyelországba..... a kisebb gyerekeknek még oké, de Ő nem tudta később befejezni a sulit, nem tudott továbbtanulni. Az Ő lánya meg pont aznapra van kiírva, hogy szülni fog, amikor én születtem - micsoda egybeesések :-D
Na hát így zajlik itt az élet, igazából azt mondhatom, hogy egy percig sem unatkozom; valakinek persze már sok lenne ez, hogy én ezt hogy bírom idegileg, de néhány percnyi "mindjárt lelövöm a vendéget" után vagy utólag viszonylag szórakoztatónak fogom fel a szitukat. ;-)

Kulcsmizéria

Utólag könnyű nevetni rajta tudom, de szegény Anyukámat sikerült tegnap jól kiborítani vele. Nálunk a családban elég sűrűn előfordul ilyen kulcs-telefon-pénztárcamizéria, és mivel állítólag tiszta Apám vagyok,  már én is elkezdtem követni Őt ebben :-D Történt ugyanis, hogy vasárnap estefele, mikor Anyukáméktól indultunk volna hazafele, állítólag a kulcsot a kezembe adta, de én erre másnap abszolút nem emlékeztem. Szegény hajtogatta, hogy odaadta, én meg azt, hogy nem. Már mindent átnéztünk mindenhol, felforgattuk a lakást mindkét helyen, sehol. Persze én hajtogattam, hogy ne keressük, majd meglesz, ilyenkor már ugye jön az a csakazértse lesz meg feeling. Anyukám mindenesetre kiborult, nekem nem volt időm rá, mert ugye délután farsangra is rohantunk. Ahol persze megint volt egy kis mizéria, félúton derült ki, hogy Linda otthon felejtette a macskafület - a lényeget! - úgyhogy fordulhattunk vissza, viszont így természetesen elkéstünk. Mikor vége lett a  művházban, még akkor is felhívtam Anyut, hogy de tényleg nincs sehol és tuti, hogy nem adta oda, temessük el a kulcsot :-D
Aztán szépen hazajöttünk, jövök a gyerekszobába, odamegyek a könyvespolchoz, látom, hogy tele van kisimított szaloncukorpapírokkal az egyik polc; megfogom a kupacot, hogy kidobjam a kukába, akkor látom meg mellette egy csokidobozban az előző nap Öcsémtől kapott lóvét amit kaptam, hogy legalább pár litert tudjak tankolni a kocsiba, mivel forintom még éppen nem volt....benyúlok, hogy a pénzt elrakjam a pénztárcámban, hát nem ott vigyorog a fránya kulcs?! :-D
Rövidzárlat 2. (2. - mert az első ugye az volt, mikor nem emlékeztem, hogy a húst a közös grillezéshez én fogom megvenni :-D )
Hívom Anyukámat, hogy szegény megnyugodjon végre, és arra gondolok, hogy ha puskát tartanának a fejemhez, akkor sem emlékeznék a pillanatra, amikor a kezembe adta a kulcsot...hiába, vasárnap K.O. voltam a javából :-)

A fedélzetről jelentem

Kemény napnak nézünk elébe, lévén 7-kor indult a gépünk Malagáról. Gyakorlatilag egy percet sem sikerült aludnom - vagy csak álmodtam, hogy nem alszom?! -, a gyerekeknek is 3.30-kor kellett kelni. Bözsit megint babrálni kellett kicsit, hogy induljon, de ha a sors azt mondja menni kell, akkor úgysincs semmi gond, és persze még a benzinkút is nyitva volt hajnali 4 után, mert tankolni elfelejtettem....
A gyerekek meglepően élénkek voltak, Tündiék is jöttek Kittivel, hogy ha már úgyis a kocsival fel kell jönni, akkor ők bemennek Malagára-  idő gyönyörűnek ígérkezett.
A reptéren minden simán ment, a megérzéseim azt mondatták velem, hogy bár nem volt feladandó csomagunk és megvolt az online nyomtatandó beszálló is, mivel nem volt foglalva ülés, gondoltam beállok bemutatni a papírt, hátha kapunk valamit. Össze is jött, a legjobb helyen, a 3. sorba kaptunk kiosztott ülést. Ezúttal Norwegian Airlines volt a soron, igaz, ehhez előbb Varsóig kell repülni (4 órás út...pfff), viszont van wifi a gépen, tehát elvileg csak jó lehet :-) A reggeli első gépek késni sem nagyon szoktak, igy a 1,5 órával később induló Wizz gépet is simán elérhetjük.
Az ülések a Norwegian-nál szuperek, a repülők újak (állítólag az egész flottájuk), állítható-dönthető és jóval nagyobb az üléstávolság is, kényelmesen elfértünk. Kaja persze nincs az árban, de 35 EUR/fő-ért igy is ajándék volt a jegy (aztán a Wizz Varsó-BUD volt kb. 6 EUR). A wifinek köszönhetően a négyórás út gyorsan eltelik, bár ma már el nem tudom képzelni, hogy voltam képes huszonévesen tizenórákat eltölteni a levegőben (szerintem az nem én voltam :-D). Bár én nagyon jól tudom irányítani a gondolataimat, valahogy mégis annyira befeszültem a repülésen, hogy volt két pillanat már bejutottunk a secun túlra, hogy na akkor én most nem szállok fel a gépre mert biztosan elájulok és rögtön összehányom magam.... Ehhez képest tényleg lekopogom nagyon szép sima az út eddig, semmi kátyú :-D
A gépen van néhány tévé is, de igy hogy wifi is van, a flightradaron követem mikor hol járunk.
Folyt.,köv :-)
Varsóban valahol kint a francba szálltunk le és busz vitt az épületig. A tranzitosoknak figyelni kell, hogy ne menjenek ki akkor nem kell újra a vetkőzös jelenet a secunál. A repteret átépítik jelenleg. Van fél óra ingyen wifi, a kávézókban még plusz extra időket nyerhet, aki több időt tölt el a reptéren. Szerintem aludni is lehet a hármas ülések karfa nélkül jónak ígérkeznek (max. hideg). Gondoltam rá, hogy nekem inkább egy reptéri alvás, mint még egy hajnali kelés....
A Wizz gépe a Norwegian-hoz viszonyítva nagyon lepukkadt és sokkal szűkebb, de az út éppen csak egy órás volt, alig felszálltunk szinte már ereszkedtünk újra. Kicsit sok volt a kanyar, de már annyira bekábultam, hogy egyáltalán nem volt semmi parám, teljesen letompultam. Patriknak a füle totál bedugult, igy szegény mindkét leszállást átbőgte, Linda hányt helyettem, neki a fejfájás okozza ezt (gondoljuk mi).
A délutánt Anyuéknál punnyadással töltöttük, valaki mindig éppen szundikált.
Ma meg kezdődik megint a nagyüzem, a volt suliban megyünk a farsangra, még jelmezvarázslás folyik, úghogy ez a pár nap itthon megint gyorsan el fog repülni.....

A hülyeség nem gyógyítható

Mondtam először tegnap este, de aztán ma is zajlanak az események - kár, hogy akikről szó van, azok ezt nem értenék....

Tegnap megint sikerült kifogni egy vendéget, aki nem talált ide (két órán át kóválygott, nem tudom hol). Tudni kell, hogy a tavalyi példákból okulva térképpel és leírással látom el a készülő vendégeket. Van, aki megdícsért érte, hogy milyen jó és részletes leírást kapott - már aki veszi a fáradtságot, hogy megnézi mondjuk a térképet amit linkelek és elolvassa, esetleg kinyomtatja a szöveget is. Van, aki meg rá se bagózik, mint a tegnapi páros. Megbeszéltük, hogy ahogy átveszik a kocsijukat Malagán, felhívnak, akkor tudok kalkulálni, mikorra érnek. Lemegyek 8-ra, oké, sehol senki...Várok már jó ideje, telefonom persze lemerülőben (szar az aksija), végre valamikor hívnak úgy 9 előtt, hogy eltévedtek, fent vannak a faluban (12 km-re van tőlünk és a parttól, még jó, hogy mindenhol szerepel, hogy az apartman meg 300m a tengertől...hm). Kérdezik, hogy jöjjenek le....hát mondom az úton, mondom, melyik számún. Közben hazaszaladtam, mégis vacsorát kéne adni a gyerekeknek, meg hát este van, fürdés, lefekvés. Elkészítem a vacsit, cseng a telefon, nem szól bele senki, hallom csak, hogy ők beszélnek, hiába hallózom hangosan. 2 perc után megszakad. Visszamegyek, mert hát ennyi idő alatt már le kell érniük. Felmentem Tündiékhez, kértem kölcsön egy telót, hogy ha hívnak, ne merüljek le :-) De csak nem jön senki, már lassan 10 óra lesz. Kimegyek a kapu elé, akkor hívnak, hogy lent voltak az út melletti benzinkútnál (ami már jó!) de végül mégis elindultak visszafele a reptér irányába (WTF?! minek????????????). Mondja a pasi, hogy hol jár (túlment mondjuk), mondom semmi gond, itt vagyok már a főút/autópálya melletti benzinkútnál, a következő körforgalomba beér és visszafordul és kijön a benzinkútnál itt vagyok.... Megkérdezem, milyen kocsival van, milyen színű, mondom, itt állok majd integetek és akkor nem kell keresgélni. Eltelik 15 perc - kb. 3-4 perc alatt megjárható ez a kanyar, mert itt sok a körforgalom - sehol senki. Mondom magamban, ilyen nincs, hova ment már megint, mikor hív, hogy ne haragudjak, de Ő hazamegy (??????!!!!!!!!!!!!) mert most felkeveredett egy négysávos autópályára és innen nem tud lemenni....pfffffffffffffffffffffffffffffff én is menjek haza....és itt meg is szakadt a beszélgetés, visszahívni sem lehetett. Hazamegyek, kidühöngöm magam mindenkinek, a gyerekekkel kiabálok egy sort, hogy miért nincsenek még ágyban - 22.16 -, cseng a telefon. A vendégek. Ott állnak a ház előtt SZÓ SZERINT AHOGY ÍRTAM A LEÍRÁSOMBAN!!!! Azta!
Lemegyek. Igyekszem higgadt maradni, bár tudják, hogy kb. 3 órámat cseszték el. A kinyomtatott leírásomat már csak utána vették elő - természetesen! - miután fogalmuk sem volt, hogy akkor hol fognak éjszakázni....az esetet nem kívánták kommentelni, a naviba meg eleve rossz célt adtak meg..... ÁMEN.

A hülyeségek meg folytatódnak tovább .....  (de lehet csak én vagyok túl érzékeny :-D )

Ennyi elég egy tökéletes naphoz

Múlt hétvégén elhatároztuk Bettyvel, hogy jóidő függvényében lemegyünk Tarifára. Ők még nem jártak arra, nekem meg már nagyon hiányzott a kedvenc helyünk. Bár egy hétre előre ritkán jön össze a 100%-os időjáráselőrejelzés, ezúttal azonban bejött :-) Igaz, tegnap még írta, hogy eső lehet, de annyira magabiztos voltam, hogy sütni fog a nap és minden jó lesz, hogy így utólag azt kell mondjam, jobb nem is lehetett volna.
Még csütörtök este megsütöttem az újabb - negyedik (!) tepsi citromos kockát, nehogy éhen haljunk majd, tegnap este meg már elkezdtem a bepakolást a kocsiba, mert a reggeli elindulás valahogy nem az erősségünk :-) Jó anyuka mindenre gondol, a váltás ruhán meg a homokozós készleten át kivételesen nem felejtettem el a fényképezőgépet feltöltött aksikkal és memóriakártyával (csak a kártya maradt tele képpel ), telefontöltőt, két poharat, bekerült a sangria, meleg ruha, és még ki tudja...Reggel sikerült már 8.20-kor ébredezni, gondoltam, akkor 10.30 körül talán már el is tudunk indulni de eltököltük az időt . 
Néhányszor elkántáltam a "öltözzetek már fel - egyétek már meg a reggelit azt is nekem kéne megennem helyettetek - kapcsold ki a tévét - tedd le azt a fránya tabletet - pakoljatok össze szanaszét van minden" mondathalmot, majd nagy dirrel-durral azért 11 felé csak sikerült kikerülnünk az ajtón.
A gyerekek kívánságának megfelelően, akik homokpartira készültek, először Punta Palomára mentünk. Nagyon enyhe, szinte szélmentes idő volt, de eleinte a nap még néha-néha elbújt egy-egy kósza felhő mögé. Ha sütött, rövidujjúra vetkőztünk, ha nem, akkor vissza a kardigán. Felcuccoltunk a kajákkal és a homokozós cuccokkal, a gyerekek egyből nekiálltak homokvárat építeni, mi meg egyből nekiestünk a sangriának és a citromos kockának :-)) Bizony, ilyen kevés elég ahhoz, hogy az ember jól érezze magát ;-)

Később aztán eltűnt az összes felhő az égről és hétágra sütött a nap, napoztunk, ettünk meg ittunk ebben a sorrendben és felváltva, kivégeztük a sangriát is; pénteken még  írtam is Bettynek, hogy hozzon azért jogsit a biztonság kedvéért, hátha nem leszek olyan állapotban, mert nálam a kétujjnyi sangria is csodákra képes :-D De mivel gyakorlatilag az egész délutánt itt töltöttük, kellő idő eltelt és sikerült kijózanodni ;-)

Betty és Vali aztán lementek a partra, mire a többi gyerek is észbekapott és csak én maradtam fent egyedül egy rakás cuccal :-) Aztán észbe kaptam, hogy mi van, ha ők ketten kicsit elbóklásznak odalent, nem találják meg Lindáék őket, nem figyelnek Patrikra, aztán jön egy hullám és beborítja a vízbe - úgyhogy felkaptam a hátizsákokat és irány le, cipők és minden más "értéktelen" maradt fent a "Szaharában". Ugyan kinek kell néhány használt cipő és büdös zokni? :-D

Nagy munkák folynak :-)

"Eltemettük a Valit!" :-D

Leérni könnyű, csak csúszik az ember a homokban. Vali már nagyjából teljesen vizes volt, az enyémek is térdig, de ilyenkor már felesleges a ruha és csak jobban hűt, úgyhogy gyorsan ledobálták a gyerekek. Viszont a hullámok rendesen felerősödtek, így történt, hogy mig a gyerekek a parton bohóckodtak, hol egyiket, hol másikat kapta el egy-egy nagyobb hullám és beterítette őket. Először Xio feneke alá folyt be a víz, amiért Linda jót nevetett rajta - jutalmul Xio homokgolyókat készített és azzal üldözte Lindát :-) Majd amíg Linda ide-oda futkorászott a vízben Xio elől menekülve, egyszer csak Őt is levette a lábáról egy nagy hullám és beledöntötte a vízbe rendesen :-D Szegénynek fájt egy kicsit a lába, bár semmi vész nem történt -túl azon, hogy kellemes nem lehetett a hideg :-) - de nem lehetett nem nevetni ;-)

Miután mindenki kellően vizes lett és a víz azért nem 25 fokos február közepén, megbeszéltük, hogy én felmegyek, összeszedem a cuccainkat és kocsival lemegyek a parti parkolóba (ahol nyáron aludtunk is), mert mégis könnyebb nekik ott végiggyalogolni vízszintesen, mint megmászni egy nagy homokhegyet :-) Én felloholtam hát a tűző napon, majd' kiköptem a tüdőmet nem vagyok edzésben és végül egyszerre értünk a parkolóba. A következő kihívás a gyerekek homoktalanítása volt úgy, hogy lehetőleg ne kerüljön a kocsiba több kiló homok :-) Ez nehéz volt, ugyanis vizes lábra bizony tapad a homok, bármilyen meglepő.  A parkoló amúgy tele volt, zömében kisebb de 20 év feletti lakóautókkal, fiatalokkal és nagyon sok némettel.

A gyerekek nem túl kitörő örömére még kimentünk a félszigethez, ahova ugye nem lehet bemenni, de legalább a táblák - jobb oldalon "Atlantico", bal oldalon "Mediterraneo" miatt, mégis mindenki itt szokott fényképezkedni. Nos, a táblákat azóta leszerelték, nem tudom valaha visszakerülnek-e. A hullámok hatalmasak és gyönyörűek voltak, nagy kár, hogy a fénykép azért nem adja vissza ugyanúgy a látványt.

 A délután teljesen kiszívott minket, végül is a semmittevésben fáradtunk el. Bettyékhez már úgy értünk Líneára, hogy simán be tudtunk volna aludni a kocsiban, mi, felnőttek, engem pedig még a nagy adag presszókávé sem tudott igazán felrázni..... :-)

Nincs idő írni

Anyukám kesereg, hogy senki nem ír mostanában akiket olvas (vagy keveset), úgyhogy csak megerőszakolom magam és míg megérkeznek a gyerekek a suliból, nekiveselkedek az írásnak.

Az elmúlt hetek nagyon gyorsan és pörgősen teltek, pedig míg otthon voltunk az ünnepek alatt, kicsit tartottam tőle, hogy unatkozni fogunk majd mert ha sokat esik ki sem lehet menni annyit, meg vendég sincs.

Ehhez képest lassan itt a nyár - ha kinézek az ablakon most, akkor mondjuk még nem :-D -, a napok szélsebességgel robognak. A hétvégéinket új barátainkkal töltjük mostanában akik La Líneán laknak: Betty ugyanannyi idős mint én, a nézeteink nagyon hasonlóak, tök jól kijövünk és ami óriási szerencse, hogy a lányok is hipphopp összehaverkodtak. Xio sokkal magabiztosabb, úgyhogy Lindának jól jön az erősítés, mert Ő kicsit visszahúzódóbb. :-) Voltunk játszóterezni La Líneán, hosszú idő után átmentünk Gib-re (rá is fáztunk, 2 órát álltunk sorba úgy, hogy alig volt előttünk pár autó), és megmutattuk kedvenc kirándulóhelyünket, a Rio de la Mielt Algeciras-nál. Utána ők jöttök hozzánk, megmutattam Casarest, Estepona-ban sétáltunk, és persze a macskát is a lenti lakóparkban, akit Ők már régebbóta ismertek ;-) de akkor még egy másik kislány volt a gazdája... :-) Este a lányok pizsipartit tartottak, második alkalommal sikerült fél 2-kor elaludniuk :-D

Casares még mindig gyönyörű!

Egy kis hegymenet a fáradt ifjúságnak ;-)

Kávé és tiramisu a teraszon - nálam jó vendégeskedni :-D

Bourbon vaníliafagylalt IGAZI narancslével - kóstoljátok meg, királyság ;-) És még a  napocska is sütött hozzá!

December utolsó napján érkezett egy nyugdíjas pár Németországból az egyik apartmanunkba, akikkel nagyon jól összebarátkoztam, ritka kedvesek és nem is annyira németesek pedig, annyira lazák és közvetlenek voltak (nem olyan vonalasok, ahogy én nevezem őket). Rendszeresen találkozgattunk, hol ők hívtak minket grillezni, hol én csináltam nekik paella-t magyarosan, tiramisut, csúsztatott palacsintát, citromos kockát és még a madártejet, mert teljesen le voltak nyűgözve mindegyiktől ;-) (én meg tudom, hogy mivel kell bedobni magam :-D ). Felvetették, hogy német származásommal (az őseim valóban a Ruhr-vidékről származnak), a némettudással és a mentalitásommal valahogy jobban illenék Németországban, így odáig "fajult" a helyzet, hogy egy nagyon jó ötletet adtak, miben tudnám hasznosítani magam német földön. Ehhez elkészítettünk közösen egy pályázati levelet, írok önéletrajzot, összeszedem a papírjaimat, aztán meglátjuk....Még emésztem a dolgot, mert én ugye sosem akartam Németországba menni, de ha ez összejönne, erre abszolút nyitott lennék. Legfeljebb majd én is ide jönnék telelni ;-)

A suliban egyre jobban alakulnak a dolgok, Lindát kezdi értékelni az utálatos szigorú tanárnője is :-) 2-3 hete környezetórán babot kellett ültetniük, és mivel ők már otthon elsőben csináltak ilyet, pontosan tudta, hogy mire kell figyelni, hogy a bab ki is nőjön :-) Természetesen az Övé volt az egyetlen, amelyik a következő héten kibújt, úgyhogy nagyon büszke volt magára - és a tanárnő is rá, mert irdatlan mennyiségű fotót készített róla és a babjáról és mindenki előtt megdícsérte, úgyhogy most kitapétázták a termet a képekkel :-D
Januárban fogadóórán is jártam a Victornál, mivel vele tudok angolul beszélni és kicsit közbejártam Linda érdekében, hogy eztán angolórán igenis legyen ott, mert az kell és inkább csak a lengua-ról és a környezetről vigye el Pili, amit a szigorú tanít úgyis és nem ért belőle sokat. (mondjuk már bevallotta, hogy sokszor érti, de de amikor úgy találja jobbnak, rávágja, hogy nem érti :-D )  Azóta megúszta az összes felmérőt is szerencsére, illetve Pili felkészíti most jobban azokra a témákra amiket tanulnak környezetből és lenguaból. Kb. most jött el szerintem a pillanat, hogy már meg is mer szólalni, bár még óvatos, de menni fog ez :-) Matekból változatlanul a legjobbak között van, megint írt egy osztálylegjobb-felmérőt amiért megdícsérték (csak a szövegesekkel van gond, hogy nem érti rendesen).  Matekból amúgy loholnak - nem tudom hova - már a százalékszámítást veszik, minden héten van valami új, ami nekem túl gyorsnak tűnik. Azok után, hogy sokan még az egyjegyű számok többszöröseit sem tudják, kicsit túlzásnak tartom. Szerencsére google barátunk mindig segit, hogy hogy tudom a gyereknek legegyszerűbben elmagyarázni (pl. százalékszámítást), igy ezt az akadályt is sikeresen vette: három példát irtam csak, hogy mégis érezzen rá, de már nyögött érte, hogy minek, érti ő.... :-D
Majd a következő felmérőn kiderül ;-)

Patriknak is egyre jobban megy az írás meg kezdi összeolvasni a betűket; én nem gyakorlok vele soha külön, mert nekem még ezt az 5órát ülünk a suliban témát is emészteni kell, úgyhogy nem vagyok hajlandó még délután is nyúzni. Amikor lehet és nem esik, kicsapom őket a levegőre meg megyünk játszótérre, vagy kirándulni. A múltkor úgy éreztem, hogy kicsit elég volt neki így kivettünk egy szabadnapot :-D Szerencsére egész jól alakult az elmúlt hét, mindenfélét kísérleteztek, hétfőn meg bemutatnak valamit, minden osztály csinál valami "kutatást"  vagy kísérletet és azt bemutatják. Ennek örömére írtak, hogy jó lenne, ha a gyerek "tudós"-nak öltözve menne, fehér ing, bajusz, szemüveg, stb. de mondtam, hogy felejtsenek el, lassan egész délutánokat fogunk ilyen dolgokkal szórakozni.....Mert a babos sikernek is volt ám némi hátulütője, Linda volt az egyetlen ugyanis, aki kapott egy kétoldalast leírást hogy milyen kísérletet végezzen el: a PVC csőtől kezdve az 1x1 cm-es tükördarabig egy csomó vackot kell összeszedni, úgyhogy az embernek elmegy a fél napja mire mindent beszerez. Jövő csütörtökön viszont a nagyok a malagai Tudományos Múzeumba mehetnek, kár, hogy túl rövid lesz az idő, mert a honlap szerint van bőven mit kipróbálni! Kezdek elégedettebb lenni és megbékélni a sulival :-)

Jövő hét végén újra hazamegyünk, újra repülőzés, ezúttal Varsón keresztül, bár városnézésre nem lesz idő, mert alig két óra különbséggel indulunk tovább BUD-ra. Ezúttal a Norwegian-t fedezzük fel, állítólag van wifi a gépen, hát nagyon remélem, mert akkor talán kibírom a majd' négyórás utat. Sajnos hatalmas viharok vannak most mindenfelé Európában, a német vendégeim is írták, hogy táncolva landolt a gép Kölnben, olyan erős széllökések voltak.

A konyhában mostanában többet alkotok, de nem fogok recepteket írni, ezt az egyet osztom meg, mert ez valami elképesztően jó (és könnyű összedobni), másfél hét alatt a 4.tepsit sütöm meg ma... :-( :-D  Az ilyenekkel vigyázni kell ám, mert a szomszédok meg a vendégek is szeretik :-D Anyukám szerint 40 felett nagyon kreatív az ember a konyhában és ekkor teljesedik ki; mondjuk ebben lehet van valami, bár én csak a hipp-hopp elkészülő dolgokban szeretnék kibontakozni, egész nap nincs türelmem ott állni.

Azért a fotót az enyémről is berakom, a citromosról:

Ami még kimaradt, hétvégén mikor Bettyék itt voltak, átmentünk Estepona városnézni, meg a Carrefourba, vettem meleg takarókat ...tudat alatt lehetett, hogy négyet kell vennem, bár akkor még ki gondolt arra, hogy amikor a pénztártól eljöttünk és mind a négy gyerek magáévá tett egy-egy hengert, melyekből a kocsiban már macskák lettek, és amint hazaértünk, csináltak nekik szemet, szájat, nyakörvet meg mindent ami egy macskának kell. Nem is kell játékot vennünk eztán, mindenbe bele tudnak álmodni valamit :-D

Balról jobbra: Linda, Xio, Vali és Patrik macskája

Tény és való, hogy én közel nem voltam ilyen kreatív gondolkodású gyerek, a LEGO-t is szigorúan a leírás szerint építettem össze - volt is belőle bunyó mindig a tesómmal, aki viszont kreatívan mindenféle színes házikókat épített :-)  Jó hír, hogy mostanra viszont már eléggé kiterjedt a fantáziám, ha nem is ilyenekben persze, de ha valamit ki kell találni, meg kell oldani, akkor általában gyorsan jön a megoldás ;-)

Ez a hét is hamar eltelt, már csak azért kell szurkolni, hogy jó idő legyen és akkor irány Tarifa ;-)

Hősök

Az ünnepeket idén is otthon töltöttük - mégiscsak az az igazi; hideggel, bár hómentesen, de mégsem napsütésben és pálmafák között. Itt, amikor két éve Javea-ban töltöttük a Karácsonyt, nem igazán sikerült ráhangolódni.
Persze a hazamenetel jár némi nyűggel is - a pakolászást, mázsálást, mit hova szorítok be, mi mehet, mi nem - valahogy egyre nagyobb nyűgnek érzem. Aztán szerencsére hamar elmúlik - hogy aztán újult erővel induljunk majd megint útnak :-)
A hazamenetelünk azért volt kemény, mert egy éjszakát Zürich repteren kellett töltenünk - a Swiss szuper árának sajnos ez volt az ára, bár hamar kihevertük és megállapítottuk, hogy egy ilyen reptér bármikor jöhet. Viszonylag korán értünk, úgyhogy a családi szobában (játszószoba és sok más) hatalmas csocsómeccseket tartottunk - kicsit néztek is ránk, mert hát eléggé beleéltük magunkat és ugye ezt nem lehet csendben játszani ;-)
Az ünnepek nagyon hamar és állandó menéssel teltek, gondolom ez másoknál is így szokott lenni, aki 1-2 hétre tud csak hazamenni. Barátok, családtagok felváltva, szünet nélkül ;-)
A visszautunk most viszont nagyon húzósra sikerült. Reggel 4-kor kelés - valamiért nem csörgött az órám, de nem volt pánik, Anyukám természetesen ébresztett! :-) -, bőröndátrendezés, ami felesleges, még gyorsan kipakoltam. Álmos gyerekek kocsiba be, reptéren ki, hűvös, süvítő szélben. Szokásos vetkőzés - már nagyon rutinosak vagyunk, de egy-két apróság becsúszott a ládázásnál, úgyhogy a secus kislány vadászta a karkötőket :-) Öltözés, ki a sátorba, mert hát a Ryanair ugye onnan megy. Szerencsére a bőröndméregetés elmarad - csak egy volt kritikus 3-4 cm-rel, de ha kekeckednek, akkor nincs mese. Kajákkal felpakolva, a gluténmentesek miatt, plusz egy szatyi - de végül is a kapucnikban is elférnek ;-)
Az utat egyre kevésbé bírom "csak úgy", úgyhogy mindenki játszik végig - én vagyok a legviccesebb, mert abszolút semmi érzékem nincs ezekhez a tabletes játékokhoz, úgyhogy a gyerekeknek előbb tanítgatni kellett - és persze türelmem sincs hozzá. Nem is értem a felnőtteket, akik ilyenekkel tudnak órákig játszani :-D
Végül eltelik az első közel két óra - szívdobogásom csak akkor kezdődik igazán, amikor 200m-rel vagyunk a pálya felett és tisztességesen billeg a gép. Először arra gondoltam, hogy kezdő a pilóta - egyszer mindenki elkezdi ugye - de azért amikor végre leszállunk és mindenki megkönnyebbül, akkor kiderül, hogy iszonyú szél fúj. Néztük is utána, az összes gép billegett, valamelyiknek a bal kere került először a pályára és utána a másik. Bíztam benne, hogy a felszállásnál nem lesz ilyen gond, elvégre van közte 7 óra várakozás - de sajnos tévedtem. A folyóson vagy 45 percet állunk és várunk ahonnan már sehova nem tud menni az ember. Mindenki ideges, nyűgös - Patrik a végén a lépcsőn ülve nyitott szájjal elalszik....
A felszállás végül is brutál (nem kell parázni, én ezeket nehezen viselem, nem dőltünk be 45 fokban, csak nekem már ez is sok :-D ), rázkódik a gép, de olvasom a Ropi naplóját, azzal eltelik azért az idő. A gépen talán focirajongók, de őrült hangzavart csaptak, alig bírják a sztyuvik lenyugtatni őket. Úton megint rázkódás, úgyhogy nem volt mese, amikor jön a kocsi, rögtön kérdezem, hogy milyen alkoholtartalmú van.... ;-) Az idegeim nyugtatására elég lesz, amúgy meg "befékezem" magam úgy, hogy nyomom a talpammal az előttem lévő ülés alsó rudait :-) A gyerekek nyugodtak persze, így naná, hogy nekem is nyugalmat kell erőltetni magamra. A kínálat - piából - gyér, úgyhogy marad egy 2 dl vörösbor, aminek a felét egyből benyomom - és persze bízom benne, hogy majd ki fogok tudni szállni :-D
Turbo-csigával és a vizialagút-fúrással végül ahhoz képest egész jól elröppent az idő, bár 35 percet késtünk az eredetihez képest. Mivel a kocsi szervizben és le kell adni egy alkatrészt is még, igy irány a vonat. A vonaton egyből kiszúrom "azt a bandát", akik zsebelésből élnek; egy nő mögött állnak, láthatóan turista, és már az egyik éppen nyúlna a zsebébe, amikor a nő leült, akció ugrik. Agyaltam mit csináljak, de nem volt ellenőr és semmi securitys a vonaton, velük egy pasi is, ha utánam jönnek, az szép eset....Leszállunk, ők is ugyanott, és a kiszemelt turista nő is - mennek is utána. Hát remélem megúszta....
Szervizből vissza, automata nem megy, jegy nincs. Fuengirolában persze semmi gond, mindenről tudnak, kifizetem ott a jegy árát, és már mehetek is...Pár perc várakozás után barátaink is befutnak értünk és irány haza :-)
Itt már csak egy kellemetlen meglepetés ér: a hűtőhöz tartozó automata látható ok nélkül lekapcsolt, büdös van és minden kiolvadt.....
De a gyerekek óriási dícséretet kaptak, mert zokszó nélkül - különösen Linda! - zavarták le a napot, márpedig ez még felnőttnek sem volt kispályás....
Megyek is aludni :-)