Aludni kell, de hol?

      

Sziasztok, a Kriszti vagyok, vendég blogolok Enikő oldalán J

Gondoltam, megírom, kivételesen én, a tegnapi nap befejezését.

Mivel a sikeres üzletasszony ezekben a napokban 100%-os lefedettséggel dolgozik, ez azt is jelenti, hogy nincs üres apartman –sőt, még szoba sem- ahol elaludhatnánk. De sebaj, mert mi bevállalós csajok vagyunk, és kell a kaland, ezért úgy döntöttünk, majd felhúzzuk valahol a mi 4 személyes sátrunkat, pl. a tengerparton. Tiszta buli, ránk fér. Itt volt Patrik is velünk, de az nem akadály, kicsi, elfér. Este 10 után elkezdtünk gondolkodni, mégis hol legyen az a valahol, ahol majd álomra hajtjuk fejünket. Állítólag nem szabad a tengerparton csak úgy, ’ad-hoc’ sátrazni, és B. (a férjem –még) szerint veszélyes is mert jönnek a rosszemberek és ránk támadnak. Nem baj, mi bevállalósak vagyunk! Gondoltuk! Tarifáig azért nem akartunk lemenni, pedig ott sok hely van, ami ilyenkor tele van lakókocsizókkal meg sátrazókkal, így a környékben gondolkoztunk. G mondta, hogy ő tud nekünk való helyet, azzal a feltétellel, hogy odahívjuk, mikor felállítottuk a sátrat, mert ezt ő is látni akarja –szerintünk csak egyszerűen nem hitte el, hogy komolyan gondoljuk a dolgot. De aztán hiába hívtuk este 11 után, ki volt kapcsolva –na, ennyire érdekelte őt, hogy mi lesz velünk az éjszaka.

Így elindultunk, hogy mi keressünk megfelelő partszakaszt. Találtunk is egyet, nem tűnt rossznak, volt ott egy ’chiringhito’ (ejtsd: csiringító – tengerparti kis étterem), ahova épp 4 lovas (lóval együtt!) ült le kicsit iszogatni. Leálltunk a kocsival, először is megvacsiztunk –közértest, aztán tanakodtunk, hogy legyen. Azt addigra eldöntöttük, hogy a sátrat azért nem verjük fel, inkább alszunk a kocsiban, hiszen elég nagy, hely lenne, gondoltuk felfújjuk a gumiágyat, és berakjuk hátulra. Igen ám, de túl sok cucc volt már hátul: tisztítószerek, a ruháink, néhány játék, roller, stb. Lehetett volna néhány dolgot a kocsi alá rakni, a többit meg felhalmozni az első ülésekre, de! Mi van, ha menekülni kell az éjszaka kellős közepén? Akkor a sok cucc miatt nem tudunk! Bár voltak a környéken horgászok, és nem messze már apartmanok voltak, de mégis. Biztos, hogy ezt akarjuk mi? Két nő, egyedül egy kisgyerekkel a tengerparton? Na jó, mégsem vagyunk annyira bevállalósak. Még ha nem lett volna Patrik velünk… Menjünk inkább vissza Paraiso Bahia-ba, ott a lakóparkban, ami zárt és biztonságos, majd elalszunk az autóban.  Még kisétáltunk a vízhez, hogy azért a ’feeling’ meglegyen –a tervezett borozgatás már nem történt meg-, csináltunk néhány idétlen képet, majd elindultunk vissza Casaresbe.

Ott kicsit nehéz volt eldönteni, hova is parkoljuk az autót: ne legyen két kocsi között, ne legyen közvetlen ablak alatt, de ne legyen lámpa közelében sem –ez utóbbi tűnt a legnehezebbnek, mert lépten-nyomon utcalámpák és a házakról lenéző stadion-reflektorok vannak. De azért találtunk egy helyet, ami majdnem maradéktalanul kielégítette igényeinket. Jó! Következő lépés: alvóhelyek kialakítása. Hogy ne kelljen mégsem kipakolni az autóból, úgy döntöttünk, hogy csak Patrik alszik a földön, neki kicsit felfújtuk az ágyat –így össze lehetett félbe hajtani, és kicsit puhított is a terepen. Mi meg maradtunk a hátradöntött ülés verziónál. Patrik elfeküdt, már szinte horkolt is. Mi elvégeztük az esti fogmosást, befeküdtünk. Hogy a szélvédőn azért mégse bámuljanak be, odaraktunk egy nagy törölközőt. De ez még nem volt elég, mert nekem túl sok volt a fény, meg az első ablakok is átlátszóak –a többi, szerencsére, sötétített. Felkerült még egy kis törölköző, az én nadrágom, és két széldzseki is. Persze nem egyszerre! Enikő már röhögött –én is-, mert percenként növeltem az árnyékolás területét. De aztán végre elfogadható lett, és úgy éjjel fél 2-kor álomba merültünk. Nem sokáig, mert Patrik felsírt, mire kiderült, hogy pisilnie kell. Ha kiszállunk, akkor kezdhetjük elölről a sötétítést, meg lehet, ki sem ért volna. Enikő azonban leleményes volt: volt egy kicsi, üres műanyagüveg, abba pisiltette bele. Ezt az akadályt is bevettük! Még volt egy-két ébredés az éjszaka, kicsit fáztunk is már hajnal felé –hiába van nyár és Napos Part-, meg azért nem volt egy öt csillagos szálloda, nem tudtunk lábat nyújtani, de összességében elviselhetően telt az éjszaka. Reggel 8kor keltünk, valamelyest kipihenten, és elindultunk, hogy egy közeli kis kávézóban megreggelizzünk.

Hogy ma este hol alszunk majd, még nem tudjuk. Elvileg ma már lenne szabad apartman, még olyan is amit már kifizettek de előbb mennek el, úgyhogy van esély,  hogy nem kocsitető alatt alszunk. Ha mégsem, akkor sem nagy baj. Ha nem is mertünk a tengerparton sátrazni, azért itt így, a kocsiban, simán bevállalunk még egy éjszakát!