Karácsony

Évek óta utálom a Karácsonyt, ez van. A Karácsony számomra addig volt jó, amíg gyerek voltam, és amíg kimentem kezet mosni, addig jött a Jézuska :-) Emlékszem az első doboz LEGO-ra, ami óriási nagy szám volt úgy 1978-ban (vagy '77-ben, már nem tudom). Aztán ahogy iskolába kerül az ember, jön a kijózanodás, amikor már tudja, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot. Amikor nagyobb lettem, akkor mindig valami új ruhát kaptam - ezt is utáltam. Ezért aztán a gyerekeknek például soha nem hoz a Jézuska ruhaneműt. Nem bírtam a Karácsonnyal együtt járó tömeget, a kényszeres mosolygást (én annak éreztem), a takarítani KELL - sütni KELL - ezt meg azt KELL enni - bár mint kiderülhetett már, nekem alapvető problémáim vannak ezekkel a KELL-ekkel :-) Nem voltam és nem vagyok kreatív - rajzolásban, apró tárgyak készítésében, díszítésben, ezért ez nekem nem is okoz semmiféle örömet. Kicsit változott a helyzet, amikor megszületett Linda, és persze vártam/vártuk, mit szól az ajándékokhoz, mit szól a Karácsonyfához. A mai Karácsonyok nem arról szólnak szerintem, amiről szólnia kéne. Persze, én is rontottam ezen, hiszen ugye nem az ajándék a lényeg, én meg sokszor estem túlzásba. De már tavaly is drasztikusan visszavettem, idén meg főleg. Egyrészt már Linda jelentette ki, hogy annyi játéka (és főleg mindenféle) van, hogy nem is akar játékot. Ezen meg is lepődtem kicsit, bár neki már nem terveztünk amúgy sem játékot, "szóltunk" a Jézuskának is ;-) Ma, amikor a száznegyvenhatodik Icike-picikét dobtam be a szekrénybe, akkor hálát is adtam az égnek, hogy mégsem estem kísértésbe. A LEGO-k sokszor szanaszét hevernek, mindig találok egy-egy miniatűr darabot, Playmobil szintén. Nehezen viselem, hogy az egyes szetek nem a saját dobozukban vannak, hanem össze-vissza behányva. Kinőtt már a Barbie-ból, Baby Born is a múlté, könyvünk rengeteg van, és unalmas a puzzle. A társasjátékok egy jó kérdés, Lindával elég nehéz társasozni, mert Ő a mai napig kiborul és elveszti a türelmét, ha nem Ő nyer vagy menet közben vesztésre áll. Nem csinálok belőle ügyet, mert szerintem nem kötelező társasozni sem, Vekerdy szerint sem feltétlenül kell erőltetni 8-10 éves kor előtt. Kreatívságokból is van elég, épp ki is szortíroztam míg kint havaztak egy nagy zacskónyit.
A másik amit nehezen viselek, hogy mindenkivel egyeztetni KELL, hova megyünk, mikor jönnek, ennek így nem jó, a másiknak úgy nem. Nem értem, miért kell ezt ennyire komolyan venni, miért van belőle állandó sértődés. Az egész Karácsony csak a túlélésről szól - számomra.