2012. december 23., vasárnap

Az álmok olykor valóra válnak

Az én álmaim-vágyaim általában kimerültek abban, hogy hova szeretnék eljutni "utazásilag" - tárgyakra ritkán vágytam.
Álmaim netovábbja sokakkal ellentétben nem Amerika volt, hanem Ausztrália és Új-Zéland. Persze, csak úgy turistaként eljutni Ausztráliába nem éppen olcsó mulatság, így túl sokat ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztam, maradt egy álom, ami majd egyszer, esetleg, ha nyerek a lottón, akár megvalósulhat. Történt azonban, hogy valamikor '98 végén megismerkedtem valakivel, aki Ausztráliában élt :-) Nagy levelezések, majd közben az első thaiföldi út, és végül jött a visszautasíthatatlan ajánlat: volna e kedvem kimenni Ausztráliába. Ki tud erre nemet mondani? :-) Elkezdtem lázasan keresgélni repülőjegyet Brisbane-be, de szorított az idő, mert március közepén meg már nyitás volt Bécsben. Végül február 20-ra megvolt a jegy, intézni kellett vízumot, megkaptam a meghívólevelet - de pontos részletekre már nem emlékszem sajnos. Február 20-án a British Airways gépe elindult velem először Londonba, majd onnan Singapur-on át Brisbane-be. Nem kispályás egy ilyen út, London - Singapur volt első körben 13,5 óra, aztán ott rövid pihenés után még jó 7,5 óra. Összesen 23 óra a levegőben :-) Így utólag nem tudom hogy bírtam ki, hosszú volt az út nagyon, a gép totál tele, erre emlékszem, és a B747-esek  3-5-3 üléssel rendelkeztek, így azért elég macerás volt kimászni, ha az ember nem akart végig ülni. Azt kicsit sajnáltam utólag, hogy Singapur-ban nem iktattam be egy képnapos stop over-t, de ami késik nem múlik - felülről is csodálatos volt a fényekkel. Másnap talán délután pedig érkezés Brisbane-ba, ahol kiszálláskor megint ugyanaz a meleg pára vágott fejbe, mint Phuketen. Közlekedés mint Angliában, ez nem volt annyira furcsa, és már első este mentünk fürdeni a South Bank Parkland-ba (ez a Brisbane folyó partján egy mesterségesen kialakított homokos "part"  medencével). A három hét alatt elég jól bejártuk a környéket, többször voltunk a Gold Coast-on, ahol a Baywatch egyes részeit is forgatták. Teljesen újdonság volt még számomra, hogy a parton mindenhol lehet BBQ-zni, úgyhogy vittük a bepácolt húst és fürdés után megsütöttük (víz, minden kellék van helyben!). Ausztráliában voltam először csőcsúzdában, amiben korom sötét volt, tényleg semmit nem lehetett látni: először eléggé paráztam, a szívem a torkomban dobogott, hogy mi lesz, de lecsúsztam, és onnantól kezdve ki sem lehetett már szedni onnan, annyira élveztem (mint egy gyerek :-D ). Voltunk állatkertben, simogathattam koalát - nagyon cukik, félénkek, ezt csak úgy lehetett, hogy a gondozó tartotta kézben. A másik felejthetetlen élmény a Sea World-ben a delfinek. Fantasztikus maga az egész park, teljesen más, mint egy európai delfinárium. Itt együtt lehetett úszni a delfinekkel is.
Egy igen emlékezetes kirándulásunk a Lamington Nemzeti Parkban volt: elindultunk pólóban, rövidnadrágban és egy szál strandpapucsban egy esőerdőbe :-) Óriási felelőtlenség volt ám, a piócák ugyanis tapadtak ránk rendesen, tele volt velük a nedves talaj, és persze így elég könnyű áldozatok voltunk. Rohantunk ki már a végén, miközben mindenki minkett nézett a papucs miatt: mások szépen beöltözve, hosszú nadrág, bakancs, dupla zokni, és még úgy sem úszták meg a vérszívókat :-) Nagyon nehéz ám leszedni őket, mai napig kiráz a hideg, ha rájuk gondolok.
Az élet nyugis, senki nem rohan, mindenki mosolyog. Az emberek sokszor mezítláb mászkálnak az utcán, amikor a bankba mentünk, nem egy ausztrált láttunk, aki sortban, mezítláb csattogott be, senki nem talált semmi kivetnivalót benne. Nagyon tetszett az ottani élet.
A vonatállomáson megismerkedtünk egy magyar származású bácsival, aki '56-ban ment ki Ausztráliába, de előtte Bécsben élt. Mikor hallotta, hogy én meg Bécsben élek, kérdezte, hogy ott is van-e már mindenkinek fürdőszobája meg bevezették-e a gázt a lakásokba - ezen mondjuk kicsit meglepődtem, hogy miért kérdez ilyeneket, az élet nem állt meg, csak mert Ő 42 éve elhagyta Európát :-)
Találkoztunk még magyar származású filmrendezővel is, és persze megint beigazolódott, hogy magyarok mindenhol vannak :-)
A parkokban, ahol sétáltunk, sokszor találkoztunk szabadon sétáló gekkókkal. Ezek elsőre furák, mert van köztük nagyobb példány is, de nem bántanak senkit. Pókokhoz és kígyókhoz nem volt szerencsém :-)
Jártunk a Parlamentben is, ahol fentről lehetett szemlélni az üléseket: ahogy egymásnak estek a képviselők  és az egyik pillanatban egymást anyázzák, aztán meg jó haverként mennek ebédelni együtt.
Nagyon-nagyon jó volt, mondanom sem kell, kicsit sajnálom, hogy akkor még nem blogoltam (ha volt egyáltalán, ezt nem tudom), mert akkor napi szinten lehetett volna írni, és nem így csipegetni a morzsákat, hogy mi jut még eszembe. Sokáig, nagyon sokáig vágytam vissza, 2001-ben meg már a repjegyem is megvolt, igaz, Új-Zélandra, másfél hónapos nyelvtanulásra - ami aztán el is maradt végül, akkor ismerkedtünk meg J-vel és hosszas vívódás után lemondtam a jegyet.... Pedig hogy készültem! :-)
Felmerült persze egy-egy nem józan pillanatban, hogy oda is lehetne menni, de azért mindig győz a józan ész: mégiscsak túl messze van, nem tudnánk csak úgy egyik napról a másikra néhány ezer forintért hazarepülni, meg maga a tény, hogy akkor már tényleg nagyon távol vagyunk családtól-barátoktól......
Azért bízom benne, hogy a sors még egyszer megadja a lehetőséget és újra eljuthatok - immáron a gyerekekkel - a kenguruk földjére :-)

Saját képek később  - akkor még nem volt digitálisom, lehet scannelni :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése