Autó a homok fogságában

Ma kis megvesztegetés után rávettem a gyerekeket, hogy menjünk fel Chiclana-ig, ahol tavaly már csak szinte az éj közepén tettünk látogatást az akkori hotelünket keresve, de reggel korán indultunk is tovább Cádiz-ba.

Megtaláltuk a strandot is, ahova épp csak kinéztünk hajnaltájt, de most a másik végében telepedtünk le. A gyerekek homokvárat építgettek, amit egy idő után elmosott a víz, ugyanis jött a dagály, de aztán Linda egy kutyát formált homokból, mondtam is Neki, hogy na már csak ki kell tenni a kalapot elé, és megvan az aznapi kajapénzünk :-)

Novo Sanctri Petri, Playa Barrossa

A következő megálló Playa Roche volt, egy hangulatos családiházas negyed előtt húzódó homokos tengerparti rész. Ez nagyon nyugis volt most, néhány szörfösön kívül nemigen voltak. Ez a partszakasz a világítótoronnyal végződik, ahol kb. másfél km hosszan lehet sétálni egy szépen kialakított parkszerűségben, néhol fahidakkal és persze ez mind jónéhány méterrel a tengerszint felett.

Cabo Roche

Mivel Sanctri Petri-ben eléggé elhúztuk az időt, így már jócskán elmúlt 5 óra, mikor észbe kaptunk, hogy ebédelni kéne. Conil nagyobb hely, gondoltuk, itt nem lesz probléma a parton éttermet találni, igen ám, de 4 után a legtöbb helyen bezár a konyha, úgyhogy nem is tudom, hanyadik helyen tudtak nekünk végül ebédet adni. Itt is elájultam a mennyiségen és azon, hogy biztos csak annyiba kerül-e, amennyit kértek.... -)

A gyerekek megint kikönyörögték, hogy hazafele menet menjünk be homokgolyózni meg csúszkálni a homokdűnékhez, de előtte még a tegnapi kagylógyűjtős helyen is kikukkantottunk. Igen ám, de ugye az homokos rész, és bár láttam magam előtt keréknyomot és igyekeztem abban menni, a kocsi egyszer csak fennakadt a homokon :-) Kétségbeesés helyett gyorsan előszedtem a gyerekek homokozóscuccából a lapátokat (milyen jó hogy minden vackot hurcolászunk magunkkal!) és igyekeztem szabaddá tenni a kerekek alatti részt - nulla sikerrel. Aztán odahordtam 2-3 követ, amit a kerék alá raktam, hátha. Semmi. Egyszer csak látom, hogy bekanyarodik egy kocsi, na mondom, meg vagyok mentve. Integetek a kiszálló pasinak, aki azt hitte, köszönök, de utána mutogattam, hogy segíteni kéne megtolni a kocsit, mert fennakadt (pedig nem is vagyok szőke :-D ). Jött is egyből, mondta (vagyis mutatta), hogy szedjünk minél laposabb köveket még, amit jól beágyazott a kerekek alá a homokba. Végül aztán jött egy barátja is még kicsit később, igy együttes erővel jól megtoltak, meg a kövek is segítettek, úgyhogy kiszabadultunk a homok fogságából :-) De így érdekes az élet, nem? ;-) Mondjuk a kocsi úszik a homoktól, egész úton hallottam, ahogy orrán-száján köpi ki magából. Holnap szerintem keresünk egy porszívót is :-)

Még egy érdekesség: minden este, ahogy lemegy a nap (szombat óta, pontosabban), jönnek a fekete felhők, felerősödik a szél, és az ember azt hinné, hogy hatalmas vihar lesz. De semmi. :-)