Unalomnak helye nincs

Ma este úgy 22.30 után értünk vissza Mijas-ba Krisztiékhez, és talán a raktáros pakolásnál meg is jegyezte (kifolyt az Ariel folyékony mosószer :-D ), hogy velünk mindig van valami  és hát nem mondhatjuk el, hogy unalmasan és egyhangúan telnek a napok. Szó mi szó, egyhangúságról itt szó nincs.
Reggel 9.45-re beszéltük meg a talit G-vel; mivel én mindig pontos vagyok, Patrikot kihúztam az ágyból, lebattyogtunk a kocsihoz, amikor is hív G, hogy most ébredt csak fel, úgyhogy nyugi, kicsit később indulunk. Kriszti persze röhögött, hogy mégis mit vártam, de mondtam, hogy a múltkor egyszer véletlenül pontos volt :-) A kedvenc házamba mentünk a kedvenc partszakaszra - nem értettem ugyan, hogy egyszerre indultunk, miért 5 perccel később ért oda G, de aztán kiderült, hogy reggeli kávé hiányában simán túlment az autópálya kihajtón. Inkább nem is mondok semmit erre :-D Átvette a kulcsot a vendégektől, mi ottmaradtunk Patrikkal, aztán hívott, hogy elfelejtett szólni, de majd jön egy Vevő érdeklődő, engedjem be. Ez is megvolt; pont felmosás közben érkeztek, amit utálok, mert én mindig megvárom, míg megszárad, de kivételesen figyelmesek voltak, és nem léptek a vizesre, amúgy is borítékoltan seggrecsúsztak volna, olyan topánkában. Dolgom végeztél irány vissza a mi lakóparkunk, gyors telefon, hogy mit ebédeljünk vagy elugorjunk e valahova. Egy mélyfagyasztott gluténmentes pizza nyert; közben Kriszti 2 lakás között rohangált mosógépet indítani meg kiteregetni; a pizza kissé kiszáradt a sütőben, mert én ezeket viszont általában elfelejtem. Közben az egyik helyről kértek még egy kulcsot, akkor megy a telefon, hogy nekem nincs, de a női G-nek van, a női G ma nagyon busy, amit a férfi G nem is tudom, hogy nem tud, hiszen az okosában van a teljes memóriája (szó szerint), anélkül létezni sem tud. Általában mindig van valami, ami miatt másodpercek töredéke alatt át kell szervezni a korábban felépített koncepciót, ez ma is sokszorosan összejött. A női G elkezdi magyarázni, hogy neki is csak egy kulcsa van, és így minden kulcs a vendégeknél lesz, és ez nem jó, de Kriszti se hagyja magát ám, a férfi G ezt mondta, punktum. Női G viszont nem tud eljönni, úgyhogy a kulcsért nekem kell átmenni (9km). Sebaj, akkor egybekötöm az kedvenc ház átadással, ahova 6-ra jön a vendég. Percre pontosan ott vagyok a kapuban, átveszem a kulcsot és már indulok is. Meleg van, klímát soha és sehol nem használok, marad a nyitott ablak - igen ám, de a nyitott ablakon át látom, hogy valami beesik és puffan. A tegnapelőtti csótányos kaland mély nyomokat hagyott bennem, mert lenézek a gumiszőnyegre és barna valamit látok, ami nem kicsi. Huhh. Satufék, kapásból megállok keresztbe az úton (nem kell megijedni, egy kis utca csak :-D), kipattanok a kocsiból, kivételesen nem sikítok :-) A valami Patrik előtt van a gumiszőnyegen (aki így, hogy ketten vagyunk, mellettem ül gyerekülésben), szegény mukkanni sem mer (kiugrani meg főleg, be van kötve). Feltépem az ajtót, nagy lendülettel kihúzom a gumiszőnyeget, mire a szöcske (előbb-utóbb felismertem) először rámugrik, majd rázom magam és továbbáll. Megnyugodva beszállok, a nő a kocsiban velem szemben semmit nem ért az egészből, de tök türelmesen vár és nem dudál, hogy egy hülye liba az úton keresztbe áll (és még csak nem is szőke). Irány a beach house; pasi telefonál, hogy bár PONT 17.50-18-ra ígérkezett, fél órát késik. Na mondom hurrá. Bemegyünk a házba, hogy van fél óra nyugi, mikor jön egy pasi két nővel. Mivel én azt hittem, hogy Ők a vendégek, folytatnám a beszélgetést angolul, bár kicsit csodálkoztam, hogy fél órát mondott a telefonba, ezek meg 3 perccel a mi érkezésünk után beesnek. Szólok is, hogy ugye mi beszéltünk telefonon (angolul) mire a pasi spanyolul válaszol; aztán megkérdezi, hogy beszélek e németül, de a kérdésre a válasz elmarad. Bejárják a házat, kb. 25 perc múlva jön a telefon, hogy itt állnak a kapu előtt. Na mondom, itt valami nem stimmel, úgyhogy a házban már kószáló vendégeket gyorsan megkérdeztem, hogy ők kicsodák - mire kiderül, hogy Pedro akárkivel meg van beszélve. Persze nekem senki nem szólt, akinek az érkezését jelezték, az már volt, vagy ki tudja, hogy azok kik voltak? Miután mindent lerendezünk, irány vissza, közben befut a telefon, hogy az egyik vendég mégis elmegy korábban, vissza kell neki adni a pénzt. Ránk csörög, hogy már menne, hol vagyunk, erre átmegyünk, de még mi várunk tíz percet, mert a fél konyháját elhozta és persze nem fér be több cucc a kocsiba. Emlékül kapunk egy fél rotható paradicsomot, fél liter tejet meg rohadt hagymát. G -nek jelezzük, hogy akár ki is takarítunk, ha már így alakult, úgyhogy még mindig kell némi kitartás. Közben pakoljuk a saját cuccunkat is, meg visszük a vizeseket, átmegyünk  a raktárba, ott a garázs előtt látjuk, hogy kifolyt a mosószer, tök jó Ariel illat száll a kocsiban. Raktárba be, raktárból ki, szerintem tisztára idiótának látnak mások, hogy folyton sietek meg rohanok és közben még sürgetem is a körülöttem lévőket :-) Tankolunk, almalét is, mert a múltkor itthagytak tök jó gin-t, és hallottuk, hogy almalével jó koktélt lehet csinálni (piál a női egylet :-D ).
B vacsorával vár minket, ami életmentő volt, lévén nem sok idő jutott ma kajára. Bár már összeesek, persze még le kellett írni, mert így az igazi, izibe :-)
A három napos kalandtúra után megállapítottuk, hogy túl a 4x-en is ugyanolyan bolondok vagyunk, mint kamaszkorban, és milyen ciki lesz, ha véletlenül a 6x után sem változunk. Szegény gyerekeink le fognak tagadni minket ;-)