A Karácsonyunk itthon nagyon jól telt, a last minute fa szépsége mindent felülmúlt és mindenki dícsérte :-) Anyuék jöttek át hozzánk, itt volt a vacsora, az ajándékozás. Nem csináltunk nagy csinadrattát, nem akartam hullafáradtan nekifogni, de ez sikerült is.
Az ajándékokat minimalizáltuk, überpraktikus módon J Malmö-be kapott repjegyet velem február elején, Apukám szintén velem megy Rómába február közepén, Öcsém dettó, de Ő egy "fregoli" egynaposra jöhet velem :-D Tiszta haszon, mert így még én is jól jártam ;-) Anyu Hévízre esküszik, mivel Ő már a gyaloglást nemigen bírná.
A gyerekeknél sikerült nem túlzásba esnem, Patrik Verdás autóiból a hiányzókat egészítettük ki meg egy doboz Geomag-ot választottunk, ilyen még éppen nem volt. Linda egy tablet kapott, itt ám küzdöttem magammal nem keveset, de játékot már Ő maga nem akart, kizárólag élő kutyát, amire én mondtam, hogy na azt biztos nem. Persze ezt most kordában tartjuk ám, nem lehet éjjel-nappal játszani. Szeretném vele együtt elkezdeni a programozást, mert elég jó érzéke van a számítógéphez (sajnos?).
Másnap Anyuékhoz mentünk ebédre, szegény jól elfáradt, nem is a főzőcskében, az utópakolás valóban sokkal rosszabb. Utána következő nap Keresztszüleimet látogattuk, majd készülődhettem Patrik szülinapi bulijára, úgyhogy unatkozni nem tudtunk :-) A buli jól sikerült, a torta - feketeerdő - jól sikerült, a gyerekek jót játszottak, mi meg persze folytattuk a szokásos világmegváltó gondolatainkat. Szombaton Linda keresztanyujához voltunk hivatalosak vacsorára, isteni lett minden, de úgy a kajára lassan már ránézni sem bírok, pedig kajaügyileg is tényleg ez volt eddig a legszerényebb Karácsonyunk.
A Szilvesztert rendhagyó módon nem itthon, hanem Csabáéknál töltjük, feltankolva tiramisuval és Martinivel, meg fincsi bólével. Szerencsére nem kell éjjel hazajönni ;-) 1-én a szokásos lencseadag, ami kihagyhatatlan minden évben, viszont csak Anyu tudja jól csinálni. Sajnos január 3-tól már kezdődik a suli, ami több mint katasztrófa számomra, a 7 előtti keléssel, mert teljesen ellustultunk ám és fél 10 előtt fel sem keltünk újabban :-)
A szabad perceimben az utak tervezésével vagyok elfoglalva, ami az utazásbolondoknak ugye már majdnem akkora élvezet, mint maga az út, főleg a várakozás ;-)
Ezen kívül a gyerekekkel egyeztetve a fél gyerekszobát kipakoltuk, tudjátok, utálom a rumlit, meg a sok kacatot, és végre nem kellett őket sokat győzködni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése