Don't hurry, don't worry.....

Ezt a két illetve négy szót mostanában egyre többször hallom. Történik ugyanis, hogy ha bárkinek valami hasfájása van, vagy problémája, akkor ugye én azt rögtön és azonnal meg akarom oldani. Van, amikor a körülmények miatt fel kell hívnom G-t, hogy egyeztessek vele, hogy most akkor ez hogy legyen, vagy oké e úgy, ahogy én oldanám meg, de mivel hadarva beszélek a telefonba és mindent egyszerre akarok közölni, neki meg olykor lassabb a felfogása, akkor rögtön ezzel kezdi a mondatot, hogy don't worry, meg don't hurry. :-) Ma előbb jött valaki, mint ahogy ígérte, külön mérges is lettem, mert direkt leegyeztettük tegnap, hogy egy órával előtte telefonál, erre meg kényelmesen autókázom már nem tudom honnan, mikor hív G (ez a hímnemű), hogy itt a vendég, hol vagyok, tudom e adni a kulcsot. Na ilyenkor egyből turbófokozatra váltok, és rohannék rögtön, mondom, hogy igen, már ott vagyok, 2 perc, de még van egy kis dolog - és míg én rögtön száz dolgot csinálnék egyszerre, Ő már csak ezt hajtogatja, hogy nyugi, meg don't worry, meg ilyenek. A mai nap rendkívül mókásra sikerült amúgy, lazulósnak indult, sokáig aludtunk, P 11-ig, de ugye ma volt ez a sztori, hogy korábban jött a vendég, úgyhogy már jött egy kis kapkodás. Aztán hívott G, hogy ha befejeztem menjek át az egyik lakásba, hogy beszéljük meg, mit kell venni oda, írja, meg diktálja a telóba (mégis van értelme ezeknek az okoskáknak :-D ), mondjuk nekem fejben van, de Ő ezt nem érti. Az meg már milyen volt, hogy odamegyek, ott ül félmeztelenül a laptop felett, vigyorogva elnézést kér, hogy melege van, mondom engem nem zavar, csak nyugodtan :-D Belegondoltam, hogy ilyen mikor fordul elő mondjuk egy Németországban, vagy akár Magyarországon, hogy a "főnök" ilyen lazán adja magát elő - hát nagyjából soha. Aztán sorra vettük mit kell venni, de aztán kiderült, hogy még a boltba nem tudunk menni, mert előbb ebédelni kell, úgyhogy mentünk előbb ebédelni; végre megismerem az igazi spanyolos helyeket, ami nem turistás, hanem ahova a helyiek járnak - ez az igazi. A kaja amúgy isteni volt, bár első ránézésre nem sok jót néztem ki belőle - tévedtem szerencsére. Bár beosztotta, hogy mire mennyi idő jut, persze az ebéd kétszer annyi ideig tartott, utána még be kellett menni egy új házba, ott felmérni, hogy mi van, mi kellhet (és persze ilyenkor kiderül, hogy teljesen mást lát a nő, meg mást a férfi). Kinek mi a fontos....Mikor már elvileg vissza kellett volna érni Estepona-ba, mert hozták a hűtőt, ami ugye bedöglött, addigra sikerült a boltba érni.....de don't worry, felhívjuk a céget, hogy várjanak, majd hozzák később, megy ez kérem. Boltba be, megyünk a párnákhoz - díszpárnákhoz, mert az a legfontosabb kellék! :-D - és amíg én próbálom praktikus szemmel nézni, hogy mondjuk a vendég koszol és mosható legyen, addig a férfi agy azt nézi, hogy mennyire puha, milyen hozzáérni,  meg milyen a színe ;-) Naná, hogy egy olyat választott ki, ami tök magasan volt, eladó sehol, létra sehol, Patrik nyakba, de sajnos így sem értük el, úgyhogy a következő lehetséges megoldás az az volt, hogy hoztam gyorsan egy karnist és azzal próbáltam levadászni, de a párna helyett egy hosszú vascső esett le, amit valaki okos keresztbe rakott a párnákon 3 méter magasan.... (logika nincs benne hogy az ott éppen mit keres, de logikát keresni bármiben Spanyolországban szerintem felesleges). Megyünk tovább a lámpákhoz, mert az is kell, de ebben sem értünk egyet persze - mert miért?! :-D - Ő a porfogós sötét színűt választja, én a praktikus világosat ami még arra is alkalmas, hogy olvasson mellette az ember. A női G-vel amúgy teljesen egy hullámhosszon vagyunk ilyen szempontból, na Ő szokta mondani, hogy G (ez megint a "főnök")  férfi, és hogy Ő ezt nem tudhatja :-D Szóval legyen egy kis homestaging is, azért kell ez a sok párna, mert olyan jól mutat a képen, meg amúgy a vendégnek legalább van mit összekenni, de ezek nem számítanak. Fél óra vásárlás után leül az egyik kerti garnitúrás cuccnál, hogy neki most szieszta kellene úgy 20 perc - én meg csak nézek, hogy bár valóban elmúlt 5 óra, viszont sokat még nem csináltunk, így nem értem, miben lehetett elfáradni - ezt így viccesen elő is adtam ám, mert azért érti a poént, és akkor most, ma délután kiderült, amit eddig nem tudtam, hogy valójában a spanyolok sokkal többet dolgoznak mint mondjuk a németek és hogy mi Európa másik felén csak hisszük, hogy a spanyolok lusták, pedig nem azok; mert Ő olvasta ám a statisztikát (rá fogok keresni de ha vki előkaparja az még jobb), hogy a szieszta ellenére a spanyolok több időt töltenek munkában (úgy legyen). Mindenesetre abban legalább egyetértettünk, hogy rohanni azért nem kell, mert a munka nem fog elszaladni előlünk, vagyis megvár. Csak míg én szeretem mielőbb megcsinálni amit kell, hogy majd legyen sok szabadidő, addig itt lassabb a tempó (mondhat bárki bármit) de végül is ha innen nézzük, akkor elméletileg tényleg lehet, hogy több időt töltenek munkával (vagy ami annak néz ki).
A 10 perc szieszta után tehát megérkezett a raktárból a két napernyő is, mehettünk a pénztárhoz, be a kocsiba - a kocsiban mondjuk elég nagy káosz uralkodik, meg is jegyezte, hogy akkor inkább rakjuk az Övébe, de most én mondtam, hogy don't worry és egy perc sem telt bele, össze lett rakva normálisan és befért a 2 méteres napernyő dobozostul. Irány Estepona, jön a hűtő, közben kiderült, hogy ott meg büdös a matrac (a kihúzható ágyé), matrac is kell. Jaj de jó. Bár az orrom nagyon jó és elég érzékeny vagyok a szagokra, ezt kivételesen nem éreztem, de az elég látható volt, hogy a matracon egy kutya aludt, mert a védőhuzat alatt bizony kutyaszőr volt jócskán (ha még nem mondtam, utálom a háziállatot lakásban pedig nekem is volt). Irány a Carrefour, itt megint összefutunk, mert kerti bútor is kell, úgyhogy ezt is leasszisztáltam, hogy fehér textileset mégse vegyünk, mert az 2 nap alatt koszos lesz és nem mosható - de szerinte igen - de erről nem győztem meg, mert egyértelmű, hogy takarítani és mosni nem szokott :-D Vannak ugyanis azok a textilhatású műanyagok (vagy műanyag hatású textilek, most ezt így éjjel egykor már nem tudom melyik a helyes), amikbe szó szerint beleég a kosz, a napsütéstől, és azt már senki nem mossa le. Mindenesetre győztem, nem a fehéret vettük :-) Matrac persze nincs megfelelő, úgyhogy este 9-kor illik valamit kitalálni mi legyen, hát legyen az mondom én, hogy a hárman-három légtérben csapat ahol volt, onnan elhozzuk a matracot ami pont megfelelő és majd oda megy az új, amit holnap G megvesz Malagán. Van, amikor el kell mondanom a dolgokat kétszer-háromszor, mert a telefonja állandóan cseng, meg ott mindent rögzít, szerintem azért is feledékeny, mert mindent elment az okoskába, aztán nincs mire gondolni, vagy nem tudom.....azért ez is megoldódott, estére mindenki nagyon happy volt, én is, hogy végre 22.40-kor hazaértünk és akkor még itt vár a csomó email, de nem megy a net, de milyen jó, hogy éjjel már a mobilvoda is hajlandó működni és még blogot is tudok írni.
Bár már érzékelem, hogy egyre szórakozottabb leszek, tegnap annyira siettem például, hogy a nagy futásban ahogy az autók előtt lerobogtam a gatyámba beleállt egy rendszámtábla és úgy 20 centin szépen a vízszintesen fekvő rendszámtáblából egy L-betűt csináltam; aztán meg a kávét úgy iszom, hogy egy gyors zuhanyzás közben odateszem a kád szélére, aztán kortyolgatok; ma például a pótkulcsot kinthagytam a zárban és nem értettem mi csörög annyira százhúsznál, de nem volt semmi gond, mert csak leengedtem az ablakot és kihúztam a kulcsot :-D Na valahogy így telnek a napok, mondjuk  mostmár alig élek, de szerintem tiszta buli ez az egész és mondtam G-nek mikor kérdezte, hogy jövő nyáron is maradok-e, hogy naná, mert mégis kellemesebb az idő, de akkor felkészített, hogy lesz ez még rosszabb is, mikor majd nem a tenger felől jön a szellő, hanem belülről.... Most hétvége megint kemény lesz ám, aztán megyek lazítani, de elteszem magam tényleg, mert már elég félőrült módjára írogatok itt.